Orvosi Hetilap, 1987. szeptember (128. évfolyam, 36-39. szám)

1987-09-06 / 36. szám - Timár László - Baló-Banga J. Mátyás - Budai József: Mononucleosis infectiosa és gyógyszerexanthema

TÍMÁR LÁSZLÓ DR., BALÓ-BANGA J. MÁTYÁS DR. és BUDAI JÓZSEF DR. Mononucleosis infectiosa és gyógyszerexanthema Fővárosi László Kórház (főigazgató: Várnai Ferenc dr.), I. Gyermekosztály (főorvos: Budai József dr.), Semmelweis Orvostudományi Egyetem Bőr- és Nemikórtani Klinika (igazgató: Rácz István dr.) A szerzők 156 infekciós mononucleosisban (IM) szen­vedő gyermekben vizsgálták a gyógyszerexanthema előfordulását. Ampicillin és Cefalosporin kezelés után a betegek 83%-ában lépett fel kiütés és ezek több mint felében in vitro és in vivo vizsgálatokkal tartós gyógy­szerallergia kialakulását igazolták. A szabályos inku­bációs idővel fellépő, hasonló klinikai lefolyású kiütés az ampicillin és a cefalexin (Pyassan) hasonló kémiai szerkezetével állhat kapcsolatban. Egyéb penicillin származékok esetén 6/88, tetracyclin készítmények, elsősorban Tetraolean alkalmazásánál 3/26, sulfonamid, elsősorban Sumetrolim adása után 2/34 esetben lehe­tett nagy valószínűséggel feltételezni a gyógyszer oki szerepét, a nem egyszer súlyos toxicoderma kiváltásá­ban. Figyelembe véve, hogy az antibakteriális kezelést kapott betegekben szignifikánsan gyakoribb (49/130) volt az exanthema, mint a kezeletlenekben (3/26), IM-ben az antibiotikus therápia elkerülendő. Bakte­riális szuperinfekció gyanúja esetén az erythromycin, anaerob fertőzésben a Kiton alkalmazását tartják az allergiás reakció kialakulása szempontjából veszélytl­­ennek. A mononucleosis infectiosa lezajlása során a jel­legzetesnek tartott klinikai tünetek — láz, torokelvál­tozás, lymphadenopathia, lép- és májnagyobbodás — mellett különböző bőrjelenségek is felléphetnek. A ki­ütés jelentkezésének gyakoriságát nagymértékben be­folyásolja a betegség során alkalmazott therápia. Ke­zeletlen esetekben Ginsburg 3%-ban látott exanthemát (8), míg Lund és Bergan saját és az irodalomból össze­gyűjtött adatok alapján 15%-os gyakoriságot em­lít (10). Sumaya és Ench 115 gyermek betegsége során 25,5%-ban figyelt meg bőrkiütést (20). Nem talált kü­lönbséget az exanthema előfordulásában az antimikró­­bás szerekkel kezelt és a kezeletlen gyermekek kö­zött, csupán az ampicilliről tűnt úgy, hogy gyakrabban okoz kiütést. Más megfigyelésekben ezzel szemben azt találták, hogy ha az IM beteg ampicillint kap 69— 92%-ban (5, 12, 18), sőt szinte törvényszerűen (15) fellép exanthema, olyan mértékben, hogy az ampicillin kiütés diagnosztikusan hasznosítható jelként értékel­hető (16). Infectious mononucleosis and drug exanthema. Occur­rence of drug exanthema was studied in 156 children suffering from infectious mononucleosis. Following Ampicillin and Cefalosporin treatment rash appeared in 83% of petients and in more than half of these children in vitro and in vivo examinations proved the development of lasting drug allergy. Rash with regular latency period and similar clinical course may b^ attributed to the likeness of chemical structures of ampicillin and cefalexin (Pyassan). As to other peni­cillin derivatives, the causal role of drug—also in eliciting severe toxicoderma—could be supposed in 6/88 cases, while using tetracyclinepreparations (mainly Tetraolean) in 3/26 cases, and applying sulfonamid (chiefly Sumetrolim) in 2/34 cases. Taking into con­sideration that exanthema was significantly more frequent in patients who received antibacterial therapy (49/130) than in untreated ones (3/26) antibiotic treat­ment should be avoided in infectious mononucleosis. If bacterial superinfection is suspected, erythromycin is indicated, while in anaerob infections Klion should be given since these drugs do not induce allergic reaction Magunk korábban 40 IM-ben szenvedő gyermek kö­zül 12-ben (30%) láttunk bőrkiütést, közülük 8-an ampicillin kezelést kaptak (22). Jelen munkánkban na­gyobb beteganyag vizsgálata alapján keresünk választ arra, hogy az IM során alkalmazott antibakteriális gyógyszerek közül melyik és milyen gyakorisággal te­hető felelősség exanthema felléptéért. Megkíséreljük annak vizsgálatát is, hogy az ampicillin exanthema je­lentkezése milyen mértékben jelent tartós gyógyszer­­allergiát. Beteganyag és módszer 1981. január 1. és 1986. augusztus 31. között osztályunkon 156 IM beteget ápoltunk. A megfelelő klinikai kép mellett a diagnosist a heterophil antitest pozitivitással és/vagy vírussze­­rológiai vizsgálatokkal (22) igazoltuk. A betegek életkora 7 hót­ 15 év (átlag 7,5 év) volt, a nemek szerinti megoszlás: 86 fiú és 70 lány. Valamennyi esetben az anamnesis gondos fel­vételével tisztáztuk a felvétel előtti antibakteriális kezelés idő­tartamát, rögzítettük a kiütés jelentkezésének időpontját, morfológiáját és lefolyását. Gyógyszerallergia fennállását in vitro lymphocyta kroma­­tin aktivációs módszerrel vizsgáltuk. A módszer azon a tapasz­talati tényen alapul, hogy a szenzibilizált lymphocyták magjá­ban a haptenként szereplő oldható gyógyszermolekula jelenlé­tében kromatin átrendeződés következik be. A kromatin ét­rendeződés legkoraibb — már percek alatt felismerhető — jele Kulcsszavak: mononucleosis infectiosa, ampicillin exan­thema, cefalexin exanthema Rövidítés: IM: mononucleosis infectiosa Orvosi Hetilap 1987. 128. évfolyam 36. szám

Next