Orvosi Hetilap, 1988. október (129. évfolyam, 40-44. szám)
1988-10-02 / 40. szám - Lampé László: A reproduktív medicina új újtai - új etikai dilemmák
sel teljesedhet ki. Az etikai konfliktusok és buktatók akkor kerülhetők el vagy pontosabban csak akkor csökkenthetők a minimálisra, ha az AID-vel kapcsolatos szabályokat maradéktalanul betartják (4, 31, 33). Modern világunk azonban további „ultramodern” igényeket teremt és ehhez a tudás és a technikai felkészültség is kapaszkodókat nyújt. Ha pl. egy egészséges nő csak a megtermékenyítés folyamatát vállalja magára, a terhesség kiviselését (és a szülést) azonban nem, lehetőség van arra, hogy az embriót a méh üregéből kimosással eltávolítjuk és más, béranyaságra vállalkozó nő méhébe beültetjük. Jogos a kérdés: van az ilyen beavatkozásnak elfogadható orvosi javallata? Tovább növeli a veszélyt a géntechnológia fejlődése, az extrakorporális megtermékenyítés kombinálása a géntechnika módszereivel. Gassen (1985) megfogalmazásában megteremtette a lehetőségét az „ember klónozásának” (14). Béranyaság Béranyaságnak (surrogate motherhood) nevezzük azt a helyzetet, amelyben a nő azért fogamzik és visel ki terhességet, hogy az újszülöttet egy másik nőnek adja. A leggyakoribb példa: fertilis férj és meddő feleség szerződést köt egy fertilis nővel, hogy az vállalja a megtermékenyítést a férj spermáival, viselje ki a terhességet, majd az újszülöttet adja át a házaspárnak. Az orvos a következő módon vehet részt az etikai szempontból is bonyolult folyamatban: a részvétel — közvetlenül vagy közvetve — a béranyaság szervezésében, b) a tanácsadás a béranyaságot kérő házaspárnak, c) a béranyaságra vállalkozók szűrővizsgálata, kiválasztása, d) a mesterséges megtermékenyítés végzése, e) a terhes(ség) gondozása. A béranyaság bizonyos szempontból összevethető a donor inszeminációival (AID), ami elfogadott módszer a férfi meddőség megoldásában, noha mint láttuk, ennek is van számos tisztázatlan etikai aspektusa. Mindkét módszer bizonyos mértékig személytelenné teszi a reproduktív folyamat egy vagy több fázisát, s ez kedvezőtlen lehet a párkapcsolat alakulásában, és megváltoztathatja a társadalom szemléletét az anyaságról, a szülésről, a szaporodásról. — Mindkét eljárás stresszhelyzetet teremt a gyermeket kívánó pár és a terhesség kiviselését vállaló nő életében. Mindkét módszert fel lehet használni nem megengedhető (pl. eugenikai) célok érdekében. A manipuláció annak ellenére — vagy talán éppen azért — megtörténhet, mert mindkét eljárás szükségessé tesz genetikai szűrést a potenciális szülők fenotípusának figyelembe vétele és öröklődő betegségek kizárása érdekében. Mindkét eljárás kedvezőtlen pszichológiai hatással lehet a gyermekre, amikor származásának körülményeit ő maga és környezete megtudja. Ez a tény felveti annak igényét, hogy a sperma donor anonim maradjon és ne tudódjon ki a béranyaság ténye sem. Vannak olyan etikai kérdések is, amelyek nem hozhatók analógiába a donor inszeminációval. A terhesség kiviselését vállaló nőt kétféle, éspedig fizikai és pszichikai kockázat is terheli. Mindenekelőtt hosszú ideig tartó potenciális szövődményekkel, akár halálos kimenetelű komplikációval is számolnia kell. A legfőbb pszichés ártalom az újszülött elvételekor következik be, amivel a nő esetleg nem is számol, amikor a terhességre vállalkozik. Különös figyelmet