Orvosi Hetilap, 1988. április (129. évfolyam, 14-17. szám)

1988-04-03 / 14. szám - Illés Béla: Az egészség megőrzése és a gyógyítás

hogy legyen az orvos szervezői tevékenységének, me­lyet nem nélkülözhet sem az alapellátásban, sem a kór­házi-klinikai intézményben dolgozó orvos sem. Ennek az orvos-szervezői mentalitásnak érvényesül­nie kell az egészségmegőrzés hosszú távú programjában. A keretprogram alapvető célja, hogy az említett idült betegségek kockázati tényezőit csökkentse. A programban megfogalmazott stratégia az egyes ága­zatok, a tanácsok, a társadalmi szervezetek, a tömeg­kommunikációs szervek számára konkrét feladatokat jelöl meg. Az egészségnevelésben, a szemlélet megvál­toztatásában, az irányelvek elsősorban a mikroközös­ségekre, a családra, az iskolára, a lakóhelyi közössé­gekre, a munkahelyi kollektívákra támaszkodnak, ön­­tevékenységük serkentésére irányulnak. Megkülön­böztetett fontossága van az állampolgárok megnyeré­sében a személyes foglalkozásnak, hogy adott hely­zetben, azok az egészségesebb megoldás választására törekedjenek és felismerjék: a káros szenvedélyek el­hagyása döntően saját elhatározásukon múlik. Bátorí­tani kell az egészségvédelem ügyét képviselő csoportok, betegklubok, helyi egyesületek szervezését. Nagyon lényeges, hogy az egészségnevelésben ne a tiltás, ne az elrettentés, hanem a következmények bemutatása, a pozitív modellképzés, az alternatívák biztosítása legyen a meggyőzés lényege. A közösségek aktivitásának fokozása, együttműködésük megnyerése, az életmód egészségesebbé tétele érdekében az egészség­­ügyi dolgozók tehetik a legtöbbet. Tevékenységük se­gítheti az emberek gondolkodásmódjának formálását, az egészség értékének tudatosítását. Az egészséges életre nevelés már a gyermekkorban kezdődjék, az egészségügyi dolgozók és a pedagógusok együttműkö­désével. A lakosság egészségkultúrájának emelésében a helyi művelődési házak vezetői, a népművelők, a lel­készek is közreműködhetnek. Kívánatos volna az egészségügyi intézetekben főiskolai végzettséggel bíró önálló egészségnevelők munkába állítása, a diétás ta­nácsadás és a mozgáskultúrát szolgáló gyógytornászok és szociális gondozók tevékenységének kiterjesztése. Az aneszteziológusok, a mentőállomások, a vörös­kereszt-szervezetek együttműködésével a laikus újra­élesztő tanfolyamok továbbszervezése is igen kívána­tos. A szív- és érrendszeri betegségek csökkentésében stratégiai jelentőségű a hypertoniások szűrése, gondo­zása és a korszerű terápia megindítása. Az életmód megváltoztatásától és az onkológiai szűrések kiterjesz­tésétől jelentős eredmények várhatók a halálozás csök­kentésében. A terhességre, gyermekvállalásra való ha­tékonyabb felkészítés érdekében a már jól működő modellek tapasztalatai a családtervezési és genetikai tanácsadás szélesítésére ösztönöznek. A gyermek- és ifjúság-egészségügy területén fontos, hogy az iskola­­egészségügyi szolgálat kapjon hangsúlyosabb szerepet az egészségügyi ismeretek oktatásán túl. A mentálhi­giénés szakmai program célkitűzésén belül nagy a fon­tossága a fiatalok körében a bódulatkeltő anyagokkal való visszaélés elleni küzdelemnek. A veszélyeztetettek védelme érdekében a már működő „lelki elsősegély”­­szolgálatok erősítése és lehetőség szerinti bővítése szükséges. A magyar orvosok régi törekvése az egészségvé­delemnek, a szociális gondoskodásnak és az orvoslás­nak szerves egysége. A most meghirdetett hosszú távú keretprogram a gyógyító orvostan és a szociális medi­cina integrált működésére támaszkodik, és ezen belül a kívánt célok elérése érdekében kiemelt szerepet szán az egészségmegőrzésnek. Államunk összkormányzati felelőssége és legteljesebb ágazatközi együttműködése a garanciája az egészséges életmód nemzeti méretekben való megvalósításának. Illés Béla dr. О (Л & Gyors hatású altató és általános érzéstelenítő, amely valószínűleg az agykéregre és a középagyra hat, különösen a limbikus rendszerre. HATÓANYAG: 500 mg ketaminum, sósavas só alakjában, 10 ml-es üregben. JAVALLATOK: Önállóan alkalmazva rövid műtétek, eszközös, ill. fájdalmas diagnosztikai beavatkozások. Anesztézia bevezetése egyéb nar­kotikumok használata előtt. Gyengébb hatású narkotikumok (pl. dinitrogén-oxid) erősítése. ELLENJAVALLATOK: Eclampsia, hipertóniabetegség. ADAGOLÁS: Egyénenként változó. Az intravénás kezdeti adag felnőtteknek 1,0—4,5 mg/ttkg, gyermekeknek 0,5—4,5 mg/ttkg. Az 5—10 perces narkózist eredményező átlagos adag 2,0 mg/ttkg. Az intramuscularis kezdeti adag felnőtteknek 6,5—13,0 mg/ttkg, gyermekeknek 2,0—5,0 mg/ttkg. Felnőtteknek 10 mg/ttkg adagja rendszerint 12—25 perces anesztéziát biztosít. Az altatás fenntartásához az említett dózisok fele használatos. MELLÉKHATÁSOK: Tenziónövekedés, pulzusszám-emelkedés, nyálfolyás, hányinger, hányás, légzési és látási zavarok. Az ébredési szakban hallucináció, pszichomotoros nyugtalanság, zavartság. A posztnarkotikus nyugtalanság Droperidollal (0,1 mg/ttkg im.) rendszerint megelőzhető. GYÓGYSZERKÖLCSÖNHATÁSOK: Kompatibilis más narkotikumokkal és izomrelaxánsokkal. Fokozza a tubokurarin neuromuszkuláris blokkoló hatását, de nem befolyásolja a pankuronium és szukcinilkolin hatását. Thyroid-kezelés során emelheti a vérnyomást és tachicardizál. FIGYELMEZTETÉS: Túladagolás esetén légzési elégtelenség léphet fel. Ilyenkor a légcserét mechanikusan kell támogatni, mert az analepti­­kumok rendszerint elégtelenek. A készítmény alkalmazása aneszteziológus jelenlétéhez és megfelelő intézeti körülményekhez kötött. Lassan iv. fecskendezendő be, több mint 60 másodperc alatt. A barbiturátok kémiailag összeférhetetlenek a ketaminnal, így közös fecskendőbe nem szívhatók fel. MEGJEGYZÉS: * Kizárólag fekvőbeteg-gyógyintézeti (gondozóintézeti) felhasználásra. CSOMAGOLÁS: 5 X10 ml-es üveg. KŐBÁNYAI GYÓGYSZERÁRUGYÁR, BUDAPEST

Next