Pajtás, 1959 (13. [14.] évfolyam, 1-52. szám)
1959-01-07 / 1. szám
A TIZEDIK BOLYGÓ Január 3-ról 4-re virradó éjszaka röppent világgá az évszázad legnagyobb szenzációját jelentő hír: a Szovjetunióban január 2- án holdrakétát lőttek ki. A többlépcsős űrrakéta üzemanyag nélkül 1472 kg súlyú, utolsó lépcsője rádióadókkal és tudományos megfigyeléseket szolgáló mérőberendezésekkel van felszerelve. 11,2 km-es másodpercenkénti sebességgel száguld. A rakéta az emberiség történetében első ízben, áttörte a föld vonzókörét, és magyar időszámítás szerint vasárnap hajnali 3 óra 59 perckor áthaladt a Holdhoz legközelebb eső ponton, vagy csupán 7500 km-re volt a Holdtól, 370 000 kilométerre a Föld középpontjától. E sorok írásakor a rakéta, túljutva a Holdon folytatja útját, előzetes számítások szerint 7-én, vagy 8-án rátér végleges napkörüli, eliptikus pályájára. Ily módon a naprendszer első mesterséges bolygója, a „tizedik bolygó" lesz. kezdődött AZ ÚJ ESZTENDŐ (A Pajtás riporterének újévi jegyzetfüzetéből.) Horváth Marika — a Tulipán őrs vezetője — mitagadás, nagyon szereti a csokoládét. Néha-néha így sóhajt fel: „Ha énnékem egyszer sok-sok csokoládém lenne...” Ám a kívánsága teljesült, mégpedig az újesztendő első napján. A vendégeskedő nagynéni, ajándékul egy halom csokoládét rakott az asztalra. „Ez mind a tied, mind megeheted!" — bíztatta. S Marika azt sem tudta hol kezdje. Volt ott „kedvenc", mogyorós csoki, praliné, desszert, drazsé. Éppen egy „kedvenc” táblába harapott volna bele, amikor csengettek. Kinyitotta az ajtót, hát uram fia az ő szeretett Tulipán őrse állt előtte. Mind egy szálig eljöttek, hogy boldog újévet kívánjanak neki. Mit volt mit tenni, valamivel csak viszonozni kellett a jókívánságot. Behívta őket, leültette az asztal köré, és azt mondta nekik: Egyetek! Azok ettek is, de még milyen jóízűen. Tíz perc múlva híre-hamva sem volt annak a halom csokoládénak. De a jókívánság még sokáig ott csengett Marika fülében. « Már reggel óta sűrű pelyhekben hullott a hó. Ellepte az utcákat, tereket, és a háztetőket. Varga Bandi alig várta, hogy megebédeljen, máris a közeli térre sietett. Hogyne sietett volna, hiszen gyerekzsivajt hallott onnét. Tombolt a hócsata. Volt köztük hatodikos, hetedikes, de volt ötödikes is. Nos, Varga Bandi éppen az ötödikeseket kereste. Hogy mit akart velük? Megmosdatni a friss hóban. Elvégre ő teheti, ő már nyolcadikos. Amikor éppen el akarta kapni az egyiket, egy hatalmas hógolyó vágódott az arcába. Szeme szája tele lett hóval. A körülötte állók olyan hahotába kezdtek, hogy csak úgy rengett a tér. Legjobban a tettes kacagott, egy kis ötödikes. Vesztére, mert mikor Varga Bandi észrevette, méregre gyúrt, és öles léptekkel száguldott utána. Már-már utolérte, amikor ... megrázták a vállát: „Ébredj fiam, kilenc óra is elmúlt. Az új esztendő napján is ilyen sokáig lustálkodol?". Bandi kinyitotta a szemét, nyújtózkodott egyet, s kinézett az ablakon. Kint fekete volt minden, a hónak nyoma sincs sehol. — Be kár! — mondta Bandi csakúgy önmagának.• Kiss Juliskának egy kicsit fájt a szíve újév napján. Legkedvesebb barátnőjével, Molnár Pirivel tegnap este összeveszett. Piri duzzogó hangja még mindig ott duruzsolt a fülében: „Azért mentél el a múltkor is Margit nénihez, az osztályfőnökünkhöz, mert be akarsz nála vágódni. A születésnapján is azért köszöntötted fel külön. Nem is állok veled többé szóba. Örök harag!". Juliskának ezért fájt a szíve. Méghogy ő be akar vágódni Margit néninél? És éppen Piri mondja ezt, a legjobb barátnője? Akinek a legrejtettebb titkát is elmondta? Most mit csináljon? Ne szóljon ő se soha Pirihez? Nem, ezt nem lehet, hiszen egymás mellett ülnek az iskolában. Hát akkor... Ebéd után egyszerre csak kopogást hall. Kinyitja az ajtót, s ki ált ott előtte? Piri, Molnár Piri. — Eljöttem, — mondta és lesütötte szemét. — Ne haragudj rám! Tudod, olyan rossz volt, amikor ma reggel arra gondoltam, hogy ... — Ne beszéljünk róla — szólt közbe Juliska és egyszeriben vidáman ölelte meg barátnőjét. — Gyere menjünk el együtt Margit nénihez. Kívánjunk neki boldog új évet!* Ketten tudnak csak igazán pingpongozni a II. rajban: Szabó Gyuri, meg Kovács Feri. Az elmúlt évben akárhány bajnokság volt mindig Kovács Feri nyert. Szabó Gyurinak valahogy nem jött ki a lépés. Persze a raj tagjai egytől-egyig Ferit ünnepelték és Gyuri ping-pong tudásáról lassan meg is feledkeztek. Január 1-én ismét versenyeztek. Vajon ki lesz az újév első bajnoka? Most is mindenki Kovács Feri győzelmére számított és Szabó Gyuri szóba sem került. Ám alaposan elszámították magukat. Szabó Gyuri úgy játszott, ahogy még soha. Vagy talán most az egyszer Kovács Ferinek nem jött ki a lépés? Egy szó mint száz, Szabó Gyuri két szettben is győzedelmeskedett vetélytársa fölött. És amikor a játékvezető kihirdette, hogy az újév első bajnoka Szabó Gyuri, a szurkolók nemcsak őt, hanem Kovács Ferit is ünnepelték. Feri ugyanis egykettőre úrrá lett az elkeseredésén. Odament Gyurihoz és elsőnek gratulált győzelméhez. Hát ezért tapsolták, ünnepelték őt is! (Füleki)