érdemel az a kérdés, hogy a két anya hogyan gondoskodik az intrauterin magzat optimális életkörülményeiről. Olyan életmódot folytat-e a terhes, mintha saját magának szülné a magzatot. Ha nem (pl. alkoholt, kábítószert fogyaszt, dohányzik, stb.) hogyan lehet ezt ellenőrizni, adott esetben megakadályozni. Lehet-e a terhest kényszeríteni arra, hogy alávesse magát prenatális diagnosztikai vizsgálatoknak (vérvétel, chorion biopsia, amniocentesis stb.), szülésbefejező műtétnek a magzat érdekében stb. Mi a tennivaló, ha a terhes nem megfelelő életmódot folytat, a magzat károsodását okozó gyógyszert, kábítószert stb. fogyaszt, ha a magzatot is veszélyeztetően megbetegszik (pl. lues, toxoplasmosis stb.). További kritikus helyzetet teremt, ha a magzatnak akárcsak minor fejlődési rendellenessége van vagy szülési sérülést szenved. Mi lesz a gyermek sorsa, ha nem a tervezett mesterséges megtermékenyítésből származik, hanem közösülés útján, az anya által tudatosan választott férfitől, vagy „csak úgy, véletlenül”, s ez a tény a terhesség során vagy a szülést követően hetekkel, hónapokkal, évekkel később kiderül. Ezzel még nincs vége az etikai-jogi-társadalmi problémáknak, hiszen arra is van példa, hogy nem orvosi okokból, csupán egyéni kívánságból, pénzért történik a béranyaság megszerzése és — az orvos vagy más személyek részéről — a megszervezése (2, 7, 8, 10, 33). Miután a módszer adva van, nemcsak meddőség miatt, hanem „kényelemből”, a terhességtől, a szüléstől való félelem miatt is választhatja a nő illetve a házaspár a béranyaságot. A nő nem akarja karrierjét terhességgel, szüléssel „veszélyeztetni” vagy félti csinos alakját, emlőinek szépségét (manöken, színésznő stb.) és inkább megfizeti azt, aki helyette kiviseli és megszüli, esetleg szoptatja is gyermekét. Nyilvánvaló, hogy az utóbbi okokból, tehát nem meddőség miatt irányított béranyaság csaknem személytelenné teszi a szülő-gyermek kapcsolatot és kérdéses, hogy az ilyen házaspár tud-e nevelni, nevelhet-e gyermeket. Még bonyolultabbá válik a helyzet, ha béranyaságot nem házaspár, hanem egyedülálló nő vagy férfi vesz igénybe. A felsorolt számtalan változat mindegyike próbára teszi az orvos etikai tartását, s ha nem áll szilárd talajon, bizonyos mértékig gyermekkereskedelem vádjával is illethető. Amennyiben béranyaság szervezésébe orvos is beavatkozik, elengedhetetlen a pontos és a lehető legtöbb részletre kiterjedő jogi és etikai szabályozás. Mélyfagyasztott embriók felhasználása. Tromson állatkísérletes vizsgálatok után már 1981-ben humán embriókkal is megállapította, hogy azok —196° C-ra mélyhűtve tárolhatók, majd gyors kiolvasztás után tovább életben tarthatók (23, 40, 41). 1983-ban újabb szenzációról olvashattunk. Wood és Jones 4 petesejtet termékenyítettek meg, közülük hármat ültettek be a méhbe, a negyediket mélyhűtötték. A beültetés sikeres volt, de a 8. héten vetélés következett be. A fagyasztott (negyedik) embriót a következő ciklusban felolvasztották, az uterusba helyezték, ahol az implantálódott és 5 hónapig zavartalanul fejlődött. A vetélés nem a fagyasztás és felolvasztás késői hatásaként következett be (44). A teljes siker nem sokáig váratott magára: 1984- ben császármetszéssel segítették világra azt az újszülöttet, aki az uterusba történő beültetés előtt két hónapig fagyasztott állapotban volt. — Mivel a spermiumok, a‡ 2121