Orvosi Hetilap, 1988. október (129. évfolyam, 40-44. szám)

1988-10-02 / 40. szám - Lampé László: A reproduktív medicina új újtai - új etikai dilemmák

sel teljesedhet ki. Az etikai konfliktusok és buktatók akkor kerülhetők el vagy pontosabban csak akkor csök­kenthetők a minimálisra, ha az AID-vel kapcsolatos sza­bályokat maradéktalanul betartják (4, 31, 33). Modern világunk azonban további „ultramodern” igényeket teremt és ehhez a tudás és a technikai felké­szültség is kapaszkodókat nyújt. Ha pl. egy egészséges nő csak a megtermékenyítés folyamatát vállalja magára, a terhesség kiviselését (és a szülést) azonban nem, lehetőség van arra, hogy az embriót a méh üregéből kimosással eltávolítjuk és más, béranyaságra vállalkozó nő méhébe beültetjük. Jogos a kérdés: van az ilyen beavatkozásnak elfogadható orvosi javallata? Tovább növeli a veszélyt a géntechnológia fejlődése, az extrakorporális megtermékenyítés kombinálása a géntech­nika módszereivel. Gassen (1985) megfogalmazásában meg­teremtette a lehetőségét az „ember klónozásának” (14). Béranyaság Béranyaságnak (surrogate motherhood) nevezzük azt a helyzetet, amelyben a nő azért fogamzik és visel ki terhességet, hogy az újszülöttet egy másik nőnek adja. A leggyakoribb példa: fertilis férj és meddő feleség szer­ződést köt egy fertilis nővel, hogy az vállalja a megtermé­kenyítést a férj spermáival, viselje ki a terhességet, majd az újszülöttet adja át a házaspárnak. Az orvos a következő módon vehet részt az etikai szempontból is bonyolult folyamatban: a­ részvétel — közvetlenül vagy közvetve — a bér­anyaság szervezésében, b) a tanácsadás a béranyaságot kérő házaspárnak, c) a béranyaságra vállalkozók szűrővizsgálata, kivá­lasztása, d) a mesterséges megtermékenyítés végzése, e) a terhes(ség) gondozása. A béranyaság bizonyos szempontból összevethető a donor inszeminációival (AID), ami elfogadott módszer a férfi meddőség megoldásában, noha mint láttuk, ennek is van számos tisztázatlan etikai aspektusa.­­ Mindkét módszer bizonyos mértékig személytelenné teszi a repro­duktív folyamat egy vagy több fázisát, s ez kedvezőtlen lehet a párkapcsolat alakulásában, és megváltoztathatja a társadalom szemléletét az anyaságról, a szülésről, a szaporodásról. — Mindkét eljárás stresszhelyzetet teremt a gyermeket kívánó pár és a terhesség kiviselését vállaló nő életében. Mindkét módszert fel lehet használni nem megengedhető (pl. eugenikai) célok érdekében. A mani­puláció annak ellenére — vagy talán éppen azért — megtörténhet, mert mindkét eljárás szükségessé tesz ge­netikai szűrést a potenciális szülők fenotípusának figye­lembe vétele és öröklődő betegségek kizárása érdekében.­­ Mindkét eljárás kedvezőtlen pszichológiai hatással lehet a gyermekre, amikor származásának körülményeit ő maga és környezete megtudja. Ez a tény felveti annak igényét, hogy a sperma donor anonim maradjon és ne tudódjon ki a béranyaság ténye sem. Vannak olyan etikai kérdések is, amelyek nem hoz­hatók analógiába a donor inszeminációval. A terhesség kiviselését vállaló nőt kétféle, éspedig fizikai és pszichikai kockázat is terheli. Mindenekelőtt hosszú ideig tartó potenciális szövődményekkel, akár halálos kimenetelű komplikációval is számolnia kell. A legfőbb pszichés ártalom az újszülött elvételekor kö­vetkezik be, amivel a nő esetleg nem is számol, amikor a terhességre vállalkozik. Különös figyelmet érdemel