Ózdi Vasas, 1971 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1971-02-26 / 8. szám

1971. február 26. ÓZDI VASAS . : távolt Múlt heti számunkban beszámoltunk a vállalati szakszer­vezeti küldöttértekezletről. Helyszűke miatt nem tudtunk bő­vebben foglalkozni az egész napos értekezlet tartalmi mun­kájával, a hozzászólások ismertetésével. Azt már akkor ta­pasztaltuk, a meghívott vendégek, többek között Eperjesi István, a vasasszas­zervezet központi vezetőségének tagja messzemenő elismeréssel állapította meg, hogy a tanácskozás tartalmi szempontból, a vitában felszólalók felelősségérzete, sokoldalú és átgondolt mondanivalója szempontjából egyaránt betöltötte szerepét. A zavartalan munkát biztosította a jó szervezettség, a gondos előkészítés. Az alábbiakban részleteket közlünk néhány küldött felszó­lalásából, érzékeltetve e kevéssel is a 24 felszólalás téma­gazdagságát. * GÁBORI SÁNDORNÉ (mű­szaki igazgatóság küldötte). A beszámolóhoz kapcsolód­va elsősorban az egyre fej­lődő városunk kereskedelmé­nek, közellátásának, piaci el­látásának problémáival sze­retnék foglalkozni. Nincs olyan család a városban, akit napról napra ne érintene ke­reskedelmünk színvonalának fejlődése. Véleményem szerint a kereskedelmi, közellátá­si, piaci helyzet alakulását a jövőben jobban politikai kérdésként kellene kezel­ni. Ellátottságunk, árviszonyaink alakulása sok tekintetben za­varja a termelő munkát is, nagy befolyással van a még egészségesebb közszellem ki­alakításában. Nagyon sokunk által elis­mert az a tény, hogy a ke­reskedelmi, piaci ellátás te­rén az utóbbi évekre jellem­ző volt a kedvező fejlődés, de nem lehet szó nélkül el­menni azon megjegyzések mellett, hogy csak megyei vi­szonylatban is Miskolc, Le­­ninváros, Kazincbarcika eb­ben a vonatkozásban sokkal előnyösebb helyzetben van, nem beszélve a fővárosról és az ország más kiemelt váro­sairól. A mindennapi élet gyakor­lata szerint a még kedvezőbb kereskedelmi helyzet alaku­lását befolyásolta és befolyá­solja olyan tényező is, hogy a kereskedelmi szervek ve­zetése az utóbbi években eléggé centralizált lett, emi­att a kereskedelmi szervek egyes vezetői nem érzéke­lik megfelelően az Ózdon mutatkozó problémákat. A centralizáltabb vállalati vezetés lehet ugyan gazdasá­gosabb, amit én eldönteni nem tudok, de az a meg­látásom, hogy ez sok tekin­tetben nem előnyös Ózd és a környék lakói számára. Pl. amíg a kenyérgyár vezetése Ózdon volt, az akkori hiá­nyosságok ellenére is szer­vezettebb és minőségileg jobb volt a kenyérellátás, mint jelenleg, amikor Ka­zincbarcikáról történik az irányítás. Elgondolkoztató számunk­ra, hogy ha városunk lakos­ságának arányában kap bi­zonyos áruféleségeket és a környék fel nem elégített ke-­­reskedelmi szükségletét is Ózdon, esetleg az ózdi lakos­ság arányos részére kihelye­zett áruféleségből vásárolják fel, így hamarább jelentke­zik egyes árucikkek hiánya, nem utolsósorban a keres­let és kínálat törvényszerű­ségei a felhozatal hiányában erősebben hatnak a piacon. KORMOS IMRE (munka­ügyi és szociális igazgatóság küldötte) Ez évi fontos politikai fel­adatn­ak az öt évre szóló vál­lalati kollektív szerződés elő­készítése, az ezzel kapcsola­tos tennivalók elvégzése. Ismeretes előttünk, hogy a munkajogi és egyéb közpon­ti szabályok — a gazdaság­­irányítás reformjának meg­felelően — jelentős teret biz­tosítanak a vállalatok gazda­­sági vezetői és szakszerveze­ti szervei részére, a dolgozók munkaviszonyával kapcsola­tos jogok és kötelezettségek szabályozására. Ennek alap­vető formája a kollektív