Orvosi Hetilap, 1989. október (130. évfolyam, 40-44. szám)

1989-10-01 / 40. szám - Fehér János: Az Olvasóhoz

Az Olvasóhoz Nem könnyű feladatot vettem át örökségül, amikor az Orvosi Hetilap felelős szerkesztői — számomra nagyon megtisztelő — megbízatást kaptam. E lapot Markusovszky Lajos neve fémjelzi, több mint négy évtizeden át Trencséni Tibor professzor irányította, szerkesztette kiváló szakérte­lemmel és körültekintően, figyelve arra, hogy a magyar orvostársadalom a tudomány legújabb eredményeit megis­merhesse, s a gyakorlatban felhasználhassa. Szakértel­mén, nagymúltú Szerkesztőbizottságának szellemiségén orvos generációk nőttek fel. Kiváló tudósok és gyógyító orvosok használták a lapot a hazai orvostudomány ered­ményeinek ismertetésére, közkinccsé tételére. Elsőként nem is tehetek mást, minthogy elismeréssel adózzak az Orvosi Hetilap Szerkesztőbizottsága egészé­nek, élén Trencséni professzornak, hogy őrködtek a Lap Markusovszky teremtette magas színvonala felett, a szak­mai és adminisztratív munkatársaknak, hogy lehetővé tet­ték hétről-hétre, hogy a lap a magyar orvosok asztalára ke­rüljön. Hálámat kell kifejeznem a szerzők hatalmas alkotó táborának is, hogy kiváló írásaikkal igyekeztek növelni az Orvosi Hetilap szakmai tekintélyét, továbbá a lektoroknak és referenseknek, akik precíz munkájukkal ugyancsak ezt a célt szolgálták. Hogyan tovább? Az előbbiekből azonnal adódik, hogy a hagyományos, nagymúltú erényeket feltétlenül meg kell tartani. Az Orvosi Hetilapnak változatlanul a magyar orvo­sok mintegy harmincezres táborát kell szolgálnia, vala­mint rajtuk keresztül Magyarország lakosságának egyre magasabb szintű egészségügyi ellátását. Döntőnek azt tartom, hogy a lap folyamatosan ismertes­se magyar olvasóival a korszerű betegellátáshoz szükséges tudományos eredményeket a diagnosztikában, terápiában és a prevencióban egyaránt. Legyen a lap változatlanul a hazai orvostovábbképzés vezető orgánuma, de kapjon helyt benne az orvostanhallgatók oktatásával, szakorvos­­képzéssel foglalkozó írás is. Manapság szokás több vonatkozásban is az Európa Ház­hoz tartozásról beszélni. Nem lehet ez másképpen az or­vostudomány vonatkozásában sem, sőt e területeken még szélesebbre kell tárnunk a kaput: meg kell ismernünk az egész világ orvosi eredményeit, minél gyorsabban a gya­korlatban kell felhasználnunk mindazokat az új diagnoszti­kus, terápiás és megelőző módszereket, amellyel a lakos­ságunk egészégi állapotát javíthajuk. Éppen ezért szükségesnek látszik, hogy az Orvosi Hetilap is sok szálon kapcsolódjék Európához, sőt a világ orvostudományához. E vonatkozásban a következő változtatásokat látom ésszerűnek: a) legyen az Orvosi Hetilapnak a magyar Szerkesztőbi­zottság mellett egy nemzetközi szerkesztőbizottsága és tanácsadó testülete, b) lehetővé kell tenni, hogy az Orvosi Hetilap közlemé­nyei az angol összefoglalással rendszeresen referálás­ra kerüljenek valamelyik nemzetközi orvosi folyó­iratban, kerüljenek idézésre a nemzetközi referá­lólapokban, így tudományos eredményeinket gyor­sabban ismerhetik meg más országok kutatói is, s ezáltal növekedhet a lap nemzetközi tekintélye, im­­pakt faktora, c) nekünk is nyitottnak kell lennünk a világ befogadásá­ra. Elképzeléseim szerint havonta egy alkalommal, évente tehát 12-szer, az orvostudomány egy-egy nem­zetközileg elismert nagy egyéniségét kérnénk fel szakterületének átfogó ismertetésére. Ugyanezt a célt szolgálná, hogy többször élnénk a Szerkesztőségi közlemény (Editorial) megjelentetésével is. Hazánkban az elmúlt években jelentős politikai, gazda­sági változások mentek és mennek végbe. Mindez az egészségügyet sem hagyta, hagyhatta érintetlenül. Egy­részt ezért szükséges, hogy lapunkban egészségpolitikai, közgazdasági kérdések is ismertetésre kerüljenek, részint felvállalva bizonyos egészségpolitikai elgondolások ismer­tetését, másrészt vitát indítva segíteni szeretnénk javasla­tokkal az egészségügyi kormányzatot döntései meghoza­talában. Bizonyos gazdasági kérdések ismertetése azért is szük­séges, hogy a diagnosztikában, terápiában ne csak a tudo­mányos ismereteket vegyük figyelembe, hanem a raciona­litást is. Sajátítsák el orvosaink a korszerű és szakszerű alapelveket, de ismerjék meg egy adott diagnosztikai vagy terápiás modalitás gazdasági oldalát is, valamint a beavat­kozás rizikóit (cost, risk, benefit), hogy adott esetben a be­teg számára a legmegfelelőbbet és az ország érdekeit figye­­lembe véve pedig a leggazdaságosabbat választhassák akár egy-egy betegség diagnosztizálásáról, akár egy adott terá­pia alkalmazásáról van szó. Tisztelt Kollégák! A felvázolt úton haladni csak akkor tudunk, ha a Szerkesztőbizottsággal együtt ugyanazt a célt szolgálják mindazok a munkájukkal, akikről a köszöntőm elején beszéltem. Éppen ezért kérem segítségüket tervünk megvalósításában,­­bízva abban, hogy ezzel a magyar la­kosság egészségügyi színvonalának javulását érhetjük el, s tehetjük honfitársainkat egészségesebbé és boldogabbá. Fehér János dr.

Next