Pajtás, 1955 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1955-01-01 / 1. szám
"ÉN,a MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG IFJÚ ÚIÖRŐJE..." TÁRNOKI GÁRDISTÁK A napokban a tárnoki csapatgárdistákkal találkoztam. Megkérdeztem tőlük, készülnek-e a szünidei csapatgárdista összejövetelre. — Az egyik délután elővettük a működési szabályzatot — mondta Zsolnai Gabi, a csapattanács elnöke. — Nézegettük, lapozgattuk. Kérdezgettük egymástól, vajon mit valósítottunk meg belőle? Szilágyi Marikának a harmadik pontnál állt meg a ceruzája: „Az úttörő a világ minden dolgozóját testvérének tekinti.“ Lám ezt a pontot teljesítettük. Emlékeztek, mennyire megszerettük azt a fekete hajú koreai kislányt, akiről a diszista Gyenes Magda mesélt nekünk? Karácsony előtt készítettünk egy szép babát, írószereket, könyveket vásároltunk és egy hosszú levél kíséretében elküldtük a Kim Ir Szen otthonba. Testvérünknek érezzük a Rosenberg-árvákat is. Most elhatároztuk, hogy újévre minden raj ír valamelyik külföldi pionírcsapatnak. Annál a pontnál, hogy az „Úttörő munkaszerető kiveszi részét a társadalmi munkából“ úgy tűnt, mintha a sorok mögül hirtelen előléptek volna a hetedikes és nyolcadikos pajtások, akik szeptemberben olyan szépen rendbetették az iskolánk udvarát. Ahogy tovább nézegettük a betűket. Papp Jóskának, Komlósi Jancsinak és Fisz Lacinak, a legjobb vasgyűjtőknek kiskocsiját láttuk fémhulladékkal megrakva. Pár perc múlva már a Berki pusztán jártunk gondolatban, ahol az ősszel mázsaszámra szedték a gesztenyét. Az állomás felől pedig mintha integettek volna felénk azok a kis facsemeték, amelyeket mi ültettünk el tavasszal. Pados Attilának a hatodik pontról eszébe jutott, hogy egyik délben Koperta Jóskával ment haza az iskolából. Az öreg Paszmik néni haladt előttük. Gallyakat vitt a hátán. Jóska futásnak eredt, hogy utolérje és segíthessen neki. — Hát az ötödik pontot kihagyjátok? —• méltatlankodott Somfai Ildikó, a kicsik barátja. — Mi tanítottuk meg a harmadikosokat a fogadalom szövegére. Karácsony előtt sok örömet szereztünk nekik. Különösen Török és Papp pajtás tett ki magáért. Csapattanácsunk határozatot is hozott, hogy megdicsérjük őket az iskolarádión. Hogy a kicsik a szünidőben se unatkozzanak, az Irók és Mihók címűmesét előadjuk nekik. Kesztyűs Ági még díszleteket is fest hozzá. Vidám röplabdások, focisok, tornászok és a legutóbbi akadályverseny győztesei ugráltak le a nyolcadik pontról. Eszünkbe jutott a legutóbbi izgalmas futballmérkőzés, ahol derekasan megvertük a perbáli pajtásokat. „Az úttörő ismeri és szereti a természetet"* •— olvasta Ivanov Dóra. Visszaemlékeztünk arra,hogy mennyit barangoltunk a tárnoki öreg hegyen, vagy milyen érdekes foglalkozásokat tartottunk a Benta-patak partján. A szünidőben felkutatjuk a környező vidék hagyományait, régi szokásait. Kilincsányi Vera már eddig is sok érdekes adatot tudott meg nagymamájától. Azután Pluhár Dezső felolvasta a tizenegyedik pontot. Akaratlanul is a nyakunkhoz nyúltunk. Mi tagadás, aznap egyikünkön sem volt nyakkendő. Másnap mi gárdisták mindannyian nyakkendővel mentünk iskolába. Úgy látszik, feltűnt ez a pajtásoknak, mert tíz percben körülálltak bennünket. Az egyik pajtás megkérdezte: „Talán a tanácstagokat köszöntitek?"