szerződés. A dolgozói és a vállalati érdekeket helyesen mérlegelő és egyensúlyba hozó kollek­tív szerződés jelentős eszköze a gazdasági eredmények fo­kozásának és az elért ered­mények alapján további le­hetőséget biztosít a dolgozók jogainak bővítésére. Ezért a kollektív szerződés kidolgo­zása a vállalati gazdasági ve­zetés, a vállalati szakszer­vezeti szervek elsőrendű kö­zös feladata. Természetesen a kollektív szerződés kidolgozása, meg­kötése és megtartásának el­lenőrzése nagy munkát je­­lent. Ezt a tevékenységet a dolgozók elismerése, de sok figyelmet érdemlő kritikai megjegyzése is kíséri. Meg­nyilvánul ez jelenleg is, ami­kor a kollektív szerződés el­múlt évi végrehajtásáról ké­szült beszámoló megvitatása tart. Ez­ a beszámoló és an­nak megvitatása az üzemi demokrácia érvé­nyesülésének fontos terü­lete, amellyel élni nemcsak jog, hanem kötelesség is. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a dolgozók élnek ezzel a joggal, a be­számolót kritikusan értéke­lik, észrevételeiket, javasla­­taika­t bátran megteszik. Az 1971. június elsejével megkötésre kerülő kollektív szerződés összhangban a gazdasági szabályozók to­vábbfejlesztésével — öt évre szól, öt év lehetőségeit hatá­rozza meg, ezért rendkívül alapos, széles körű előkészítő munkát igényel, sikeres meg­oldása fontos politikai fel­adatunk. Az új kollektív szerződés készítésénél — az érvényben levő kollektív szerződés vég­rehajtásának tapasztalatai mellett — messzemenően fi­gyelembe kell venni a kö­vetkező öt év alatt a válla­lat előtt álló termelési, gazdasági feladatokból a kol­lektív szerződéssel szemben jelentkező igényeket, s kü­lönös figyelmet kell fordí­tani a nőket és fiatalokat érintő kérdésekre. LAZA ZOLTÁN, az ener­giaszolgáltató gyárrészleg küldötte többek között a törzsgárda megbecsülésének kérdését vetette fel. Idézünk felszólalásából : Az elmúlt évben mind a sajtóban, mind a rádióban és a TV-ben sokat hallottunk arról, hogy más vállalatok milyen anyagi megbecsülés­ben­­részesítették törzsgárda tagjaikat. A napokban olvas­tam a Pártélet 1971. 2. szá­mában az Aranygyűrűsök cí­mű írást. Ebben a cikkben nem fiatal jegyespárról van szó, hanem azokról a dol­gozókról, akik egész életük­re elkötelezték magukat a Tiszavasvári Alkaloida Ve­gyészeti Gyárral. Ez a válla­lat kollektív szerződésben rögzítette, hogy minden 30 évet ledolgozott dolgozónak erkölcsi és anyagi megbecsü­lésképpen arany pecsétgyű­rűt adományoz. Tudom, hogy kisebb vállalatok jóval köny­­nyebb helyzetben vannak, mint mi, mert törzsgárda tagjaiknak a száma kevés, éppen ezért nem tartom szükségesnek, hogy a mi vál­lalatunk is aranygyűrűvel kedveskedjen törzsgárda tag­jainak. Ezzel szemben vi­szont szükséges az, hogy mi­nél hamarább készüljön el vállalatunk­nál egy olyan törzsgárda szabályzat, amelyből min­den törzsgárda tag érezze, hogy érdemes ennél a vál­lalatnál becsületesen dol­gozni és megöregedni. Legyen a törzsgárda szabály­zat olyan, hogy azok a fia­talok, akik itt dolgoznak Óz­­don és lakást építettek, vagy vásároltak, érezzék, hogy ér­demes az Ózdi Kohászati Üzemeknél megöregedni. Hogy munkájuk végzésénél a törzsgárdai megbecsülés len­dítő kerék legyen. JELINEK ÉVA, a közleke­dési gyárrészleg küldötte népművelési kérdéseket tag­lalt felszólalásában. Idézünk belőle: A népművelés szakemberei között sok szó esik napjaink­ban arról, hogy bizonyos aránytalanságok tapasztalha­tók a gazdasági fejlődés és közművelődés fejlődése kö­zött. Egy percig sem vitás, hogy ez országos gondként jelent­kezik és