Ózdi Vasas, 1971 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1971-02-26 / 8. szám
1971. február 26. ÓZDI VASAS . : távolt Múlt heti számunkban beszámoltunk a vállalati szakszervezeti küldöttértekezletről. Helyszűke miatt nem tudtunk bővebben foglalkozni az egész napos értekezlet tartalmi munkájával, a hozzászólások ismertetésével. Azt már akkor tapasztaltuk, a meghívott vendégek, többek között Eperjesi István, a vasasszaszervezet központi vezetőségének tagja messzemenő elismeréssel állapította meg, hogy a tanácskozás tartalmi szempontból, a vitában felszólalók felelősségérzete, sokoldalú és átgondolt mondanivalója szempontjából egyaránt betöltötte szerepét. A zavartalan munkát biztosította a jó szervezettség, a gondos előkészítés. Az alábbiakban részleteket közlünk néhány küldött felszólalásából, érzékeltetve e kevéssel is a 24 felszólalás témagazdagságát. * GÁBORI SÁNDORNÉ (műszaki igazgatóság küldötte). A beszámolóhoz kapcsolódva elsősorban az egyre fejlődő városunk kereskedelmének, közellátásának, piaci ellátásának problémáival szeretnék foglalkozni. Nincs olyan család a városban, akit napról napra ne érintene kereskedelmünk színvonalának fejlődése. Véleményem szerint a kereskedelmi, közellátási, piaci helyzet alakulását a jövőben jobban politikai kérdésként kellene kezelni. Ellátottságunk, árviszonyaink alakulása sok tekintetben zavarja a termelő munkát is, nagy befolyással van a még egészségesebb közszellem kialakításában. Nagyon sokunk által elismert az a tény, hogy a kereskedelmi, piaci ellátás terén az utóbbi évekre jellemző volt a kedvező fejlődés, de nem lehet szó nélkül elmenni azon megjegyzések mellett, hogy csak megyei viszonylatban is Miskolc, Leninváros, Kazincbarcika ebben a vonatkozásban sokkal előnyösebb helyzetben van, nem beszélve a fővárosról és az ország más kiemelt városairól. A mindennapi élet gyakorlata szerint a még kedvezőbb kereskedelmi helyzet alakulását befolyásolta és befolyásolja olyan tényező is, hogy a kereskedelmi szervek vezetése az utóbbi években eléggé centralizált lett, emiatt a kereskedelmi szervek egyes vezetői nem érzékelik megfelelően az Ózdon mutatkozó problémákat. A centralizáltabb vállalati vezetés lehet ugyan gazdaságosabb, amit én eldönteni nem tudok, de az a meglátásom, hogy ez sok tekintetben nem előnyös Ózd és a környék lakói számára. Pl. amíg a kenyérgyár vezetése Ózdon volt, az akkori hiányosságok ellenére is szervezettebb és minőségileg jobb volt a kenyérellátás, mint jelenleg, amikor Kazincbarcikáról történik az irányítás. Elgondolkoztató számunkra, hogy ha városunk lakosságának arányában kap bizonyos áruféleségeket és a környék fel nem elégített ke-reskedelmi szükségletét is Ózdon, esetleg az ózdi lakosság arányos részére kihelyezett áruféleségből vásárolják fel, így hamarább jelentkezik egyes árucikkek hiánya, nem utolsósorban a kereslet és kínálat törvényszerűségei a felhozatal hiányában erősebben hatnak a piacon. KORMOS IMRE (munkaügyi és szociális igazgatóság küldötte) Ez évi fontos politikai feladatnak az öt évre szóló vállalati kollektív szerződés előkészítése, az ezzel kapcsolatos tennivalók elvégzése. Ismeretes előttünk, hogy a munkajogi és egyéb központi szabályok — a gazdaságirányítás reformjának megfelelően — jelentős teret biztosítanak a vállalatok gazdasági vezetői és szakszervezeti szervei részére, a dolgozók munkaviszonyával kapcsolatos jogok és kötelezettségek szabályozására. Ennek alapvető formája a kollektív