Orvosi Hetilap, 1989. június (130. évfolyam, 23-26. szám)
1989-06-04 / 23. szám - Fazekas Tamás: Antiaritmiás kezelés Ca++ - antagonistákkal
Fazekas Tamás dr. Antiaritmiás kezelés Ca++-antagonistákkal* Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem, I. Belgyógyászati Klinika (igazgató: Varró Vince dr.) A szerző röviden összefoglalja a Ca++-antagonistákkal történő antiaritmiás farmakoterápiával kapcsolatos elméleti és klinikai ismereteket. Néhány szívelektrofiziológiai alapfogalom felelevenítése után bemutat egy-két olyan, elsőrendűen Ca++-, ill. „lassú válasz” dependens elektropatológiai jelenséget, amelynek a humán aritmiák keletkezésében is szerepet tulajdonítanak. Ezután számba veszi azokat a szívritmuszavar-típusokat, amelyek a siker reményében kezelhetők antiaritmiás aktivitással rendelkező Ca++-beáramlást gátló gyógyszerekkel. Az irányzat megteremtője, Albrecht Fleckenstein már 1983-ban terjedelmes könyv formájában foglalhatta össze a kalcium-homeostasisra ható anyagokkal kapcsolatos ismereteket (23), s a Ca++-facilitátorok és antagonisták szívelektrofiziológiájával, utóbbiak antiaritmiás tulajdonságaival kapcsolatos tudásunk azóta is évről-évre parttalanul növekszik (39). Az első hazai összefoglaló tanulmány e témakörben 1981-ben jelent meg (12). Jelen tanulmány első, elméleti jellegű részében felelevenítünk néhány — a lassú transsarcolommalis Ca++-beáramlással, ill. Ca++-csatorna funkcióval öszszefüggő — elektrofarmakológiai alapfogalmat; ezután egy-két olyan elsőrendűen Ca++-dependens elektropatológiai jelenség — ischaemiás vezetéskésés, utódepolarizáció — megbeszélésére kerül sor, amelynek patogenetikai szerepe lehet az ischaemiás/infarktusos eredetű, valamint a hosszú QT-szindrómában megfigyelhető szívritmuszavarok kialakulásában (6, 11, 17, 24, 40, 42, 45). A közlemény második, klinikai jellegű része azokkal a humán szívritmuszavarokkal foglalkozik, amelyek a fiziológiájan is Ca++-függő depolarizációs mechanizmus révén aktiválódó nodális (sinus- és AV-csomó) szívizom-régiót, b) részlegesen depolarizált, „lassú válasz” típusú akciós potenciállal (1. ábra) rendelkező vagy éppen c) kóros automáciára képes beteg szívizomsejteket, sejtcsoportokat involválnak (3, 9, 28, 41); antiaritmiás hatással rendelkező Ca++-antagonistákkal — ilyenek a verapamil- és diltiazem-csoport tagjai — ugyanis kizárólag azok az aritmiák kezelhetők a siker reményében, amelyek létrejötte * Lábjegyzet: * A XXXII. Magyar Belgyógyász Nagygyűlésen (Szeged, 1988. november 17—19.) elhangzott referátum Antiarrhythmic pharmacotherapy with Ca++-antagonists. A minireview is given of the theoretical and clinical knowledge relating to antiarrhythmic therapy with Ca++-antagonists. Following a brief recall of the basic cardiac electrophysiological elements, some primarily Ca++- and ’slow response1dependent electropathological phenomena (ischaemia-induced local conduction delay, ST-T- alternans, early and delayed afterdepolarizations) are presented, to which roles are attributed in the development of re-entry, triggered automaticity and human cardiac arrhythmias. Next, those types of heart rhythm disturbances are discussed which can be treated in the hope of success with Ca++ entry blocking (class IV) antiarrhythmic agents. ben Ca++-függő patofiziológiai folyamat(ok)nak vagy aritmia-mechanizmus(ok)nak is patogenetikai szerepe van (1, 2, 7, 8, 14, 25, 27, 29, 33, 35, 38). Azt már több mint húsz éve tudjuk, hogy a myocardiumban kétféle depolarizációs mechanizmus létezik (1. ábra): 1. pitvari és kamrai munkaizomsejtekben, valamint Purkinje-rostokban fiziológiás körülmények között ún. ,,gyors válasz”jellegű, gyors Na+-beáramlás révén megvalósuló depolarizáció van igen gyors aktivációval és inaktivációval, meredeken felszálló depolarizációs fázissal (dV/dt), gyors ingerületvezetéssel, —90 mV körüli nyugalmi potenciállal és 100—130 mV-os akciós potenciál amplitúdóval (APA); 2. a sinus (SA)-csomó pacemaker-sejtjeire és az AV-junction-sejtjeire ezzel szemben ún. „lassú válasz” típusú, lassú Ca++- (és Na+) beáramlás révén bekövetkező aktivációs mechanizmus jellemző lassú depolarizációval (dV/dt) és ingerületvezetéssel, —70 — —40 mV közötti nyugalmi potenciállal és kicsiny APA-val (12, 45). A Ca++-függő, ,,lassú válasz” jellegű elektromos aktivitás Ca++-antagonista verapamillal vagy mangánnal, a gyors Na+-dependens tevékenység Na+-csatorna bénító tetrodotoxinnal (TTX) vagy Na+-beáramlást gátló antiaritmiás gyógyszerekkel (kinidin, lidokain stb.) szuppin „Gyors válasz'' „Lassú válasz" 1. ábra: A pitvari és kamrai munkaizomzat valamint a His— Purkinje-rendszer sejtjeinek akciós potenciálja „gyors válasz” jellegű, a sinus- és AV-csomó pacemaker-sejtjeire viszont a „lassú válasz” típusú depolarizáció jellemző. Orvosi Hetilap 1989. 130. évfolyam 23. szám , 1195