Ózdi Vasas, 1955 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1955-01-08 / 1. szám
/Шсщ proletárjai egyesüljetek! az óznkoHÁÍZAíi üzemek' РАКТВиотшв, íiíi, szakízenvezetel• vállalatvsZttösEis hetilapja Vtí. éUoiyam — 1. >гаш. ARA 30 FiLLEK A felszabadulási verseny sikeréért Ebben az évben — április 4-én — lesz tíz esztendeje annak, hogy a dicsőséges Szovjet Hadsereg a hitleri fasiszták utolsó maradványait is kikergette hazánkból. Tíz esztendeje hogy hazánk szabad. Alig egy évtized folyamán gyökeresen megváltozott hazánk gazdasági rendje, szerkezete, termelési viszonyai. Számban, öntudatban, műveltségben, szervezettségben hatalmasan megnőtt, tapasztalatokban meggazdagodott társadalmunk vezető osztálya, a munkásosztály, a hatalom birtokosa. A munkásosztályon belül megszűnt az évtizedek óta tartó szakadás. Munkásosztályunk egységes, szervezett, politikailag egyetlen céltudatos erő által irányított nemzetvezető osztály lett. Az évek fordulásában, minden új esztendő egy lépés volt előre népünk felemelkedésének, hazánk megerősödésének útján. A mostani azonban nagyban különbözik az eddigiektől. 1954-ben befejeztük ötéves tervünket , az új szakasz feladatai megvalósításának új esztendejébe léptünk. Ebben az évben készülünk fel a második ötéves tervre, hogy megvalósításával hazánkban véglegesen felépítsük a szocializmust. Ez év munkája tehát — mely előkészítője a második ötéves tervnek — egyben a siker alapját is képezi. Ennek az évnek történelmi jelentőségét legjobban az bizonyítja, hogy 1955 április 4 én ünnepeljük hazánk felszabadulását, mely sorsforduló nemzetünk életében. E nagy nap méltó megünneplésére készülnek most hazánk dolgozói. A Bákosi Mátyás Művek dolgozóinak kezdeményezéséhez csatlakozva mi ózdi dolgozók is megfogadtuk, hogy tervünk teljesítésével, elért eredményeink fokozásával, hibáink kijavításával ünnepeljük április 4 ét. Ez a vrrягету minden eddiginél nagyobbnak ígérkezik. Ez azonban nem csökkentheti, sőt fokozza munka, és harci készségünket. Erre lelkesítenek munkagyőzelmeink: a kongresszusi zászló, a Központi Vezetőség dicsérő oklevele, a borsodmegyei pártbizottság kongresszusi versenyzászlója, párt- és kormánykitüntetések, munkasikerek. Legfontosabb feladatunk most, hogy az év elejétől kezdve az egyenletes ütemű termelés megszervezésével minden nap és részleteiben teljesítsük a tervet. Erre kell most összpontosítanunk párt és gazdasági, valamint a DISZ, szakszervezet, minden tömegszervezet, és üzemünk dolgozóinak erejét. Ha sikerül a nyugodt egyenletes termelést kialakítani, önköltség és selejtcsökkentési, valamint minőségjavító terveinket teljesíteni, a késztermékeket határidőre el tudjuk szállítani a feldolgozó gyáraknak, megálljuk helyünket az új szakasz célkitűzéseinek harcában. Üzemeink dolgozói között most szervezik az április 4-i mindszfelajánlásokat. Műszaki vezetőink a terveknek brigádokig, egyénekig való felbontásával, pártszervezeteink április 4 e jelentőségének tudatosításával, a szakszervezetben dolgozó kommunisták pedig a felajánlások s a verseny szervezésével, menetközbeni értékelésével adjanak ennek még nagyobb lendületet. Munkásainkban, kik annyi nehézséget leküzdve, sok elismerést szereztek — most is megvan az akarat, a versenykedv. Például a közlekedési üzemeik dolgozói, vezetői leküzdve a hó- és fagyakadályokat, szállítják az üzemek részére fontos anyagokat, a martinászok békehéttel kezdték a felszabadulási versenyt és minden nap teljesítik a tervet. A felszabadulási versenynek ezeket a kezdő, új hatásait kell most ápolnunk, továbberősítenünk s az eredmény nem marad el: hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját a legjobban dolgozó üzemekkel együtt ünnepeljük, sikerrel kezdjük második ötéves tervünket előkészítő gazdasági érvet. PÁLMAY ZOLTÁN: ERŐD A GYÁR Acélt nemesít a kemencék pokla, most mint indulót dübörög a gép vígan fejlődve harcos oszlopokba, dolgozók lába friss ritmusra lép, ész és izom új versenyre feszülnek, harcosokkal