Pajtás, 1959 (13. [14.] évfolyam, 1-52. szám)

1959-01-07 / 1. szám

A TIZEDIK BOLYGÓ Január 3-ról 4-re virra­dó éjszaka röppent világgá az évszázad legnagyobb szenzációját jelentő hír: a Szovjetunióban január 2- án holdrakétát lőttek ki. A többlépcsős űrrakéta üzemanyag nélkül 1472 kg súlyú, utolsó lépcsője rá­dióadókkal és tudományos megfigyeléseket szolgáló mérőberendezésekkel van felszerelve. 11,2 km-es másodpercenkénti sebes­séggel száguld. A rakéta az emberiség történeté­ben első ízben, áttörte a föld vonzókörét, és ma­gyar időszámítás szerint vasárnap hajnali 3 óra 59 perckor áthaladt a Hold­hoz legközelebb eső pon­ton, vagy csupán 7500 km-re volt a Holdtól, 370 000 kilométerre a Föld középpontjától. E sorok írásakor a raké­ta, túljutva a Holdon foly­tatja útját, előzetes szá­mítások szerint 7-én, vagy 8-án rátér végleges nap­körüli, eliptikus pályájára. Ily módon a naprendszer első mesterséges bolygója, a „tizedik bolygó" lesz. kezdődött AZ ÚJ ESZTENDŐ (A Pajtás riporterének újévi jegyzet­­füzetéből.) Horváth Marika — a Tulipán őrs vezetője — mitagadás, nagyon szereti a csokoládét. Néha-néha így sóhajt fel: „Ha énnékem egyszer sok-sok csokolá­dém lenne...” Ám a kívánsága telje­sült, mégpedig az újesztendő első nap­ján. A vendégeskedő nagynéni, aján­dékul egy halom csokoládét rakott az asztalra. „Ez mind a tied, mind meg­­eheted!" — bíztatta. S Marika azt sem tudta hol kezdje. Volt ott „kedvenc", mogyorós csoki, praliné, desszert, drazsé. Éppen egy „kedvenc” táblába harapott volna bele, amikor csengettek. Kinyitotta az ajtót, hát uram fia az ő szeretett Tulipán őrse állt előtte. Mind egy szálig eljöttek, hogy boldog újévet kívánjanak neki. Mit volt mit tenni, valamivel csak viszonozni kellett a jókívánságot. Be­hívta őket, leültette az asztal köré, és azt mondta nekik: Egyetek! Azok ettek is, de még milyen jóízűen. Tíz perc múlva híre-hamva sem volt annak a halom csokoládénak. De a jókívánság még sokáig ott csen­gett Marika fülében. « Már reggel óta sűrű pelyhekben hul­lott a hó. Ellepte az utcákat, tereket, és a háztetőket. Varga Bandi alig várta, hogy megebédeljen, máris a közeli térre sietett. Hogyne sietett volna, hiszen gyerekzsivajt hallott onnét. Tombolt a hócsata. Volt köztük hatodikos, hetedi­kes, de volt ötödikes is. Nos,­­ Varga Bandi éppen az ötödikeseket kereste. Hogy mit akart velük? Megmosdatni a friss hóban. Elvégre ő teheti, ő már nyolcadikos. Amikor éppen el akarta kapni az egyiket, egy hatalmas hógolyó vágódott az arcába. Szeme szája tele lett hóval. A körülötte állók olyan ha­hotába kezdtek, hogy csak úgy rengett a tér. Legjobban a tettes kacagott, egy kis ötödikes. Vesztére, mert mikor Varga Bandi észrevette, méregre gyúr­t, és öles léptekkel száguldott utána. Már-már utolérte, amikor ... meg­rázták a vállát: „Ébredj fiam, kilenc óra is elmúlt. Az új esztendő napján is ilyen sokáig lustálkodol?". Bandi kinyitotta a szemét, nyújtózko­dott egyet, s kinézett az ablakon. Kint fekete volt minden, a hónak nyoma sincs sehol. — Be kár! — mondta Bandi csakúgy önmagának.• Kiss Juliskának egy kicsit fájt a szíve újév napján. Legkedvesebb barátnőjé­vel, Molnár Pirivel tegnap este össze­veszett. Piri duzzogó hangja még mindig ott duruzsolt a fülében: „Azért mentél el a múltkor is Margit nénihez, az osz­tályfőnökünkhöz, mert be akarsz nála vágódni. A születésnapján is azért kö­szöntötted fel külön. Nem is állok veled többé szóba. Örök harag!". Juliskának ezért fájt a szíve. Még­­hogy ő be akar vágódni Margit néninél? És éppen Piri mondja ezt, a legjobb barátnője? Akinek a legrejtettebb titkát is elmondta? Most mit csináljon? Ne szóljon ő se soha Pirihez? Nem, ezt nem lehet, hiszen egymás mellett ülnek az iskolában. Hát akkor... Ebéd után egyszerre csak kopogást hall. Kinyitja az ajtót, s ki ált ott előtte? Piri, Molnár Piri. — Eljöttem, — mondta és lesütötte szemét. — Ne haragudj rám! Tudod, olyan rossz volt, amikor ma reggel arra gondoltam, hogy ... — Ne beszéljünk róla — szólt közbe Juliska és egyszeriben vidáman ölelte meg barátnőjét. — Gyere menjünk el együtt Margit nénihez. Kívánjunk neki boldog új évet!* Ketten tudnak csak igazán ping­pongozni a II. rajban: Szabó Gyuri, meg Kovács Feri. Az elmúlt évben akárhány bajnokság volt mindig Kovács Feri nyert. Szabó Gyurinak valahogy nem jött ki a lépés. Persze a raj tagjai egy­­től-egyig Ferit ünnepelték és Gyuri ping-pong tudásáról lassan meg is feled­keztek. Január 1-én ismét versenyeztek. Vajon ki lesz az újév első bajnoka? Most is mindenki Kovács Feri győzel­mére számított és Szabó Gyuri szóba sem került. Ám alaposan elszámították magukat. Szabó Gyuri úgy játszott, ahogy még soha. Vagy talán most az egyszer Kovács Ferinek nem jött ki a lépés? Egy szó mint száz, Szabó Gyuri két szettben is győzedelmeskedett vetélytársa fölött. És amikor a játékvezető kihirdette, hogy az újév első bajnoka Szabó Gyuri, a szurkolók nemcsak őt, hanem Kovács Ferit is ünnepelték. Feri ugyanis egy­kettőre úrrá lett az elkeseredésén. Oda­ment Gyurihoz és elsőnek gratulált győzelméhez. Hát ezért tapsolták, ünnepelték őt is! (Füleki)

Next