Pajtás, 1946 (1. évfolyam, 1. szám)
1946-12-20 / 1. szám
Kedvessibor! Nagy újságom van számodra, amelynek tudom, te is örülsz. Ősz elején, amikor hazajöttem tőletek, sokat meséltem az Örsben a fiúknak a pusztafalvi felejthetetlen vakációról, rólad, Bözsikéről, a felnőttekről és természetesem Bodriról, meg Bandi macskáról, szóval az egész családról. Pajtásaim lassanként már jobban ismerték falatokat, mint a József utcát és környékét, ahol valamennyien lakunk. Különösen Kárász Karcsi lelkesedett. Javasolta is, mondjuk ki, hogy a jövő nyári táborozást Pusztafalván tartjuk. Hallottad volna, milyen örömujjongásban tört ki a társasági Sanyi, az őrsvezetőnk, azonban kijelentette, hogy addig szó sem lehet a nyári tervezgetésről, amíg a második próbát nem tettük le. Ugyanis, a kerületi gyermekbarátok megígérték, hogy a legjobb őrs nyári táborozásának öszszes költségeit fedezik. Ezért folyik most az őrsök között a nagy versengés. Amikor a fiúknak elmeséltem, hogy érdeklődsz az úttörő mozgalom iránt és odahaza csapatot akarsz szervezni, az a nagyszerű gondolatunk támadt, hogy felhívunk Budapestre a karácsonyi szünetben, tanulmányozd itt a mozgalmunkat. A csapat vendége leszel s úgy gondolom, utazási költségeidet is elő tudjuk teremteni. Legutóbbi leveledben azt kérdezted, hogyan lettem úttörő? Bevallom, én úgy csöppentem bele a mozgalomba. Az iskolában a fiúk mesélték, hogy milyen remekül szórakoznak az úttörőknél. Sakkjuk van, meg mindenféle társasjátékuk, hát én is lementem. A mi iskolánkban sokan jártak oda, mert még könyvtáruk is volt. Tetszett nekem, ahogy a felnőttek nem avatkoztak a játékunkba, azt csinálhattuk, amihez éppen kedvünk volt, persze úgy, hogy a többieket ne zavarjuk. Vasárnap délután mindig bábszínház volt. Néha még keskenyfilm-bemutató is. Jó ideje jártam már az újonnan szerzett pajtások közé, amikor egyszer odajött hozzám egy fiú és megkérdezte, akarok-e úttörő lenni? Nagyot bámultam és azt mondtam, én már az vagyok. Nevetett és azt felelte, csacsi vagy, de nem úttörő. Nem olyan könnyű igazi úttörőnek lenni. Én erre megkérdeztem, hát az hogy megy? Ő azután megmagyarázta, hogy az igazi úttörő nemcsak szórakozni, meg könyveket kölcsönözni jár az otthonba, hanem részt vesz a közös munkában is. így lesz saját őrsének, majd később a felnőttek társadalmának hasznos, alkotó tagja. Még sok érdekes dolgot beszélt nekem ez a fiú a mozgalomról, de ezekről majd egy másik levélben írok. Esetleg személyeden beszélek róla, ha meghívásunkat elfogadod és karácsonyra eljössz hozzánk. Szeretném, ha így lenne. Addig is ölel barátod, Jancsi . Bizonyára sokan vannak közöttetek, akik már régebben foglalkoztak bélyeggyűjtéssel. Ezen nem is csodálkozunk, hiszen a bélyeggyűjtés az egyik legnemesebb szórakozás, amit nemcsak gyerekek, hanem komoly felnőttek is űznek. Nem egy híres emberről tudjuk, hogy szabad idejét legszívesebben bélyeggyűjteménye társaságában tölti. A bélyeggyűjtő társadalomban nem számít a rang, lehet a gyűjtő kétkezi munkás, tisztviselő, vagy orvos, de még tábornok is. Itt a rangot a bélyeggyűjtemény szépsége és értékesíje. A bélyegeken keresztül megismerhetjük az országok földrajzát, történelmét, fejlődését és kultúráját. A bélyeg szépségéről még a kibocsájtó ország iparára is következtethetünk. A bélyeggyűjtés gazdasági szempontból sem közömbös, mert komoly nemzeti vagyont jelent. A legegyszerűbb bélyegnek is akár használt, akár használatban, értéke van,amit a posta által kibocsájtott példányszám határoz meg. Ha sok van belőle, kisebb, ha kevés, nagyobb az értéke. A bélyeggyűjtés nem olyan költséges dolog, amit ne folytathatna bárki Mindannyian ismertek olyan felnőttet, aki irodában dolgozik. Megkéritek, hogy a érkezett levelek borítékjáról tépjék a bélyeget és ajándékozzák nektek. A. felejtsétek el azonban figyelmeztetni, hogy a bélyeget vigyázva tépje le a borítékról, nehogy megsérüljön. Hagyjon rajta egy kis keretet a boríték anyagából. Ha sikerült ilyen bélyegeket szereznetek, tegyetek a mosdótálba langyos vizet és a bélyegeket 15—20 percig hagyjátok benne ázni. Amikor kiveszitek, a bélyeg könynyedén leválik a papírról. A mosdó- tálból kiemelitek a bélyegeket, képes felével ráveszitek nem tintás itatóspapírra száradni. Ha ezzel is elkészültetek, egy könyvbe helyezitek a bélyegeket, rá egy nehezékes és 5—6 órán keresztül prés alatt hagyjátok. Az eredmény csodálatos. Tökéletes sima, gyűköretlen, szép, tiszta, használt bélyeghez jutottatok. Kíséreljétek meg és ha valamit nem értettetek, tagy tudni akartok, írjátok meg és mi szívesen válaszolunk. Sikeres munkát kívánunk és sok bélyeget. A «Pajtás] következő számaiban rendszeresen közlünk hasznos gyakorlati tanácsokat. Kísérjétek figyelemmel. oktat, vts-vdL, száhakontat V HTifJlliil~ till— iRKOdallüSl (Székely népmese) 1. Én még csak olyan !• "ull. rs gyerek voltam., amikor egyszer mondja az apám: — Eredj, fiam, a malomba, őt ültess meg kilenc köböl búzát, házasodik a bátyái, hadd legyen a lakodalomra kalács elegendő. — Hogyne mennék, — mondom az apámnak — s azzal veszek egy átalvetőt. 2. lehozok egyszerre kilenc zsák búzát, kiviszem nagy frissen az udvarra, felhajítom a kilenc zsák búzát a szekérre, azzal hátraszaladok az istállóba, elévezetem az ökröket. 3. De hát egyik sem talál a régi helyére. Jól van, sebaj! Próbálom a járompálcát, hát az sem talál a helyére, egyik járomba a kőtáradat, a másikba a lapát nyelét s hát így éppen jól talált. 4. No, elmegyek a malomba, megállítom az ökröket a malom udvarán, eléjük szúrom az ostornyelet, hogy tovább ne mehessenek s azzal bemegyek a malomba, szólítom a molnárt, hogy segítsen a búzát behordani. Nem volt ott senki lélek. (Folyt. köv.)