A Pesti Hirlap Naptára, 1941 - Erdély
Beköszöntő
BEKÖSZÖNTŐ ÚIt esztendő — jókívánság! Igazi, szép kikelet Kövesse majd a telet. Völgyben, hegyek tetején. Nagy házakban, kis kunyhókban Ez hangozzék: „Minden jól van“. Teljesedjék a remény. Legyen pompás, sugaras, Rózsás, szegfűs, szép tavasz. Legyen az ég fényes, tiszta, mi a miénk: jöjjön vissza. Úgy lobogjon föl a fény, Mint a napfény az erdélyi Havas hegyek tetején. * Fények után — lángsugár, Szép tavaszra — csoda nyár! Hozzon magot, hozzon bőven Kenyéradó hű kalász, Ott az áldás, ott a földben! Legyen bő, dús aratás. Daltól zengjen béres a róna, Jó hírt hozzon nyíló rózsa. Sárga, piros, fehér rózsa Gyöngyharmatos levele — Érjünk végre olyan nyarat, Amely boldogságot arat, Melynek csak az üdve marad S szép emléke . . . ősz fele! Boldog nyárra szelíd, csodás Szép őszt kíván a krónikás. Legyen édes, gyümölcstermő Sok napsugár, kevés felhő, Bőven termő tőke legyen Szelíd lankán, szőlőhegyen, Szívből jövő játszi móka: Jó a szüret, víg a nóta! . . . Nyár eltűntén, őszidőben öröm, szépség akad bőven, Búcsúvirág, halk sugarak ... örüljünk, hogy ennyi marad: „Az életet tovább vinni S kikeletben tovább hinni!.. . ...S a tél legyen igazi tél! Zúzos, havas, tündér-fehér. S ne legyen szív, amely remeg: Van-e fészek, puha, meleg? Tündököljön minden házba A boldogság ragyogása Szelíd fényű meghitt csöndbe Az est csak így köszöntsön be. Kenyér, bor, könyv, jó egészség: Így éljük a téli békét, S legyen múlté e bús szó: „Csonka“! Jövő évre, karácsonyra Tiszta szívből ezt kívánja Tűnő idők krónikása!