hangsúlyozottan oda kell figyelni. De az a tenden­cia már vitatható, csak oda kell figyelni és várni, vala­milyen „receptre”. A helyi­leg jelentkező problémák okait az eredőjénél kell ke­resni, s a megoldás első lé­péseit is ott kell elkezdeni. Egy bizonyos, az aktív kez­deményezést, a jó propagan­dát és a személyes agitációt nem nélkülözheti egyetlen megoldás sem. Az Ózdi Kohászati Üzemek munkássága politikai és ál­talános, valamint szakmai műveltségének színvonalából ítélve nincs okunk aggoda­lomra, de ugyanakkor vilá­gosan látni kell, melyek azok a területek, ahol sürgős pó­tolni való van. Mindannyi­unk közös összefogására van szükség, hogy az üzemek 45 éven aluli 8 általánossal nem rendelkező dolgozóit beisko­lázzuk a dolgozók általános iskolájába. Nem mondok újat azzal, hogy az iskolázottság teremti meg mindenfajta további művelődés alapját és aligha szorul bizonyításra a felnőtt emberek, köztük is a munkások állandó szakmai és általános mű­veltsége gyarapításának szükségessége. De nem elég a magasabb összefüggéseknek csak az is­merőse, mert amikor a gya­korlati megvalósulásra kerül sor, nem egy esetben meg­reked a jószándék a túlzott gazdasági szemlélet miatt. A szervezett oktatás mellett nem elhanyagolható az isko­lán kívüli művelődés, a szo­cialista brigádok kulturális vállalásait segítő üzemi kul­turális munka. A kulturális agitációs, propagandamun­ka termelést segítő tevékeny­sége mellé szervesen kap­csolódik a megnövekedett szabad idő hasznos eltöltésé­re irányuló tervező és szer­vező munka, a szocialista tu­dat, a szocialista emberfor­málás. A továbbfejlődés érdeké­ben szükséges, hogy az üze­mekben működő társadalmi aktívák ne határolják el egy­más tevékenységi területét. Több területen tapasztalható volt, hogy a k kultúrfelelős nem ismerte a termelésfe­lelőst és fordítva. Különösen a szocialista brigádokon be­lül nem húzható éles határ­vonal a termelést segítő te­vékenység és a művelődéssel kapcsolatos vállalások telje­sítése között. Sokkal többet kell tenni annak érdekében, hogy a szocialista brigádok végre birtokba vegyék a műve­lődési házakat. Sokkal intenzívebben igé­nyelték az ismeretszerzés kü­lönböző formáit, legyen vonz­erejük azon réteg felé, amelynek a művelődési igé­nye — enyhén szólva — na­gyon kevés. Társadalmunk­ban a munkásosztály vezető szerepe nemcsak pozíció, ha­nem sok mindenre kötelez is, többek között nem engedheti meg, hogy egy jelentős dol­gozó réteg számára az igény­telenség legyen a mérce. UTHY ANDRÁS (központi karbantartás küldötte) felszó­lalásából : A bizalmi választásokon, szakszervezeti taggyűléseken és a választással kapcsolatos minden elbeszélgetésen csak­nem minden második szak­társ megfogalmazta a szak­munkások megbecsülésének kérdését. Nagy hiba lenne, ha nem figyelnénk oda erre a kérdésre. Elismerjük a vállalatnak az olyan irányú támogatá­sát, amelyet a bérfejlesztés irányában kifejtett és kifejt, azonban — 3—4 ezer mun­kás bérét összehasonlítva — indokoltnak tartom felvetni a szakmunkások bérezését. A vállalat termelési tervének előállításához ha csak köz­vetett módon is, de nagyban hozzájárulnak azok a szak­munkásaink, akik a termelő­­berendezéseket javítják és pótalkatrészeket gyártanak. Szakmunkásaink úgy véle­kednek, hogy nincsenek kel­lően megbecsülve és nagy számban hagyják el gyár­­részlegünket a magasabb ke­reseti lehetőség reményében. A népgazdaság szempontjá­ból sokkal kisebb jelentősé­gű vállalatok nagyobb anya­gi lehetőségekkel bírnak, mint az OKÜ, s a szakmun­kások 2—3 Ft-tal magasabb órabért is