teli nagy erőd a gyár, kenyérért küzdő békeharcosoktól megszállt erőd, mely diadalra vár. Senkiben nem rak fészket itt a kétely, már csak kisért a tegnap árnya itt, jobb jelenünkben szebb jövőnk hitével nyirbáljuk a múlt hollószárnyait, s résen vagyunk, mint őrszemek a vártán, óvjuk, amink van s amit akarunk, torlaszt emelve békénk védelmére pillanatra sem lankad a karunk. Mert sok helyen még régi utat törve Mammon igáját görnyedi a nép, emberhentesek karommá vált körme kifosztott anyák szent szívébe tép. Felénk is tátong profitéhes szájuk, szemükben mi is gerendák vagyunk, új háborúnak rémével söpörnék el, mit teremtett izmunk és agyunk. Ezért küzdünk a munka fegyverével. Ki jó magyar, az tartson mind velünk! Akkor háborús enyészet nem ér el, eléje győztes torlaszt emelünk, ész és izom új versenyre feszülnek, harcosokkal teli erőd lett a gyár, vidáman küzdő békeharcosoktól megszállt erőd, mely győzelemre vár. Ц-t \ч. Február 26-27-én lesz a IV. magyar békekongresszus Az Országos Béketanács Elnöksége január 3-án délután ülést tartott. A Béketanács elnöksége elhatározta, hogy 1955 február 25—27-re Budapestre összehívja a IV. Magyar Békekongresszust. Az Országos Béketanács Elnöksége hangsúlyozta, hogy a békebizottságok, a magye békeharcosok hazánk erősítésével, népi egységünk továbbszilárdításával, a német militarizmus feltámasztása elleni tiltakozó kampány fokozásával készüljenek a IV. Magyar Békekongresszusra. 5955 (aiulár 8 MINDENNAP TELJESÍTJÜK A TERVET így segítjük a vállalás teljesítését Bosztár János szereti a hazáját, a munkát és embertársait. Ezért dolgozik szívvel-lélekkel a blokksoron, hogy a boldog, békés élet eljövetelének évfordulóját jó termelési eredményekkel köszörűse. A napokban felkerestük és a következőket mondta: — A tíz évvel ezelőtt eljött szabadság első napjaira örökké emlékezni fogunk mi, blokksori dolgozók is .Ez hozta meg számunkra a szebb, boldogabb életet, az eredményekben gazdag eltelt 10 esztendőt. Amikor csatlakoztunk az RM Művek dolgozóinak felhívásához, többek között vállaltuk, hogy hengereltbru termelési tervünket a kihozatal megjavításával 1 százalékkal növeljük úgy, hogy a túlteljesítés a velünk kooperáló üzemek anyagigényeire, a lakosság ellátását szolgáló rendelések kielégítésére, közszükségleti cikkek gyártására lehessen felhasználni, minket közvetve és közvetlenül is érdekel. Ezért elhatároztuk, hogy helyes tüzeléssel és jó melegítéssé javítjuk a hengerelhetőséget. Ahogy így beszélgetünk, Nagy Lajos elvtárs, üzemmérnök papírt, ceruzát vett elő és máris számolta, mit jelent Boszlár elvtárs szavai. — Ha átlagosan 3.6 tonnás blokkot számítunk, ebből a tiszta kihozatal jelenleg 2.6 tonna. A tűzveszteséggel 2 százalék, a végek és a selejt miatt 7—10 százaléknak megfelelő anyag vész el. Jó melegítéssel a tűzveszteséget 1.8 százalékra lehet szorítani, ami blokkonként 1.5 kg-al növeli a kihozatalt. A jó melegítés a hengerelhetőséget is javítja és csökkenti a selejtet. Ezzel legkevesebb 5—6 kgal lehet csökkenteni az egy blokkból keletkezett selejtet. Ha összeadjuk ezeket az „apróságokat”, egy műszak alatt 12 mázsával több lesz a kihozatal. Egy hónap alatt pedig 30—40 tonna hengereltárut nyerhetünk így. Ebből annyi zománcozott edényt lehetne készíteni, ami fedezné az egész ózdi járás lakosságának szükségletét. — Nagyszerű — mondta Boszjár elvtárs —, ezért érdemes lesz versenyezni. A brigád nevében vállalom, hogy a tűzveszteséget 2 százalékról 1.8 százalékra, a selejtet pedig 0.20 százalékról 0.17 százalékra csökkentjük. Egyben párosversenyre hívom a másik két műszak dolgozóit, hogy hazánk felszabadulásának versenyében ki ér el szebb eredményt. A békehét híres hőse egy héttel ezelőtt békehetet kezdeményezett az acélműben. Már az első napokban bebizonyította, hogy szereti a békét, a drága szabadságot. Január 6 ig adlagátírása nem volt, 100 százalékos programmal csapolta az acélt. A vállalt napi 3 tonna helyett 4,1 tonnát adott terven felül a béke megerősítésére. Halik elvtárs felhívásához csatlakozott M. Kiss János olvasztár is. A béke szent ügyéért harcolunk a kemencék mellett is. Ezzel a szóval kezdte a békehetet. — A béke örök fennmaradásáért dolgozom ezen a héten. — A lecsapolt adagok hengerelhetősége les, Il-es minőségű volt, 100 százalékos programmal gyártotta az acélt. Jól kezesték az újévet A durvahengermű dolgozói január 1-én 104. 