szerződés. A dolgozói és a vállalati érdekeket helyesen mérlegelő és egyensúlyba hozó kollektív szerződés jelentős eszköze a gazdasági eredmények fokozásának és az elért eredmények alapján további lehetőséget biztosít a dolgozók jogainak bővítésére. Ezért a kollektív szerződés kidolgozása a vállalati gazdasági vezetés, a vállalati szakszervezeti szervek elsőrendű közös feladata. Természetesen a kollektív szerződés kidolgozása, megkötése és megtartásának ellenőrzése nagy munkát jelent. Ezt a tevékenységet a dolgozók elismerése, de sok figyelmet érdemlő kritikai megjegyzése is kíséri. Megnyilvánul ez jelenleg is, amikor a kollektív szerződés elmúlt évi végrehajtásáról készült beszámoló megvitatása tart. Ez a beszámoló és annak megvitatása az üzemi demokrácia érvényesülésének fontos területe, amellyel élni nemcsak jog, hanem kötelesség is. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a dolgozók élnek ezzel a joggal, a beszámolót kritikusan értékelik, észrevételeiket, javaslataikat bátran megteszik. Az 1971. június elsejével megkötésre kerülő kollektív szerződés összhangban a gazdasági szabályozók továbbfejlesztésével — öt évre szól, öt év lehetőségeit határozza meg, ezért rendkívül alapos, széles körű előkészítő munkát igényel, sikeres megoldása fontos politikai feladatunk. Az új kollektív szerződés készítésénél — az érvényben levő kollektív szerződés végrehajtásának tapasztalatai mellett — messzemenően figyelembe kell venni a következő öt év alatt a vállalat előtt álló termelési, gazdasági feladatokból a kollektív szerződéssel szemben jelentkező igényeket, s különös figyelmet kell fordítani a nőket és fiatalokat érintő kérdésekre. LAZA ZOLTÁN, az energiaszolgáltató gyárrészleg küldötte többek között a törzsgárda megbecsülésének kérdését vetette fel. Idézünk felszólalásából : Az elmúlt évben mind a sajtóban, mind a rádióban és a TV-ben sokat hallottunk arról, hogy más vállalatok milyen anyagi megbecsülésbenrészesítették törzsgárda tagjaikat. A napokban olvastam a Pártélet 1971. 2. számában az Aranygyűrűsök című írást. Ebben a cikkben nem fiatal jegyespárról van szó, hanem azokról a dolgozókról, akik egész életükre elkötelezték magukat a Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyárral. Ez a vállalat kollektív szerződésben rögzítette, hogy minden 30 évet ledolgozott dolgozónak erkölcsi és anyagi megbecsülésképpen arany pecsétgyűrűt adományoz. Tudom, hogy kisebb vállalatok jóval könynyebb helyzetben vannak, mint mi, mert törzsgárda tagjaiknak a száma kevés, éppen ezért nem tartom szükségesnek, hogy a mi vállalatunk is aranygyűrűvel kedveskedjen törzsgárda tagjainak. Ezzel szemben viszont szükséges az, hogy minél hamarább készüljön el vállalatunknál egy olyan törzsgárda szabályzat, amelyből minden törzsgárda tag érezze, hogy érdemes ennél a vállalatnál becsületesen dolgozni és megöregedni. Legyen a törzsgárda szabályzat olyan, hogy azok a fiatalok, akik itt dolgoznak Ózdon és lakást építettek, vagy vásároltak, érezzék, hogy érdemes az Ózdi Kohászati Üzemeknél megöregedni. Hogy munkájuk végzésénél a törzsgárdai megbecsülés lendítő kerék legyen. JELINEK ÉVA, a közlekedési gyárrészleg küldötte népművelési kérdéseket taglalt felszólalásában. Idézünk belőle: A népművelés szakemberei között sok szó esik napjainkban arról, hogy bizonyos aránytalanságok tapasztalhatók a gazdasági fejlődés és közművelődés fejlődése között. Egy percig sem vitás, hogy ez országos gondként jelentkezik és