Pajtás, 1963 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1963-01-09 / 1-2. szám
A NAGY REGÉNY A világ legérdekesebb könyvével ismerkedem. Külsőleg jelentéktelen szürke műbőr a borítója, oldalt jelző kis vörös selyemfonal csüng benne. Az eleje izgalmas, szívet szorongató. Azután a feszültség érdekes módon enyhül, s amint látom a Nagy Regény főszereplője éppenséggel nekidurálja magát. Így aztán a konfliktus és egy bizonyos matematika elégséges későbbi időpontra marad. Akadnak még érdekesebb mozzanatok is: például egy hagyományos tavaszi kirándulás, amely mégsem hagyományos, mert valami másképp történik mint az eddigieken. Nagy nekikeseredéseket is olvasok egy nyelvtani dolgozat miatt, meg hogy Horváth Dodi, a legjobbnak gondolt barátnő cserbenhagyta a főhőst. Aztán minden rendbejön és a négytusa verseny ünnepeltjeként lép elő megvigasztalódva a hős és elhatározza, hogy bélyeget gyűjt és levelezni fog. Egy torokgyulladás kis ideig ugyan megakadályozza ebben. A záróvizsgán már egészen jól szerepel az énekkarban és az év végi majálison meg éppenséggel sikere van. Még a patronáló üzem KISZ-esei is elismerik: csacsacsát táncolni igazán csak ő tud! Izgalmas ez a regény, érdekes, olyan mint az élet. Merthogy az is: élet. • Könyvbekötve pedig — az 1963-as naptár. Az, hogy mi kerül bele, tőlem, tőled, tőle — mindnyájunktól függ!! ! Éppen azt álmodtam, hogy a barátaimmal bebújtunk egy óriási, üres hordóba, és zenekart alakítottunk. Fedőket vertünk össze, rossz farákon doboltunk, és üvöltöttünk hozzá, utánozhatatlan szépséggel. Kibírhatatlan volt a zaj. Annyira, hogy fel is ébredtem tőle. — Mi ez? — kérdeztem magamban — folytatódik az álom? Kint az utcán harsány trombitahangok, énekszó, nevetés. Először nem tudtam, mi lehet az, de a kíváncsiságom hamar elűzte szememből az álmot. Persze! Hiszen Szilveszter van. Apáék sincsenek itthon. Szóltak este, hogy elmennek. Panna békésen aludt, még a feje sem látszott ki a takaró alól. Kinéztem az ablakon. Emberáradat hömpölygött az utcán. Legalább minden harmadik embernél trombita volt. És fújták. Egymás fülébe, és képzeljétek, senki sem haragudott. Nevettek, jókedvűen, hangosan. Autót, villamost nem lehetett látni. (Ki utazna ilyenkor járművön?) A házmester néni söpörte az utat. Hajnali háromkor! Biztosan nem tudott aludni. Egyszercsak körülfogta őt vagy nyolc fiatalember. Egyikük megragadta a seprűt, elkezdte söpörni a járdát. A többiek körcsárdást táncoltak, és énekelték, hogy „Söpörtem eleget, söpörjön már más is!” A házfelügyelő néni nem ellenkezett, táncolt velük ő is. Ugye milyen aranyos? Egy idős bácsi pedig megáll a rendőr előtt. Azt mondta neki: „Most az egyszer én fütyülök” — és óriásit fújt a trombitába. A jókedvű rendőr összevágta a bokáját és tisztelgett. Ugye ők is aranyosak? Két férfi, kicsit dülöngélve összeütközött. Egy darabig nézték egymást, aztán az egyik megszólalt: „Vasas szurkoló vagy? Igen? Sziakomám! A haverom vagy!” Táncoltak egyet, aztán elváltak. Lehet, hogy látják még egymást, ha máshol nem, hát a stadionban. Egyre jobban érdekelt a tarka forgatag. Egyszercsak megláttam a tanárainkat. — Panna, kelj fel! — kiáltottam. Panna felijedt. S még most is nevetnem kell, ha eszembe jut. Felugrott és azt kiabálta: „Palkó, Palkó! Ugye mondtam, hogy jönnek utánunk az elefántok? Jaj, meneküljünk!” Megnyugtattam, hogy nem elefántok ezek. Már ébren van, s a felnőttek trombitálnak. Mire az ablakhoz cipeltem, odaértek a tanáraink is. Úgy látszik, együtt köszöntötték az új évet. A matematika tanár feje körül volt tekerve szerpentinnel, a kalapját meg legényesen félrecsapta. Az énektanárnő szép hangot akart kicsalni a trombitából. De nem sikerült neki. Pannát alig tudtam viszszatartani. Szerette volna kinyitni az ablakot és odakiáltaná: „Újból, Mária néni néni! Fals volt!” A biológia tanár, aki egyébként mindig morcos, azt énekelte, hogy „Vörös bort ittam az este.” Hiába, az új évet köszönnitemi kell! A tanárok is aranyosak, olyanok éppen, mint a gyerekek. Anya és Apa állt meg az ablak alatt. Anya feje csupa pötty volt. ideszórták konfettivel. Észrevettek bennünket. Integettek, hogy nyissuk ki az ablakot. — Boldog új évet! — kiabálták, aztán Apa megcélozta az ablakot a trombitákkal. Mind a kettőt Panna kapta el. Sertfüésett .