2-án 102.6, a harmadik napon 103.3, a negyedik napon pedig 100.7 százalékra teljesítették árutermelési tervüket. Ezen belül a blokksorozaton Molnár Sz. Lajos és Tóth Árpád brigádja a hengerelt áruk 92.4 százalékát jó minőségben hengerelték. Új év — új tervek A téli csípős hidegben fürgébben mozognak az emberek, a zuzmarás fák alatt ki-ki a maga dolgára siet, s az új esztendőre új terveket szőnek, a gyárban is új tervek születnek, új tervekre építik munkájukat a dolgozók. Számoly István elvtárs, acélműs olvasztár is tervezget. — Lányomnak szobabútort akarok venni, mégpedig abból az ízléses szlovák exportból, amely nem is olyan drága, 8000 forintból kifutja. Már a múlt évben is gondolkoztam ezen, de még nem volt rá elegendő pénz. Az 1955-ös évben ezért is akarok hát, jobban dolgozni és a kormányprogram megvalósításáért harcolni. Mi a programszerűségen akarunk sokat javítani. Hazánk felszabadulásának ünnepére vállaltuk, hogy az acélgyártási programot 92,5 százalékra emeljük. Ezért a kemence karbantartását szovjet tapasztalatok szerint fogjuk végezni. Kemencéinket a legkisebb hiba észrevételekor kijavítjuk, elejét vesszük annak, hogy tovább rongálódjon a kemencénk. A berakást az új technológia szerint végezzük, salakleeresztéssel javítjuk az acél minőségét. EGY EMBERKÉNT A HÓ ELLEN szint esett a napokban, hótakaró borította be a csonttáfagyott földet. A gyár udvarán is magasra nőtt a hó és a mozdonyok pöfögve túrták maguk előtt a hókupacokat. — A váltókhoz! — adta ki az utasítást Csomós elvtárs, a közlekedési üzemek vezetője. A közlekedés dolgozói megértették, hogy mit jelent ez. Ha nem állnak azonnal munkába, leáll a forgalom, az üzemek nem kapják meg a szükséges alapanyagokat, nem teljesítik a tervet. Egy emberként álltak hát csatasorba, hogy megküzdjenek a hóval. Egyik kezükben a zászlót, a másikban a seprőt fogták, így dolgoztak, hogy a gyár egy percre se szenvedjen hiányt a forgalom miatt. brigádja a ren-Лаы Лап kerdezőben a váltókat szabadította meg a hótól. Egy ideig lapátoltak, aztán tovább irányították a forgalmat. Majd újból lapátot fogtak és így dolgoztak ezen a napon a terv teljesítéséért. Hetesben a vaspályán Fábián Gyula 20 tagú brigádjával a mozdony előtt söpörték a havat, hogy a kohókhoz tudják szállítani a salakos fazekakat. — Az O. N. V. vonalon sem állhat meg a forgalom. Borsodnádasdnak kell a platina — mondta Csomós elvtárs s a kisállomáson Csomós Viktor elvtárs kocsimester brigádjával együtt küzdött a hó ellen. A közlekedési üzemek vezetősége is talpon volt, még az éjszakai műszakban is az üzemben tartózkodtak, hogy irányítsák a hó elleni csatát, a forgalmat. A hétesi fogaspályára tartalékmozdonyt küldtek, hogy az esetleges akadálynál segítsen a két mozdonynak. A borsodnádasdi vonalra segédmozdonyt irányítottak, hogy a nádasdi hengerészek se szenvedjenek anyaghiányt. * / * . már elállott, de h a az ízpexes veszély még nem múlt el. A váltók és a sínpárok i mellett felgyülemlett hó ha megfagy, akadályozza a forgalmat. Előre számított erre a közlekedési üzemet dolgozói s ezért önként jelentkeztek műszak után, hogy megtisztítják a váltókat a hótól. Tengely Károly, Bartha Béla, Csépányi Ágoston, Jászberényi Jenő, Elek Zihányi Elemér, Holló Albert brigádjai vállalkoztak arra, hogy a fontosabb gócpontokat megszabadítják a hótól. Tizenhat órát dolgoztak egyfolytában azért, mert szeretik a gyárat, mert igaz hazafiak. Hősies munka volt ez elvtársak. Megmutattátok, hogy így is tudtok harcolni a felszabadulási verseny sikeréért, a békéért. T. P. ЛРГГt termelt a gyár. Ma már lüktet, egyre több acélt ad ad .