hangsúlyozottan oda kell figyelni. De az a tendencia már vitatható, csak oda kell figyelni és várni, valamilyen „receptre”. A helyileg jelentkező problémák okait az eredőjénél kell keresni, s a megoldás első lépéseit is ott kell elkezdeni. Egy bizonyos, az aktív kezdeményezést, a jó propagandát és a személyes agitációt nem nélkülözheti egyetlen megoldás sem. Az Ózdi Kohászati Üzemek munkássága politikai és általános, valamint szakmai műveltségének színvonalából ítélve nincs okunk aggodalomra, de ugyanakkor világosan látni kell, melyek azok a területek, ahol sürgős pótolni való van. Mindannyiunk közös összefogására van szükség, hogy az üzemek 45 éven aluli 8 általánossal nem rendelkező dolgozóit beiskolázzuk a dolgozók általános iskolájába. Nem mondok újat azzal, hogy az iskolázottság teremti meg mindenfajta további művelődés alapját és aligha szorul bizonyításra a felnőtt emberek, köztük is a munkások állandó szakmai és általános műveltsége gyarapításának szükségessége. De nem elég a magasabb összefüggéseknek csak az ismerőse, mert amikor a gyakorlati megvalósulásra kerül sor, nem egy esetben megreked a jószándék a túlzott gazdasági szemlélet miatt. A szervezett oktatás mellett nem elhanyagolható az iskolán kívüli művelődés, a szocialista brigádok kulturális vállalásait segítő üzemi kulturális munka. A kulturális agitációs, propagandamunka termelést segítő tevékenysége mellé szervesen kapcsolódik a megnövekedett szabad idő hasznos eltöltésére irányuló tervező és szervező munka, a szocialista tudat, a szocialista emberformálás. A továbbfejlődés érdekében szükséges, hogy az üzemekben működő társadalmi aktívák ne határolják el egymás tevékenységi területét. Több területen tapasztalható volt, hogy a k kultúrfelelős nem ismerte a termelésfelelőst és fordítva. Különösen a szocialista brigádokon belül nem húzható éles határvonal a termelést segítő tevékenység és a művelődéssel kapcsolatos vállalások teljesítése között. Sokkal többet kell tenni annak érdekében, hogy a szocialista brigádok végre birtokba vegyék a művelődési házakat. Sokkal intenzívebben igényelték az ismeretszerzés különböző formáit, legyen vonzerejük azon réteg felé, amelynek a művelődési igénye — enyhén szólva — nagyon kevés. Társadalmunkban a munkásosztály vezető szerepe nemcsak pozíció, hanem sok mindenre kötelez is, többek között nem engedheti meg, hogy egy jelentős dolgozó réteg számára az igénytelenség legyen a mérce. UTHY ANDRÁS (központi karbantartás küldötte) felszólalásából : A bizalmi választásokon, szakszervezeti taggyűléseken és a választással kapcsolatos minden elbeszélgetésen csaknem minden második szaktárs megfogalmazta a szakmunkások megbecsülésének kérdését. Nagy hiba lenne, ha nem figyelnénk oda erre a kérdésre. Elismerjük a vállalatnak az olyan irányú támogatását, amelyet a bérfejlesztés irányában kifejtett és kifejt, azonban — 3—4 ezer munkás bérét összehasonlítva — indokoltnak tartom felvetni a szakmunkások bérezését. A vállalat termelési tervének előállításához ha csak közvetett módon is, de nagyban hozzájárulnak azok a szakmunkásaink, akik a termelőberendezéseket javítják és pótalkatrészeket gyártanak. Szakmunkásaink úgy vélekednek, hogy nincsenek kellően megbecsülve és nagy számban hagyják el gyárrészlegünket a magasabb kereseti lehetőség reményében. A népgazdaság szempontjából sokkal kisebb jelentőségű vállalatok nagyobb anyagi lehetőségekkel bírnak, mint az OKÜ, s a szakmunkások 2—3 Ft-tal magasabb órabért is