kapnak ezeknél a a vállalatoknál, mint nálunk. A probléma jelentkezik vállalaton belül és kívül egy­aránt. Gyárrészlegünk szak­­szervezeti tagjai hathatós in­tézkedést várnak az újonnan megválasztandó szakszerve­zeti bizottságtól. Szeretném a vasasszakszervezet elnök­ségének figyelmét is felhív­­­­ni erre a fontos, bonyolult problémára. Kérjük a válla­latvezetést is, hogy segítsen ebben a kérdésben, mert nincs­­ kellően megbecsülve a szak­mai tapasztalat. Ahhoz, hogy egy esztergályos, mintaaszta­­los teljes értékű munkát vé­gezzen, s azért megfelelő bé­rezést is kapjon 20—25 év­­­­nek kell eltelni. A termelő-­­ berendezések bonyolultsága, fokozottabb igénybevétele növekszik, s a nagy szakmai hozzáértés, tapasztalat nem kap kellő elismerést. Az idegen vállalatok jelen­­­­­éte véleményünk szerint­­ nem kívánatos a kohásza­­­­ton belül sem a szakmun­kások megbecsülése, sem a munkafegyelem szempont­jából. A vállalat minden területén van tennivaló mind műszaki, mind társadalmi vonatkozás­ban a munkafegyelem meg­szilárdítása terén. A differenciált mozgóbér bevezetésénél gyárrészlegünk döntő szerepet vállalt és ezt eredményesen alkalmazzuk jelenleg is. A munka szerinti elosztás elvét érvényesítjük és ez módot nyújt a jól dolgozó szakmunkások bizonyos mértékű elismerésére. A személyekre szóló diffe­renciálást a művezetők vég­zik, de kikérik a társadal­mi szervek vezetőinek véle­ményét is. Ez a megoldás, ha nem is tekinthető végle­gesnek, a mi viszonyaink kö­zött eredményesnek számít és sokkal jobb, mint az egyen­­lősdi. 3 Szovjet szakember a vállalatnál Sztaniszlav Fjodorovics Kumacsov elvtárs a Lenin Renddel kitüntetett V. I. Lenin ne­vét viselő Donyecki Kohászati Üzemek fi­nomhengermű gyárrészlegének helyettes ve­zetője a közelmúltban 10 napig tartózkodott városunkban. Bejárta a vállalat termelő üze­meit, különösen nagy érdeklődéssel tanul­mányozta a finomhengermű munkáját, talál­kozott szakemberekkel. Megtudtam, hogy vállalatuk hasonlóan ré­gi, mint a miénk, ezért különösen érdekelt, mi az, amit ők és mi az, amit mi csinálunk eredményesebben. A számadatok minden­esetre a szovjet kohászati üzem javára dön­töttek. Négy nagyolvasztójukkal és nyolc acélműi kemencéjükkel évenként közel 1,5 millió tonna acélt gyártanak, amit henger­műveik feldolgoznak. Folyamatos öntőművü­ket úgy tartják számon, mint elsőt a vilá­gon. 1958 óta üzemel, a brüsszeli világkiállí­táson aranyéremmel tüntették ki. Nagy előnyük még, hogy a nyersanyag, a koksz és az érc közel van. Érdekességként még annyit, hogy 1967-ben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóján ná­luk csapolták a 100 milliomodik tonna acélt. Az iránt érdeklődtem Kumacsov elvtárstól, melyek azok a tényezők, amelyek náluk — a mieinkhez hasonlítva — jóval több ter­melést biztosítanak. Elmondotta, hogy kemencéik térfogata na­gyobb, az acélműben pl. naponta minimum 25 adagot csapolnak, egy adag 140 tonna. Ezen túl folyamatosan új műszaki és szer­vezési intézkedésekkel, a technika korszerű­sítésével fokozzák a teljesítményt. Jelentős szerepe van ott is a brigádoktól kezdődően a vállalat minden szintjén folyó kommunis­ta munkaversenynek. Látogatása idején elsősorban a finomhen­germű érdekelte. Húszegynéhány pontba foglalta azokat a javaslatokat, amelyek meg­oldása jelentősebb beruházást nem igényel­ne és — ahogyan megfogalmazta — egy jól átgondolt főjavítás keretében meg lehetne valósítani, s jelentősen javítaná a henger­sorok termelékenységét, tartósságát. (Szor­galmasan lejegyzeteltem ezeket, de mivel több