Orvosi Hetilap, 1987. szeptember (128. évfolyam, 36-39. szám)
1987-09-06 / 36. szám - Timár László - Baló-Banga J. Mátyás - Budai József: Mononucleosis infectiosa és gyógyszerexanthema
TÍMÁR LÁSZLÓ DR., BALÓ-BANGA J. MÁTYÁS DR. és BUDAI JÓZSEF DR. Mononucleosis infectiosa és gyógyszerexanthema Fővárosi László Kórház (főigazgató: Várnai Ferenc dr.), I. Gyermekosztály (főorvos: Budai József dr.), Semmelweis Orvostudományi Egyetem Bőr- és Nemikórtani Klinika (igazgató: Rácz István dr.) A szerzők 156 infekciós mononucleosisban (IM) szenvedő gyermekben vizsgálták a gyógyszerexanthema előfordulását. Ampicillin és Cefalosporin kezelés után a betegek 83%-ában lépett fel kiütés és ezek több mint felében in vitro és in vivo vizsgálatokkal tartós gyógyszerallergia kialakulását igazolták. A szabályos inkubációs idővel fellépő, hasonló klinikai lefolyású kiütés az ampicillin és a cefalexin (Pyassan) hasonló kémiai szerkezetével állhat kapcsolatban. Egyéb penicillin származékok esetén 6/88, tetracyclin készítmények, elsősorban Tetraolean alkalmazásánál 3/26, sulfonamid, elsősorban Sumetrolim adása után 2/34 esetben lehetett nagy valószínűséggel feltételezni a gyógyszer oki szerepét, a nem egyszer súlyos toxicoderma kiváltásában. Figyelembe véve, hogy az antibakteriális kezelést kapott betegekben szignifikánsan gyakoribb (49/130) volt az exanthema, mint a kezeletlenekben (3/26), IM-ben az antibiotikus therápia elkerülendő. Bakteriális szuperinfekció gyanúja esetén az erythromycin, anaerob fertőzésben a Kiton alkalmazását tartják az allergiás reakció kialakulása szempontjából veszélytlennek. A mononucleosis infectiosa lezajlása során a jellegzetesnek tartott klinikai tünetek — láz, torokelváltozás, lymphadenopathia, lép- és májnagyobbodás — mellett különböző bőrjelenségek is felléphetnek. A kiütés jelentkezésének gyakoriságát nagymértékben befolyásolja a betegség során alkalmazott therápia. Kezeletlen esetekben Ginsburg 3%-ban látott exanthemát (8), míg Lund és Bergan saját és az irodalomból összegyűjtött adatok alapján 15%-os gyakoriságot említ (10). Sumaya és Ench 115 gyermek betegsége során 25,5%-ban figyelt meg bőrkiütést (20). Nem talált különbséget az exanthema előfordulásában az antimikróbás szerekkel kezelt és a kezeletlen gyermekek között, csupán az ampicilliről tűnt úgy, hogy gyakrabban okoz kiütést. Más megfigyelésekben ezzel szemben azt találták, hogy ha az IM beteg ampicillint kap 69— 92%-ban (5, 12, 18), sőt szinte törvényszerűen (15) fellép exanthema, olyan mértékben, hogy az ampicillin kiütés diagnosztikusan hasznosítható jelként értékelhető (16). Infectious mononucleosis and drug exanthema. Occurrence of drug exanthema was studied in 156 children suffering from infectious mononucleosis. Following Ampicillin and Cefalosporin treatment rash appeared in 83% of petients and in more than half of these children in vitro and in vivo examinations proved the development of lasting drug allergy. Rash with regular latency period and similar clinical course may b^ attributed to the likeness of chemical structures of ampicillin and cefalexin (Pyassan). As to other penicillin derivatives, the causal role of drug—also in eliciting severe toxicoderma—could be supposed in 6/88 cases, while using tetracyclinepreparations (mainly Tetraolean) in 3/26 cases, and applying sulfonamid (chiefly Sumetrolim) in 2/34 cases. Taking into consideration that exanthema was significantly more frequent in patients who received antibacterial therapy (49/130) than in untreated ones (3/26) antibiotic treatment should be avoided in infectious mononucleosis. If bacterial superinfection is suspected, erythromycin is indicated, while in anaerob infections Klion should be given since these drugs do not induce allergic reaction Magunk korábban 40 IM-ben szenvedő gyermek közül 12-ben (30%) láttunk bőrkiütést, közülük 8-an ampicillin kezelést kaptak (22). Jelen munkánkban nagyobb beteganyag vizsgálata alapján keresünk választ arra, hogy az IM során alkalmazott antibakteriális gyógyszerek közül melyik és milyen gyakorisággal tehető felelősség exanthema felléptéért. Megkíséreljük annak vizsgálatát is, hogy az ampicillin exanthema jelentkezése milyen mértékben jelent tartós gyógyszerallergiát. Beteganyag és módszer 1981. január 1. és 1986. augusztus 31. között osztályunkon 156 IM beteget ápoltunk. A megfelelő klinikai kép mellett a diagnosist a heterophil antitest pozitivitással és/vagy vírusszerológiai vizsgálatokkal (22) igazoltuk. A betegek életkora 7 hót 15 év (átlag 7,5 év) volt, a nemek szerinti megoszlás: 86 fiú és 70 lány. Valamennyi esetben az anamnesis gondos felvételével tisztáztuk a felvétel előtti antibakteriális kezelés időtartamát, rögzítettük a kiütés jelentkezésének időpontját, morfológiáját és lefolyását. Gyógyszerallergia fennállását in vitro lymphocyta kromatin aktivációs módszerrel vizsgáltuk. A módszer azon a tapasztalati tényen alapul, hogy a szenzibilizált lymphocyták magjában a haptenként szereplő oldható gyógyszermolekula jelenlétében kromatin átrendeződés következik be. A kromatin étrendeződés legkoraibb — már percek alatt felismerhető — jele Kulcsszavak: mononucleosis infectiosa, ampicillin exanthema, cefalexin exanthema Rövidítés: IM: mononucleosis infectiosa Orvosi Hetilap 1987. 128. évfolyam 36. szám