kapnak ezeknél a a vállalatoknál, mint nálunk. A probléma jelentkezik vállalaton belül és kívül egyaránt. Gyárrészlegünk szakszervezeti tagjai hathatós intézkedést várnak az újonnan megválasztandó szakszervezeti bizottságtól. Szeretném a vasasszakszervezet elnökségének figyelmét is felhívni erre a fontos, bonyolult problémára. Kérjük a vállalatvezetést is, hogy segítsen ebben a kérdésben, mert nincs kellően megbecsülve a szakmai tapasztalat. Ahhoz, hogy egy esztergályos, mintaasztalos teljes értékű munkát végezzen, s azért megfelelő bérezést is kapjon 20—25 évnek kell eltelni. A termelő- berendezések bonyolultsága, fokozottabb igénybevétele növekszik, s a nagy szakmai hozzáértés, tapasztalat nem kap kellő elismerést. Az idegen vállalatok jelenéte véleményünk szerint nem kívánatos a kohászaton belül sem a szakmunkások megbecsülése, sem a munkafegyelem szempontjából. A vállalat minden területén van tennivaló mind műszaki, mind társadalmi vonatkozásban a munkafegyelem megszilárdítása terén. A differenciált mozgóbér bevezetésénél gyárrészlegünk döntő szerepet vállalt és ezt eredményesen alkalmazzuk jelenleg is. A munka szerinti elosztás elvét érvényesítjük és ez módot nyújt a jól dolgozó szakmunkások bizonyos mértékű elismerésére. A személyekre szóló differenciálást a művezetők végzik, de kikérik a társadalmi szervek vezetőinek véleményét is. Ez a megoldás, ha nem is tekinthető véglegesnek, a mi viszonyaink között eredményesnek számít és sokkal jobb, mint az egyenlősdi. 3 Szovjet szakember a vállalatnál Sztaniszlav Fjodorovics Kumacsov elvtárs a Lenin Renddel kitüntetett V. I. Lenin nevét viselő Donyecki Kohászati Üzemek finomhengermű gyárrészlegének helyettes vezetője a közelmúltban 10 napig tartózkodott városunkban. Bejárta a vállalat termelő üzemeit, különösen nagy érdeklődéssel tanulmányozta a finomhengermű munkáját, találkozott szakemberekkel. Megtudtam, hogy vállalatuk hasonlóan régi, mint a miénk, ezért különösen érdekelt, mi az, amit ők és mi az, amit mi csinálunk eredményesebben. A számadatok mindenesetre a szovjet kohászati üzem javára döntöttek. Négy nagyolvasztójukkal és nyolc acélműi kemencéjükkel évenként közel 1,5 millió tonna acélt gyártanak, amit hengerműveik feldolgoznak. Folyamatos öntőművüket úgy tartják számon, mint elsőt a világon. 1958 óta üzemel, a brüsszeli világkiállításon aranyéremmel tüntették ki. Nagy előnyük még, hogy a nyersanyag, a koksz és az érc közel van. Érdekességként még annyit, hogy 1967-ben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóján náluk csapolták a 100 milliomodik tonna acélt. Az iránt érdeklődtem Kumacsov elvtárstól, melyek azok a tényezők, amelyek náluk — a mieinkhez hasonlítva — jóval több termelést biztosítanak. Elmondotta, hogy kemencéik térfogata nagyobb, az acélműben pl. naponta minimum 25 adagot csapolnak, egy adag 140 tonna. Ezen túl folyamatosan új műszaki és szervezési intézkedésekkel, a technika korszerűsítésével fokozzák a teljesítményt. Jelentős szerepe van ott is a brigádoktól kezdődően a vállalat minden szintjén folyó kommunista munkaversenynek. Látogatása idején elsősorban a finomhengermű érdekelte. Húszegynéhány pontba foglalta azokat a javaslatokat, amelyek megoldása jelentősebb beruházást nem igényelne és — ahogyan megfogalmazta — egy jól átgondolt főjavítás keretében meg lehetne valósítani, s jelentősen javítaná a hengersorok termelékenységét, tartósságát. (Szorgalmasan lejegyzeteltem ezeket, de mivel több szakembernek