Pajtás, 1967. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1967-01-12 / 1. szám
ЛСШигдек-кдзередек éhány olvasónktól megkérdeztük: Mi a véleményed félévi jegyeidről? Őszinte válaszokat vártunk. Nem csalódtunk. Mindenki önmagában kereste a hibák okát. A Te észrevételed, saját osztályzataidról alkotott véleményed hiányzik félévi körképünkből. Értékeld magad! De őszintén, nyíltan! HÁROM ARCHÁROM NYILATKOZAT JÁSZBERÉNYBŐL AZ AKARAT BULLÁJA Zrupkó Gizi a múlt évben hónapokig beteg volt, mégis jó tanuló. — Küzdök a kitűnőért, mert elhatároztam, hogy orvos leszek. Tavaly nagyon beteg voltam. Széchenyi Andor adjunktus mentette meg az életemet. Én is az orvosi pályát választottam. Gyógyítani akarok, s ezért mindenre képes vagyok. Mészáros Magda jobb jegyeket is kaphatott volna, de ő csak a kémiát szereti. — Már a bátyám egyetemi jegyzeteit is olvasgatom. A többi tantárgy nem nagyon érdekel. Sajnos számtanból is becsúszott a négyes, pedig egy kémikusnak jó számolónak kell lennie. Boros Pista magatartása négyes, a többi jegye kettes, hármas. — Szobafestő szeretnék lenni. Nagyon megkedveltem ezt a mesterséget. Ebben akarok jó szakemberré válni. Megjegyzésünk: Pista, hogy akarsz jó szakember lenni, szorgalom és törekvés nélkül? G. A. A Dunántúlon N. faluban titkos társaság alakult. Fedőneve: E. E. K. L. T. T. Jelszava: Még nem késő! Hosszas nyomozás után sikerült megtalálnom őket. Egy szőkehajú fiú elnézést kért, hogy kénytelen kendővel bekötni a szemem, de másképpen a társaság titkos főhadiszállására nem vihet el. Hosszú ideig botorkáltam mellette, majd ajtónyikorgást hallottam. — Most már leveheti a kendőt — mondta a szőke. Barátságosan berendezett szobában álltunk. A sarokban kályha duruzsolt. Nem messze tőle asztal. Körülötte fiúk, lányok ültek. A hatodikos K. Z. vitte a szót: — A foci a hibás. Értsétek meg. Ha nem lenne futball, én nyugodtan tanulnék. — Tudom, hol lőttem bakot — vette át a beszéd fonalát B. J. — Úgy számítottam, a jó idő nagy részét szabadban töltöm, s ha beköszöntenek az őszi esős napok, rákapcsolok. Csakhogy késő volt. Nem tudtam pótolni a mulasztottakat. — őszintén megmondom, engem nem érdekel, hogy mi történik az iskolában. Ülök a padban, hallgatom a tanár szavait, gondolatban azonban otthon járok, a kis műhelyben, ahol kedvem szerint szerelhetem a kerékpárokat —, szólt közbe a hetedikes T. L. — Én is csak édesapám traktorán érzem jól magam. Ott talán még a legnehezebb matematikai példát is képes lennék megoldani — mondta S. J. — Ha a történelemkönyv olyan volna, mint egy izgalmas regény, falnám. Értitek? Falnám. Az évszámokkal azonban nem bírok — kesergett a hetedikes T. M. Most már értettem, mi hozta össze őket. A félévi bukás. Nehéz belátni, ha hibázik az ember. Szívesen okol ilyenkor másokat, de szavaikból kiérződött, hogy ők saját gyengéiket is látják. S ez már biztató lépés. „Nem ismerünk izgalmat az egyesekkel szemben. Úgy tanulunk, mintha mindennap felelésre készülnénk. Addig nincs se foci, se más játék!” — írták törvénykönyvükbe, amelyet az Akarat Bullája néven helyeztek kincsesládájukba. — Mondjátok már meg, mit jelent az E. E. K. L. T. T. fedőnév? — kérdeztem, amikor a szőke bejelentette, hogy vége az összejövetelnek. — Egyesek Ellen Küzdő Lovagok Titkos Társasága — válaszolta. Faragó György