Orvosi Hetilap, 1987. június (128. évfolyam, 23-26. szám)
1987-06-07 / 23. szám - Vogel, F.: Humángenetika és az orvosok felelőssége
legfogasabbak. Sokkal mélyebb aggodalomra adhatnak okot egyéb, az első pillantásra jelentéktelennek tűnő, de gyakorta felmerülő egyedi problémák. A konkrét helyzetekben előálló döntési konfliktusok azonban nem szabad hogy eltereljék figyelmünket a tágabb összefüggésekről. Szomatikus génterápia Hadd kezdjem egy olyan kutatási területtel, amely az utóbbi években talán a legtöbb gyanakvásra adott okot. A kutatóknak sikerült olyan kísérleti rendszereket létrehozni, amelyekben vírusvektorok segítségével emlős géneket vittek át más emlősök sejtjeibe. Ez elvben utat nyitott a szomatikus génterápiának (7). Jelenleg is sok kutatócsoport keresi az örökletes betegségek ilyen módon történő gyógyíthatóságának lehetőségét. A legígéretesebb jelölt az adenozin deamináz (ADA) enzim egyik defektusa, amely súlyos immunelégtelenséget okozhat, és más módszerrel hatékonyan nem gyógyítható. Más betegségekben is jól halad a kutatás: ilyen például az X-kromoszómához kapcsoltan öröklődő Lesch-Nyhan szindróma, melyben kizárólag fiúk betegszenek meg a központi idegrendszer súlyos károsodása miatt. E betegség ellen nincs jelenleg igazán hatékony terápia. Kongresszusunk minden résztvevője sóváran várja, hogy tájékoztassák a szomatikus génterápia pillanatnyi állásáról az ilyen típusú betegségek kezelésében. Ugyanakkor még számos alapvető nehézséggel kell szembenéznünk, mivel nem kellőképpen ismeretesek a génexpressziót szabályozó mechanizmusok a szomatikus sejtekben. Ennek ellenére meg vagyok győződve arról, hogy hamarosan lehetségessé válik a szomatikus génterápia, amely sok beteg örökletes ártalmát fogja gyógyítani. Ilyenkor kívülről visznek be olyan géneket a beteg szomatikus sejtekbe, amelyekben — normális körülmények között — ezek a gének aktívak lennének. Ez természetesen nem befolyásolja a mutáns géneket az ivarsejtekben, így az utódok tovább örökölhetik ezeket a hibás géneket. E módszer elvben tehát nem sokban különbözik attól a kezeléstől, amikor a genetikai ártalmak a phenotypus, tehát a géntermék szintjén befolyásolnak. Ilyen például a cukorbetegek réges-régi inzulinterápiája. Nem kívánt mellékhatásokkal persze mindig számolni kell, ezért gondosan ügyelni kell arra, hogy minden komplikációt kerüljünk, vagy a lehető legalacsonyabb szinten tartsunk. Ám ez mindenféle gyógykezelésre igaz. Ezentúl a génterápiának meg kell küzdenie a már meglevő terapeutikus módszerekkel. Az ilyen módszerek száma és sikeressége egyre növekszik, szemben azzal az elterjedt hiedelemmel, hogy a génbetegségek eleve gyógyíthatatlanok, így a szomatikus génterápia eddig valójában aligha adott okot etikai természetű aggodalmakra. Az ivarsejtek génterápiája orvosilag indokolatlan Alapvetően más probléma, amikor egy teljes organizmus genetikai megváltoztatásáról van szó, azaz, amikor egy vagy több plusz gént viszünk be a frissen megtermékenyített pete genetikai anyagába (ún. genómjába), amelyből azután új egyed fejlődik. Az első lépés — új gének bejuttatása a petesejtbe — állatkísérletekben sokszor sikerült már. Az efféle kutatásoknak az a céljuk, hogy megismerjük, milyen szabályok alapján lehet ki- és bekapcsolni a géneket, így a géntevékenységet a magzati fejlődés időszakában. A fejlődés genetikai szabályozása a magzatkezdemény állapotban egyelőre még a nagy fehér foltok közé tartozik. Fontos, hogy többet tudjunk meg erről a problémáról, így talán csökkenthetnénk a még ismeretlen eredetű veleszületett rendellenességek gyakoriságát . A kutatóknak sikerült a növekedési hormon génjét bevinni megtermékenyített petesejtbe az egerek egyik „törpe” fajtájában. E törpe-egerekben a növekedési hormon termelődése genetikai okokból elégtelen, az emberi törpenövés egy bizonyos típusához hasonlóan. Ez az első sikeres példa emlősön a magzatkezdemény szintjén történő génterápiás beavatkozásra. A kísérlet azonban rávilágított e terápia egy lehetséges hátulütőjére is: az állatok egy része túlságosan nagyra nőtt. A géntevékenység szabályozásának a megismerése tehát még megoldandó feladat (7). Az ilyen kísérletek ismeretében vetődik fel a kérdés: számíthatunk-e arra, hogy valamikor a jövőben az emberi ivarsejteken fognak ilyen beavatkozást végezni? Mint mindnyájan tudjuk — hiszen az ún. lombik-bébi módszer a kelleténél sokkal nagyobb nyilvánosságot kapott — lehetséges, hiszen már sokan kivették a petesejteket a nő petefészkéből, in vitro megtermékenyítették, s bizonyos idő elteltével visszajuttatták a nő méhébe, ahol tovább fejlődött. Ha ez a módszer meg tudja adni a hőn vágyott gyermeket a meddő pároknak, akkor — véleményem szerint —nagyon is üdvös módszer, és etikai meggondolásoknak nincs helyük. Ámde, mivel lehetséges az in vitro megtermékenyítés — nem kézenfekvő-e a következő lépés, vagyis hogy új géneket juttassunk be a megtermékenyített petébe — például azért, hogy korrigáljunk egy örökletes betegséget, vagy — ha még ambiciózusabbak vagyunk —, hogy új egyedet hozzunk létre, új adottságokkal ? Ezen a ponton azonban a legtöbb orvos-genetikus így szól: Nem, ez az, amit nem szabad megtenni! Nem elég biztonságos, s mint ilyen, ellentmond a legelső orvosi kötelességnek: nem ártani a páciensnek. Magam azonban rögtön hozzáteszem: szükségtelen is ilyet tenni. Az orvosgenetikusok nem ismernek olyan szituációt, amelyben indokolt lehetne ez a beavatkozás. Miért ? Gyakorlatilag egyetlen elképzelhető indikáció lenne és ez a súlyos genetikai anomália gyógyítása. Csakhogy szinte sohasem lehetünk biztosak abban, hogy a megtermékenyült pete csakugyan károsodott-e genetikailag. Amikor mindkét szülő heterozigóta egy bizonyos mutáns recesszív génre, akkor a gyermek kockázata a betegség öröklődésére 26%. Következésképp, ki kellene deríteni — anélkül, hogy elpusztítanánk a magzatkezdeményt —, hogy homozigóta-e, vagyis károsodott-e. Elméletileg ezt úgy lehetne megoldani, hogy hagyjuk egyszer osztódni a megtermékenyített petét, és akkor DNS módszerekkel talán megállapítható az osztódott sejt egyik feléről, hogy homozigóta-e? Ezt követően a magzatkezdemény másik fele folytathatná fejlődését. Technikailag azonban ez a módszer rendkí v 1185