Orvosi Hetilap, 1989. október (130. évfolyam, 40-44. szám)
1989-10-01 / 40. szám - Fehér János: Az Olvasóhoz
Az Olvasóhoz Nem könnyű feladatot vettem át örökségül, amikor az Orvosi Hetilap felelős szerkesztői — számomra nagyon megtisztelő — megbízatást kaptam. E lapot Markusovszky Lajos neve fémjelzi, több mint négy évtizeden át Trencséni Tibor professzor irányította, szerkesztette kiváló szakértelemmel és körültekintően, figyelve arra, hogy a magyar orvostársadalom a tudomány legújabb eredményeit megismerhesse, s a gyakorlatban felhasználhassa. Szakértelmén, nagymúltú Szerkesztőbizottságának szellemiségén orvos generációk nőttek fel. Kiváló tudósok és gyógyító orvosok használták a lapot a hazai orvostudomány eredményeinek ismertetésére, közkinccsé tételére. Elsőként nem is tehetek mást, minthogy elismeréssel adózzak az Orvosi Hetilap Szerkesztőbizottsága egészének, élén Trencséni professzornak, hogy őrködtek a Lap Markusovszky teremtette magas színvonala felett, a szakmai és adminisztratív munkatársaknak, hogy lehetővé tették hétről-hétre, hogy a lap a magyar orvosok asztalára kerüljön. Hálámat kell kifejeznem a szerzők hatalmas alkotó táborának is, hogy kiváló írásaikkal igyekeztek növelni az Orvosi Hetilap szakmai tekintélyét, továbbá a lektoroknak és referenseknek, akik precíz munkájukkal ugyancsak ezt a célt szolgálták. Hogyan tovább? Az előbbiekből azonnal adódik, hogy a hagyományos, nagymúltú erényeket feltétlenül meg kell tartani. Az Orvosi Hetilapnak változatlanul a magyar orvosok mintegy harmincezres táborát kell szolgálnia, valamint rajtuk keresztül Magyarország lakosságának egyre magasabb szintű egészségügyi ellátását. Döntőnek azt tartom, hogy a lap folyamatosan ismertesse magyar olvasóival a korszerű betegellátáshoz szükséges tudományos eredményeket a diagnosztikában, terápiában és a prevencióban egyaránt. Legyen a lap változatlanul a hazai orvostovábbképzés vezető orgánuma, de kapjon helyt benne az orvostanhallgatók oktatásával, szakorvosképzéssel foglalkozó írás is. Manapság szokás több vonatkozásban is az Európa Házhoz tartozásról beszélni. Nem lehet ez másképpen az orvostudomány vonatkozásában sem, sőt e területeken még szélesebbre kell tárnunk a kaput: meg kell ismernünk az egész világ orvosi eredményeit, minél gyorsabban a gyakorlatban kell felhasználnunk mindazokat az új diagnosztikus, terápiás és megelőző módszereket, amellyel a lakosságunk egészégi állapotát javíthajuk. Éppen ezért szükségesnek látszik, hogy az Orvosi Hetilap is sok szálon kapcsolódjék Európához, sőt a világ orvostudományához. E vonatkozásban a következő változtatásokat látom ésszerűnek: a) legyen az Orvosi Hetilapnak a magyar Szerkesztőbizottság mellett egy nemzetközi szerkesztőbizottsága és tanácsadó testülete, b) lehetővé kell tenni, hogy az Orvosi Hetilap közleményei az angol összefoglalással rendszeresen referálásra kerüljenek valamelyik nemzetközi orvosi folyóiratban, kerüljenek idézésre a nemzetközi referálólapokban, így tudományos eredményeinket gyorsabban ismerhetik meg más országok kutatói is, s ezáltal növekedhet a lap nemzetközi tekintélye, impakt faktora, c) nekünk is nyitottnak kell lennünk a világ befogadására. Elképzeléseim szerint havonta egy alkalommal, évente tehát 12-szer, az orvostudomány egy-egy nemzetközileg elismert nagy egyéniségét kérnénk fel szakterületének átfogó ismertetésére. Ugyanezt a célt szolgálná, hogy többször élnénk a Szerkesztőségi közlemény (Editorial) megjelentetésével is. Hazánkban az elmúlt években jelentős politikai, gazdasági változások mentek és mennek végbe. Mindez az egészségügyet sem hagyta, hagyhatta érintetlenül. Egyrészt ezért szükséges, hogy lapunkban egészségpolitikai, közgazdasági kérdések is ismertetésre kerüljenek, részint felvállalva bizonyos egészségpolitikai elgondolások ismertetését, másrészt vitát indítva segíteni szeretnénk javaslatokkal az egészségügyi kormányzatot döntései meghozatalában. Bizonyos gazdasági kérdések ismertetése azért is szükséges, hogy a diagnosztikában, terápiában ne csak a tudományos ismereteket vegyük figyelembe, hanem a racionalitást is. Sajátítsák el orvosaink a korszerű és szakszerű alapelveket, de ismerjék meg egy adott diagnosztikai vagy terápiás modalitás gazdasági oldalát is, valamint a beavatkozás rizikóit (cost, risk, benefit), hogy adott esetben a beteg számára a legmegfelelőbbet és az ország érdekeit figyelembe véve pedig a leggazdaságosabbat választhassák akár egy-egy betegség diagnosztizálásáról, akár egy adott terápia alkalmazásáról van szó. Tisztelt Kollégák! A felvázolt úton haladni csak akkor tudunk, ha a Szerkesztőbizottsággal együtt ugyanazt a célt szolgálják mindazok a munkájukkal, akikről a köszöntőm elején beszéltem. Éppen ezért kérem segítségüket tervünk megvalósításában,bízva abban, hogy ezzel a magyar lakosság egészségügyi színvonalának javulását érhetjük el, s tehetjük honfitársainkat egészségesebbé és boldogabbá. Fehér János dr.