Orvosi Hetilap, 1988. február (129. évfolyam, 6-9. szám)
1988-02-07 / 6. szám - Hollán Zsuzsa: A transzfúzió indikációi
HOLLÁN ZSUZSA DR. A transzfúzió indikációi Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet (igazgató: Hollán Zsuzsa dr.) Az Orvosi Hetilap újraindulásának 40. évfordulójára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány. A vérátömlesztés a klinikai orvostudomány minden területén nélkülözhetetlen, de ugyanakkor veszélyes beavatkozás. A vérátömlesztés mindig szubsztitúciós kezelés: csak a hiányzó vagy funkcióképtelen alkatrészt kell pótolni. Teljes vérátömlesztés csupán hypovolaemiás shockhoz vezető akut vérzés és cseretranszfúzió esetén indokolt. A teljes vér még ilyenkor is előnyösen pótolható vörösvérsejt koncentrátum + krisztalloid oldat + plasmapótszer és albumin adásával. Ha vérkészítmények rendelkezésre állnak a friss vér adásának semmilyen indikációs területe sincs. Tartósított plasma adása ma már korszerűtlen. Friss fagyasztott plasmát csak feltétlenül indokolt esetben alkalmazzunk, akkor is lehetőleg egyedi vagy kispooi készítményt. A vérsejtkoncentrátumok és a plasmakészítmények pazarlásának fő forrása az, hogy gyakran az alapbetegség és annak esetleges szövődményeinek megállapítása, és sokszor a klinikai állapot mérlegelése nélkül a perifériás vérsejtszámot vagy vérsavó értékeket kívánják vérátömlesztéssel korrigálni. Krónikus cytopeniákban vagy a plasma alkatrészek krónikus hiányállapotaiban többnyire kialakul egy olyan kompenzatorikus dinamikus egyensúlyi állapot, ami a beteg élettani működései szempontjából kielégítő. A hiányzó alkatrész pótlására ilyenkor csak intercurrens betegség, műtét, fokozott terhelés által kiváltott vérzés vagy egyéb stress állapotokban van szükség. A korszerű haemoterápia irányelveinek betartása a betegek alapvető érdekét szolgálja, de minden beteg egyedi eset s így a kezelő orvosnak kell rendkívül gondosan mérlegelnie, hogy az adott betegben milyen előnyök és milyen veszélyek várhatók a transzfúziótól. Ha szükség van rá, akkor kellő időben, kellő mennyiségben és az alkatrész minőségétől is függő ütemben kell alkalmazni a hiányzó sejtkoncentrátumot vagy plasmaalkatrészt. A vér- és plasmaadás új módszerei, a sejtelválasztás és a plasmafrakcionálás technikájának fejlődése lehetővé tették a vérkészítmények széles körű klinikai felhasználását. A teljes vérpazarlás ezzel kiszélesedett a különböző készítmények nem megfelelő vagy fölösleges alkalmazásának problémáival. A vértranszfúzió indikációjának alapelve nem változott az utolsó húsz esztendő alatt. Az alapelv lényege ma is az, hogy a vérnek nincs semmilyen varázsereje, a vérátömlesztés mindig szubsztitúciós terápia. Ennek megfelelően csak a hiányzó véralkatrészt kell pótolni. Orvosi Hetilap 1988. 129. évfolyam 6. szám Indications for transfusion. Blood transfusion is an indispensable therapy in every field of clinical medicine, it carries, however, major risks. Blood transfusion is always a sbustitution therapy, as a consequence only the missing or functionally incompetent components should be substituted. Whole blood should be used only to replace the blood lost in acute haemorrhage causing hypovolaemic shock or for thepurpose of exchange transfusion. And even in these situations whole blood transfusion can be replaced favourably by components plus crystalline solutions, plasma expanders and albumin. If blood components and plasma products are available, there is no indication for fresh whole blood. The administration of preserved pooled plasma is out of date. Fresh frozen plasma should only be used when absolutely indicated and it should originate from a single donor or a small pool. The most frequent misuse of cell concentrates and plasma products originates from the endeavour of many clinicians to correct the peripheral cell count or the serum values without diagnosing the origin of their decrease and transfusing the patients irrespective of the clinical signs and symptoms. In the vast ma jority of chronic cytopenias and of chronic deficiencies of plasma components a compensatory dynamic equilibrium develops, which ensures an adequate level of physiological functions. In these situations the missing components should only be given during intercurrent infections, surgical interventions, parturition, etc. Keeping to the principles of modern haemotherapy can prevent many risks to the patient. It should be stressed, however, that every patient is an individual case, thus the clinician has to consider very carefully the advantages and risks of transfusion. If blood transfusion is needed, the missing component or plasma derivative should be given in time, in adequte amount and in a rate which is also dependent on the quality of the component to be transfused. A hiányzó alkatrész helyett teljes vért adni, nemcsak pazarlást jelent. A teljes vérátömlesztésével olyan veszélyeknek is kitesszük a beteget, amelyek a vér komponenes terápiával elkerülhetők lettek volna (1). A vérátömlesztés legtöbb szövődménye a transzfúziós szabályzat pontos betartásával megelőzhető. A gyenge antigenicitású alloantigénekkel szembeni immunizáció, a polytransfundált betegekben kialakuló haemosiderosis és a legtöbb vírusfertőzés azonban kivédhetetlen iatrogén következmények lehetnek. Ezért a legsúlyosabb hiba a felesleges vér vagy vérkészítmény adás. A transzfúziót indikáló orvos felelőssége rendkívüli mértékben fokozódott a posttransfusiós hepatiti-