az a kérdés, hogy a két anya hogyan gondoskodik az intrauterin magzat optimá­lis életkörülményeiről. Olyan életmódot folytat-e a ter­hes, mintha saját magának szülné a magzatot. Ha nem (pl. alkoholt, kábítószert fogyaszt, dohányzik, stb.) ho­gyan lehet ezt ellenőrizni, adott esetben megakadályozni. Lehet-e a terhest kényszeríteni arra, hogy alávesse magát prenatális diagnosztikai vizsgálatoknak (vérvétel, chori­on biopsia, amniocentesis stb.), szülésbefejező műtétnek a magzat érdekében stb. Mi a tennivaló, ha a terhes nem megfelelő életmódot folytat, a magzat károsodását oko­zó gyógyszert, kábítószert stb. fogyaszt, ha a magzatot is veszélyeztetően megbetegszik (pl. lues, toxoplasmosis stb.). További kritikus helyzetet teremt, ha a magzatnak akárcsak minor fejlődési rendellenessége van vagy szülési sérülést szenved. Mi lesz a gyermek sorsa, ha nem a tervezett mesterséges megtermékenyítésből származik, hanem közösülés útján, az anya által tudatosan válasz­tott férfitől, vagy „csak úgy, véletlenül”, s ez a tény a terhesség során vagy a szülést követően hetekkel, hóna­pokkal, évekkel később kiderül. Ezzel még nincs vége az etikai-jogi-társadalmi prob­lémáknak, hiszen arra is van példa, hogy nem orvosi okokból, csupán egyéni kívánságból, pénzért történik a béranyaság megszerzése és — az orvos vagy más szemé­lyek részéről — a megszervezése (2, 7, 8, 10, 33). Miután a módszer adva van, nemcsak meddőség miatt, hanem „kényelemből”, a terhességtől, a szüléstől való félelem miatt is választhatja a nő illetve a házaspár a béranyaságot. A nő nem akarja karrierjét terhességgel, szüléssel „veszélyeztetni” vagy félti csinos alakját, emlői­nek szépségét (manöken, színésznő stb.) és inkább megfi­zeti azt, aki helyette kiviseli és megszüli, esetleg szoptatja is gyermekét.­­ Nyilvánvaló, hogy az utóbbi okokból, tehát nem meddőség miatt irányított béranyaság csak­nem személytelenné teszi a szülő-gyermek kapcsolatot és kérdéses, hogy az ilyen házaspár tud-e nevelni, nevelhet-e gyermeket.­­ Még bonyolultabbá válik a helyzet, ha béranyaságot nem házaspár, hanem egyedülálló nő vagy férfi vesz igénybe. A felsorolt számtalan változat mindegyike próbára teszi az orvos etikai tartását, s ha nem áll szilárd talajon, bizonyos mértékig gyermekkereskedelem vádjával is il­lethető. Amennyiben béranyaság szervezésébe orvos is beavatkozik, elengedhetetlen a pontos és a lehető legtöbb részletre kiterjedő jogi és etikai szabályozás. Mélyfagyasztott embriók felhasználása. Trom­son ál­latkísérletes vizsgálatok után már 1981-ben humán emb­riókkal is megállapította, hogy azok —196° C-ra mély­­hűtve tárolhatók, majd gyors kiolvasztás után tovább életben tarthatók (23, 40, 41). 1983-ban újabb szenzációról olvashattunk. Wood és Jones 4 petesejtet termékenyítettek meg, közülük hármat ültettek be a méhbe, a negyediket mélyhűtötték. A beül­tetés sikeres volt, de a 8. héten vetélés következett be. A fagyasztott (negyedik) embriót a következő ciklusban felolvasztották, az uterusba helyezték, ahol az implantá­­lódott és 5 hónapig zavartalanul fejlődött. A vetélés nem a fagyasztás és felolvasztás késői hatásaként következett be (44). A teljes siker nem sokáig váratott magára: 1984- ben császármetszéssel segítették világra azt az újszülöttet, aki az uterusba történő beültetés előtt két hónapig fa­gyasztott állapotban volt. — Mivel a spermiumok, a‡ 2121

Next