szakembernek elmondotta, sőt feljegy­zését is itt hagyta, nem ta­rtom szükséges­nek felsorolni.) Elmondotta még, hogy ő sem megy „üres kézzel” haza. Egyrészt elismeréssel szólt az ózdi újítók eredményes tevékenységéről. Az itteni tapasztalatok alapján javasolni fogja, hogy náluk is vezessék be a rugóacélok csi­szolásánál használt svéd marószerszámot. (Náluk ezt foglalkozási ártalmat is okozó, nehéz fizikai munkával oldják meg.) Nagyon tetszett Kumacsov elvtársnak az öntőcsarnokban alkalmazott elektronikus darumérlegek munkája. Az ő üzemükben ez még nincs megoldva, nagy problémát jelent az adagkihozatal szóródása. Amikor az emberi, baráti kapcsolatokról kérdeztem, elismeréssel szólt a magyarok vendégszeretetéről. Régen tudja, hogy a ma­gyar ember igazi jó barát. 1960-ban fél évet a Dunai Vasműben töltött,, amikor a meleg lemezhengerművet építették, üzembe helyez­ték. Kitüntetés számára, hogy másodszorra is eljöhetett hozzánk és újból élvezhette a meleg fogadtatást, a kulturált és figyelmes vendéglátást. Megköszönte, hogy találkozha­tott Pohl László, Unger Ervin, Schottner La­jos elvtársakkal, Makri Pál elvtárs még családja körébe is elvitte, dr. Petrei Lajos elvtárs pedig a szakmai tapasztalat nyújtá­sa mellett állandó tolmácsa is volt. Külön is említést tett a Molnár Lajos elv­társsal való beszélgetéséről. Üzemüknél a vállalati szakszervezeti bizottság mellett mű­ködik egy kollégiumi bizottság, amelynek ő a vezetője. Ezért érdekelte külön is a szak­­szervezeti munka. Megelégedéssel mondta, hogy hasznos és tanulságos volt a Molnár elvtárssal lefolytatott beszélgetés. Kölcsönö­sen kifejezték azt az óhajukat, hogy célsze­rű és gyümölcsöző lenne a két vállalat kö­zötti kapcsolat fejlesztése, erősítése. Nem mulasztottam el, hogy ne említsem meg neki a mi oxigéngyári Fehér-brigádunk tervét. Korábbi számunkban megírtuk, hogy szeretnék a kapcsolatot felvenni egy hasonló körülmények között dolgozó kohászati vál­lalat egyik brigádjával. Kumacsov elvtárs úgy nyilatkozott, hogy nem látja ennek aka­dályát, és szívesen segít a kapcsolat kiala­kításában. Ez mindenesetre jó hír Fehér Sándornak és hat brigádtársának. Végül hadd tolmácsoljuk Sztaniszlav Fjo­dorovics Kumacsov elvtárs üdvözletét: Dobi Sándor (A Donyecki Kohászati Üzemek dolgozói nevében szívélyes üdvözletemet tolmácsolom az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozói kollek­tívájának. A munkában sikereket, az élet­ben pedig boldogságot kívánok.) Kocsihiány Nyugtalanítja az öntőcsar­­nokban dolgozó szocialista brigádokat a krónikussá vált kocsihiány. A jelzések már több irányba eljutottak­ , de hatékony intézkedésre még nem került sor. Az utóbbi időszakban többször előfor­dult, hogy 24 óra alatt mind­össze 4—5 kocsit kap az öntő­csarnok. Ilyen feltételek mel­lett a munkavégzés is rend­kívül balesetveszélyes. Vala­mennyi brigád kéri a munka­­védelmi osztályt, hogy a köz­lekedési gyárrészleg vezetői­vel karöltve sürgősen segítse­nek a jobb kocsiellátás, ezen keresztül a biztonságosabb munkavégzés feltételeinek megteremtésében. Szinte már jelszóvá vált az az igény, hogy azonnali beavatkozást kérnek a termelési tervek teljesítése és saját maguk testi épségének megóvása ér­dekében. Ipari tanulók Újabb nyolcvan ipari ta­nuló kezdte meg a szakma gyakorlati részének elsajátí­tását az ÓKÜ-ben. Ezek a fiatalok szeptember óta a szakmunkásképző intézet tanműhelyében részesültek általános alapképzésben. Jelenleg négyszáz fő ipari tanuló kap gyakorlati okta­tást az ÓKÜ különböző üze­meiben, műhelyeiben.

Next