Orvosi Hetilap, 1987. július (128. évfolyam, 27-30. szám)
1987-07-05 / 27. szám - Bánki M. Csaba: Neuropeptidek: új láncszem a pszichiátriai betegségek patogenezisében
neuropeptidek koncentrációi a testfolyadékokban különböző betegségekben, és így csoportok között összehasonlítások tehetők. Az alábbiakban ezt a beosztást követjük. Neuropeptid stimulációs tesztek 1. Thyreoid stimulációs teszt A thyreotropin-stimuláló hormon (TRH) a legegyszerűbb szerkezetű neuropeptid, mindössze 3 aminosavból áll, és ezt sikerült elsőként azonosítani. Szintézisét már a 70-es évek elején megoldották, így humán alkalmazásával jelentős tapasztalat gyűlt egybe. A TRH-teszt pszichiátriai vonatkozásait az Orvosi Hetilap korábban részletesen ismertette (3, 5). A TRH közvetlen pszichotrop hatásai (esetleges antidepreszszáns vagy stimuláns hatás) emberben még nem kellőképpen tisztázottak, az ismert adatok ellentmondóak (27), talán pharmacokinetikai okokból is. Mivel igazolt, hogy a TRH az idegrendszer számos, a hypothalamustól távoleső részében is megtalálható, továbbá hogy sok adat szól neurotransmitter-funkciója mellett, e téren rövidesen új eredmények várhatók. 2. ACTH-stimulációs teszt A corticocotropin-stimuláló faktor (CRF) egy 41 aminosavból álló peptid, amelynek szerkezetét Vale és mtsai tisztázták 1981-ben (46). A szintetikus készítmény már 1982 végén rendelkezésre állt. A pszichiátriai vizsgálatokról Oold és mtsai (20) adtak elsőként öszszefoglalót: aktív depressziós fázisokban a CRF kiváltotta ACTH-választ szignifikánsan kisebbnek találták, mint ugyanezen betegek remissióiban, mániás fázisokban vagy egészséges személyekben; ez utóbbi csoportok között azonban nem volt eltérés. A csökkent ACTH-válasz mögött a depresszióban fokozott cortisol-szint ép feedback-mechanizmusának fékező hatása állhat, vagy inkább egy elsődlegesen felfokozott endogén CRF-termelés miatti másodlagos csökkent válaszkészség a hypophysisben. Még érdekesebb e szerzők másik vizsgálata, amelyben egészséges személyeknek adtak tartós CRF-infúziót: ennek következtében egy mérsékelt, de permanens hypercorticalismus-szerű állapot kialakulása volt megfigyelhető, amelyet kismérvű, depresszív színezetű pszichés tünetek is kísértek. Hasonló eredményekről számolt be egy európai kutatócsoport is (22, 23), akik mind a humán, mind a korábban szintetizált birka-CRF hatásait vizsgálták. Az előbbi emberben rövid, 1—2 órás hatástartammal rendelkezik, de vele az ACTH-válasz csökkenése depresszióban még kifejezettebb. A CRF esetleges közvetlen pszichikai hatásairól ezek a szerzők észrevételeket nem közöltek. 3. Növekedésihormon-stimulációs teszt A 44 aminosavból álló növekedésihormon-stimulációs faktort (GRF) emberi pancreas-tumorból sikerült izolálni 1982-ben, az eredmény Vale és mtsai, valamint Quillemin és mtsai (21) egyidejű érdeme. Habár a GRF szintézise is megoldott és a peptid humán alkalmazása megkezdődött, pszichiátriai betegek vizsgálatáról eddig nem jelent meg közlemény. Specifikus növekedésihormon-stimuláló tulajdonságát eddig egészségesekben (15), acromegaliás betegekben (24) és GH-deficiens fejlődési zavarokban igazolták (9). 4. Többszörös stimulációs tesztek Többen igyekeztek informatívabb eredményhez jutni neuropeptidek, elsősorban a TRH adására bekövetkező szimultán hormonválaszok együttes elemzézéséből (2, 4, 10, 49). A TRH egészségesebben a TSH mellett a prolactin (PRL) elválasztását is serkenti, sok betegségben pedig paradox GH-választ is kivált. Egy korábbi vizsgálatunkban elsősorban a depressziós, de részben más pszichiátriai betegségben szenvedő csoportokban is gyakran találtunk csökkent TSH-választ, csökkent PRL-választ, valamint rendellenes GH-válaszokat is; ezek az eltérések azonban egymással nem korreláltak (4). Valamennyi vizsgálatban és saját anyagunkban is következetesen észlelhető volt azonban, hogy két vagy több rendellenes hormonválasz egyidejű fellépése egészségesekben alig vagy egyáltalán nem észlelhető, míg depressziós betegek közel felében legalább két kóros válasz volt egyszerre kimutatható. Ennek magyarázatára az a feltételezés született, hogy depresszióban károsodik a hypothalamus-hypophysis kapcsolat, így megbomlik a visszacsatolási körök élettani működése — ebben pedig a hypothalamusra ható agyi transmitter-rendszerek sérülése játszhat szerepet. Míg egyes endokrin válaszok más pszichiátriai betegségekben (pl. schizophreniában) is kórosak lehetnek, több ilyen rendellenesség társulása a depresszió viszonylag specifikus jellemzője (4). Más szerzők más stimulációs tesztek (LRH, insulin stb.) társításával, a vizsgált változók nagyobb számával alapvetően ugyanerre a következtetésre jutottak (10, 49). Neuropeptidek mérése emberben 1. TRH A mai napig csak egyetlen közlemény ismert, amelyben a liquor endogén TRH-szintjét hasonlították össze depressziós betegekben és neurológiai kontrollcsoportban (25). A betegekben szignifikánsan, számszerűleg is jelentősen (több mint négyszeresen!) magasabb TRH-átlagkoncentrációt mértek, és ez az emelkedés a remissióban is megmaradt. Az eredmény, ha reprodukálható, erős érv amellett az elmélet mellett, amely a neuroendokrin eltéréseket a hypothalamus elsődleges túlműködésére, a szabályozó neuropeptidek túltermelésére vezeti vissza (amelyek pedig esetleg magasabb központok gátló hatásának gyengülésével magyarázhatók). Ugyanez az eredmény magyarázhatja a depresszióban gyakori csökkent TSH-választ a TRH- tesztben: a permanensen emelkedett endogén TRH-szint a hypophysis válaszkészségét csökkentheti a TRH-ra. Jelenleg befejezéshez közelednek egy vizsgálatsorozat munkái a fenti kérdésben a szerző részvételével, mivel Kirkegaard és mtsai laboratóriumi módszere nem volt egészen specifikus. Időskori dementiákban más neurológiai betegségekhez viszonyítva (porckorong-betegség, agytumor) szignifikánsan csökkent liquor-TRH koncentrációkat találtak (35). Sajnos ez a tanulmány valódi kontrollcsoportot nem alkalmazott, így az eredmény nehezen értelmezhető. A nem-standard RIA-eljárásokban ugyanis különböző laboratóriumok eredményei számszerűleg egymással csak igen feltételesen hasonlíthatók össze, és csak saját kontrollcsoport lehet mérvadó.