* Akkor láttuk, hogy a gárdista összejövetelen még sokat kell beszélgetnünk a vörös nyakkendőről és a működési szabályzatról. Zsimond Mária : HÁROM NEMZEDÉK TALÁLKOZÁSA 1918 december 30-án alakult meg a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége, a KIMSZ, ahogyan mi ismerjük. Létrejöttének 36. évfordulóján baráti találkozóra gyűltek össze a régi és az új fiatal kommunisták, ifjúmunkások. A Vasasok székházában ■— ahol az elnyomatás küzdelmes éveiben is igen sokszor jöttek össze a kommunista fiatalok — már jóval az ünnepség megkezdése előtt gyülekeztek a vendégek. A ..régi ifik“ szemébe könnyet csalt az emlékezés, meghatottan köszöntötték egymást, a DISZ-isták pedig büszkén néztek a régi harcosokra. Lelkes nótaszó csendült a teremben. Ahogyan szállt a dal, úgy nőtt az emlékezés-adta erő, a szemekben, az arcokon, úgy nőtt a szívekben a bizalom, az elhatározás. „Akarunk és leszünk olyan bátor, kitartó harcosai hazánknak, mint azok az ifjúmunkások, akikre ma emlékezünk ...“ Ez az elhatározás teremtette meg azt a forró hangulatot, amellyel a találkozó részvevői az MDP Politikai Bizottságának megjelent tagjait üdvözölték. Felzúg a taps, köszönti a párt küldötteit, akik maguk is tagjai voltak a KIMSZ-nek. Dörög az ütemes taps, a pártot köszönti, amely olyan erőssé és legyőzhetetlenné tette a KIMSZ-et, a DISZ dicső elődjét. A Himnusz hangjai után Réti László elvtárs, a KIMSZ egyik régi vezetője tartott ünnepi beszédet. Nagyszerű hőstettekről szólt, amelyeket társai, kommunista fiatalok hajtottak végre. Ifjúmunkásokról beszélt, egykori kommunista fiatalokról, mint Kovács István elvtárs akit hiába gyötörtek, vallattak, kínoztak napokon át, még a nevét sem árulta el, hogy megnehezítse a nyomozást, és óvja társai épségét. Olyan fiatalokról beszélt, mint a Váci úti habselyemgyár ifjúmunkás sejtje, amelynek tagjai egy sötét éjszakán lángoló betűkkel írták fel a gyár falára: Szabadságot Rákosi Mátyásnak. Másnap reggel a rendőrség elrendelte a felírás megsemmisítését. A munkások pedig addig-addig „tisztították“ a falat, amíg mélyen bevésték oda a betűket, amelyeket már a vakolat eltávolítása nélkül nem lehetett megsemmisíteni. A rendőrség elrendelte a vakolat leverését. Másnap azonban még lángolóbb, még nagyobb betűkkel hirdette a felirat: „Szabadságot Rákosi Mátyásnak!“ A KIMSZ a II. világháború előtt, a párt mellett, a párt vezetésével harcolt a háború ellen és ebben a küzdelemben a legjobbjait áldozta fel, mint Schönherz Zoltán, Kilián György, Pataki István, Braun Éva és a többi névtelen sok-sok katonáját. A DISZ legnagyobb hibája — mondotta Réti elvtárs —, hogy még mindig vannak fiatalok, akik azt mondják, hogy ma nincs olyan helyzet, mint akkor volt, ma nem lehet hősökké lenni. Pedig a szocializmus építésének idején, ma, igenis születhetnek és szülessenek hősök, olyan fiatalok, mint akik küzdöttek értünk. Ezután Szakali József elvtárs, a DISZ központi vezetőség első titkára felolvasta azoknak a kommunista ifjúmunkásoknak a nevét, akik életüket áldozták a hazáért és ezeket az elvtársakat bejegyezték a DISZ Dicsőségkönyvébe. Miközben egymásután hangzottak fel a nevek, a zene a munkás-gyászindulót játszotta, a teremben mindenki felállt és sajgó szívvel hallgatta a felsorolást... Korvin Ottó ... Lőwy Sándor ... Geiz- Icr Eta . .. Kreutz Róbert ... Ságvári Endre és sokansokan mások. Örök emlékezésül szolgálnak e nevek valamennyiünk számára. Mire a zene elhalt, új neveket hallottunk. Azokét, akik ma is élnek, köztünk vannak, segítenek nekünk. Zúgó taps köszöntötte őket. Az üdvözlés azt kívánta kifejezni, hogy éljenek még soká egészségben, tanítsanak bennünket, szolgálják továbbra is hűen azt az ügyet, amely az egész magyar nép boldogulását biztosítja. Nyílik a terem ajtaja. Kürtszó, dob harsan, feltűnik egy nemzetiszínű úttörőcsapatzászló és mögötte az a budapesti úttörők kis küldöttsége, így találkozott össze a három nemzedék e bensőséges ünnepségen. A legfiatalabbak megköszönték az öregeknek önfeláldo■ jó harcukat és az „öregek“ , újólag bizton megfogadták, hogy még jobban fognak vigyázni rájuk. A diszisták szívében pedig megfogant az elhatározás — méltók leszünk hozzátok, régi fiatalok! EGY LAP A DICSŐSÉG KÖNYVÉBŐL Van a Dolgozó Ifjúság Szövetségében egy hatalmas, díszes kötésű könyv, a Dicsőség Könyve. Lapjaira 1952. június 13.-a óta azoknak a neve került, akik tetteikkel dicsőséget szereztek hazánknak, becsületet a magyar névnek. Az idén december 20.-án, a Pajtás szerkesztőség javaslatára új név került a Dicsőség Könyvébe, Szelezsán György úttörőé. Szelezsán pajtás most Öcsödön lakik édesanyjával. Nemcsak tanulni szeret, hanem édesanyja távollétében elvégzi a házimunkát is. Még a nyár elején történt, hogy Szelezsán pajtás néhány gyerekkel a Körös partján üldögélt. Friss szellő hűtötte a Körös sebes hullámait. Egy kisfiú úszkált csak a vízben. Veszedelmes helyre kerülhetett, mert az ár a mélységbe rántotta. A parton ülő gyerekek rémületükben mozdulni sem tudtak, csak Szelezsán pajtás ugrott villámgyorsan a folyóba. Szelezsán pajtás alig akar beszélni tettéről. Mindössze enynyit tudtunk meg tőle: „Nagyon fáradt voltam, mire eszméletlen társamat a partra vontattam. Lestár pajtás kék-zöld volt, rengeteg vizet nyelt. Kiráztam belőle a vizet és megvártam, amíg teljesen magához tért." A Dicsőség Könyve kettőszázhuszonkiencedik lapján Szelezsán pajtás fényképe alatt ezt a szöveget olvashatjuk: „A Dolgozó Ifjúság Szövetsége Központi Vezetősége határozata alapján a „Dicsőség Könyvbe“ bejegyezte: Szelezsán György pajtást, a szarvasi II. sz. általános iskola III. osztályos tanulóját hősi cselekedete elismeréséül. 795-b. május 18.-án, kimentette a Körös tizéből a már teljesen alámerülő Lestár Flórián V. osztályos pajtását. Tettével a bátorság és a pajtási szeretet példáját állította hazánk valamennyi úttörője elé.“ Szelezsán pajtás az első úttörő, akinek nevét a Dicsőség Könyvébe írták. Igen büszkék vagyunk rá és szeretettel köszöntjük őt, Í ! MEG EGY KÉP A PARLAMENTBŐL