Pajtás, 1947 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1947-01-01 / 1. szám
Mese 2.1|Írásországban, a betűk, a számok és az írásjelek biroodalmában elégedetlenség ütötte fel a fejét. A sok pont közül az egyik pont nem fedt a bőrébe. Nagyratörő tervek fűtötték, mert sehogy sem bírt kibékülni azzal az egyszerű szereppel, amelyet írásországban betöltött. Lázongani kezdett: — Kicsi vagyok. Én vagyok a legkisebb írásországban. Mindenki nagyobb, mindenki hatalmasabb nálam. Itt van mindjárt az «a», a «b», a «c» ... hússzor, harmincszor nagyobbak, mint én. Az «f» negyvenszer is hatalmasabb. Ez tűrhetetlen! Amellett én szürke és jelentéktelen is vagyok, a foglalkozásom alárendelt, csak egy kis pont vagyok a felkiáltójel alatt, vagy pedig az «i», meg az ö» tetején. Hol itt az igazság?! A betűk látták, hogy a kis pont nagyzási betegségben szenvedt és csitítani kezdték. Mit sem használt. A pont tovább háborgott, dacosan és keserűen: — Várjatok csak, ez még nem minden! Most jön még csak a java. Mindenki megalapíthatja szerencséjét más országban, csak én nem. A kis a-ból nagy A lesz. A kis b-ből nagy B... csak én nem vihetem semmire. A kis pont örök életére apró kis pont marad. Pedig én többre, nagyobbra, különbre vagyok hivatott. No, de ne teljetek, majd megmutatom, ha törik, ha szakad, viszem én még többre is! A betűk, a számok, az írásjelek lelkére beszéltek a nagyravágyó pontnak: — Nézd csak, te kis pont, miért akarsz te mindenáron több lenni, mint ami vagy? És egyáltalán miért irigyelsz bennünket? A mi szerepünk is alárendelt, mi, betűk például csak része vagyunk a szónak, amint a szó is csak része a mondatnak. Meg aztán nem is vagy te olyan szürke és jelentéktelen. Gondold csak meg, te zárod le a mondatot. Rólad tanítják az iskolában, hogy utánad nagybetű következik. De hiszen éppen ez fájt a pontnak, a nagybetű. A nagy F, anagy B, a nagy S, meg a többiek. A pontnak éppen ez volt a legfájóbb pontja. Keserűen gondolt kis pont életére. Neki ugyan beszélhetnek, azért is nagy lesz. Nagy és hatalmas! Pöffeszkedni kezdett.* Felfújta magát olyan nagyra, hogy végül nulla lett belőle. A pontok, a többiek szánakozva mosolyogtak rajta. Az egyik azt mondta: — Inkább vagyok én egy kis pont, mint egy nagy nulla. Gümőri László az öntelt pontról . . 1 A Mátyás király úttörő Örs az óbudai Flanellművek Rt. gyártelepe mellett futballozik. Egy szerencsétlen rúgás és a labda berepül a vezérigazgató ablakán. Az úttörők becsöngetnek a gyárkapun, hogy visszaszerezzék a labdát. A marcona portás durván elutasítja az úttörőket. «Mit gondoltok, azt a labdát soha többé nem kapjátok vissza!» És még valami csúnyát is mondott hozzá, amit nem akarok ismételni. Kati meg is jegyezte: «Valamivel jobb modora is lehetne, portás úr!» A szomorú fiú, amit Buleg Misinek hívnak, elmagyarázza a többieknek, hogy reménytelen az ügy, ismeri Rideg vezérigazgatót, tőle szépszerével sosem kapják a labdát viszsza. «Honnan ismered?» — kérdi Duda. MÁTYÁS KIRÁLY «Az apám itt dolgozik a Flanellműveknél. Mindig meséli otthon, milyen goromba, szívtelen ember a vezérigazgató. Most is el akar bocsátani egy csomó munkást, köztük az apámat is.» Feri erre kijelenti: «Nahát, azért sem hagyjuk magunkat! Személyesen beszélünk vele!» «Már megint itt vagytok?» — kiáltja a mérges portás. «Takarodtok innét!» «Mi baj, gyerekek?» —■ szól közbe egy munkás, aki éppen arra siet. Elmesélik neki, hogy milyen ügyben járnak. «Én vagyok az Üzemi Bizottság elnöke, majd én elviszem a társaságot a vezérigazgatóhoz», — mondja. "