elmondotta, sőt feljegyzését is itt hagyta, nem tartom szükségesnek felsorolni.) Elmondotta még, hogy ő sem megy „üres kézzel” haza. Egyrészt elismeréssel szólt az ózdi újítók eredményes tevékenységéről. Az itteni tapasztalatok alapján javasolni fogja, hogy náluk is vezessék be a rugóacélok csiszolásánál használt svéd marószerszámot. (Náluk ezt foglalkozási ártalmat is okozó, nehéz fizikai munkával oldják meg.) Nagyon tetszett Kumacsov elvtársnak az öntőcsarnokban alkalmazott elektronikus darumérlegek munkája. Az ő üzemükben ez még nincs megoldva, nagy problémát jelent az adagkihozatal szóródása. Amikor az emberi, baráti kapcsolatokról kérdeztem, elismeréssel szólt a magyarok vendégszeretetéről. Régen tudja, hogy a magyar ember igazi jó barát. 1960-ban fél évet a Dunai Vasműben töltött,, amikor a meleg lemezhengerművet építették, üzembe helyezték. Kitüntetés számára, hogy másodszorra is eljöhetett hozzánk és újból élvezhette a meleg fogadtatást, a kulturált és figyelmes vendéglátást. Megköszönte, hogy találkozhatott Pohl László, Unger Ervin, Schottner Lajos elvtársakkal, Makri Pál elvtárs még családja körébe is elvitte, dr. Petrei Lajos elvtárs pedig a szakmai tapasztalat nyújtása mellett állandó tolmácsa is volt. Külön is említést tett a Molnár Lajos elvtárssal való beszélgetéséről. Üzemüknél a vállalati szakszervezeti bizottság mellett működik egy kollégiumi bizottság, amelynek ő a vezetője. Ezért érdekelte külön is a szakszervezeti munka. Megelégedéssel mondta, hogy hasznos és tanulságos volt a Molnár elvtárssal lefolytatott beszélgetés. Kölcsönösen kifejezték azt az óhajukat, hogy célszerű és gyümölcsöző lenne a két vállalat közötti kapcsolat fejlesztése, erősítése. Nem mulasztottam el, hogy ne említsem meg neki a mi oxigéngyári Fehér-brigádunk tervét. Korábbi számunkban megírtuk, hogy szeretnék a kapcsolatot felvenni egy hasonló körülmények között dolgozó kohászati vállalat egyik brigádjával. Kumacsov elvtárs úgy nyilatkozott, hogy nem látja ennek akadályát, és szívesen segít a kapcsolat kialakításában. Ez mindenesetre jó hír Fehér Sándornak és hat brigádtársának. Végül hadd tolmácsoljuk Sztaniszlav Fjodorovics Kumacsov elvtárs üdvözletét: Dobi Sándor (A Donyecki Kohászati Üzemek dolgozói nevében szívélyes üdvözletemet tolmácsolom az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozói kollektívájának. A munkában sikereket, az életben pedig boldogságot kívánok.) Kocsihiány Nyugtalanítja az öntőcsarnokban dolgozó szocialista brigádokat a krónikussá vált kocsihiány. A jelzések már több irányba eljutottak , de hatékony intézkedésre még nem került sor. Az utóbbi időszakban többször előfordult, hogy 24 óra alatt mindössze 4—5 kocsit kap az öntőcsarnok. Ilyen feltételek mellett a munkavégzés is rendkívül balesetveszélyes. Valamennyi brigád kéri a munkavédelmi osztályt, hogy a közlekedési gyárrészleg vezetőivel karöltve sürgősen segítsenek a jobb kocsiellátás, ezen keresztül a biztonságosabb munkavégzés feltételeinek megteremtésében. Szinte már jelszóvá vált az az igény, hogy azonnali beavatkozást kérnek a termelési tervek teljesítése és saját maguk testi épségének megóvása érdekében. Ipari tanulók Újabb nyolcvan ipari tanuló kezdte meg a szakma gyakorlati részének elsajátítását az ÓKÜ-ben. Ezek a fiatalok szeptember óta a szakmunkásképző intézet tanműhelyében részesültek általános alapképzésben. Jelenleg négyszáz fő ipari tanuló kap gyakorlati oktatást az ÓKÜ különböző üzemeiben, műhelyeiben.