Pajtás, 1967. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1967-01-12 / 1. szám

ЛСШигдек-кдзередек­­ éhány olvasónktól megkérdeztük: Mi a vélemé­nyed félévi jegyeidről? Őszinte válaszokat vár­tunk. Nem csalódtunk. Mindenki önmagában kereste a hibák okát. A Te észrevételed, saját osztályzataidról alkotott vé­leményed hiányzik félévi körképünkből. Értékeld ma­gad! De őszintén, nyíltan! HÁROM ARC­HÁROM NYILATKOZAT JÁSZBERÉNYBŐL AZ AKARAT BULLÁJA Zrupkó Gizi a múlt évben hónapokig beteg volt, mégis jó ta­nuló. — Küzdök a kitűnő­ért, mert elhatároztam, hogy orvos leszek. Ta­valy nagyon beteg vol­tam. Széchenyi Andor adjunktus mentette meg az életemet. Én is az or­vosi pályát választottam. Gyógyítani akarok, s ezért mindenre képes vagyok. Mészáros Magda jobb jegyeket is kapha­tott volna, de ő csak a kémiát szereti. — Már a bátyám egyetemi jegyzeteit is ol­vasgatom. A többi tan­tárgy nem nagyon érde­kel. Sajnos számtanból is becsúszott a négyes, pedig egy kémikusnak jó számolónak kell lennie. Boros Pista magatartása négyes, a többi jegye kettes, hár­mas. — Szobafestő szeret­nék lenni. Nagyon meg­kedveltem ezt a mester­séget. Ebben akarok jó szakemberré válni. Megjegyzésünk: Pista, hogy akarsz jó szakem­ber lenni, szorgalom és törekvés nélkül? G. A. A Dunántúlon N. faluban titkos társaság alakult. Fe­dőneve: E. E. K. L. T. T. Jelszava: Még nem késő! Hosszas nyomozás után sikerült megtalálnom őket. Egy szőkehajú fiú elnézést kért, hogy kénytelen ken­dővel bekötni a szemem, de másképpen a társaság tit­kos főhadiszállására nem vihet el. Hosszú ideig bo­torkáltam mellette, majd ajtónyikorgást hallottam. — Most már leveheti a kendőt — mondta a szőke. Barátságosan berendezett szobában álltunk. A sarok­ban kályha duruzsolt. Nem messze tőle asztal. Körülötte fiúk, lányok ültek. A hato­dikos K. Z. vitte a szót: — A foci a hibás. Értsé­tek meg. Ha nem lenne futball, én nyugodtan tanul­nék. — Tudom, hol lőttem bakot — vette át a beszéd fonalát B. J. — Úgy számí­tottam, a jó idő nagy részét szabadban töltöm, s ha be­köszöntenek az őszi esős napok, rákapcsolok. Csak­hogy késő volt. Nem tudtam pótolni a mulasztottakat. — őszintén megmondom, engem nem érdekel, hogy mi történik az iskolában. Ülök a padban, hallgatom a tanár szavait, gondolatban azonban otthon járok, a kis műhelyben, ahol kedvem szerint szerelhetem a ke­rékpárokat —, szólt közbe a hetedikes T. L. — Én is csak édesapám traktorán érzem jól magam. Ott­ talán még a legnehe­zebb matematikai példát is képes lennék megoldani — mondta S. J. — Ha a történelemkönyv olyan volna, mint egy iz­galmas regény, falnám. Ér­titek? Falnám. Az évszá­­mokkal azonban nem bírok — kesergett a hetedikes T. M. Most már értettem, mi hozta össze őket. A félévi bukás. Nehéz belátni, ha hibázik az ember. Szívesen okol ilyenkor másokat, de szavaikból kiérződött, hogy ők saját gyengéiket is lát­ják. S ez már biztató lépés. „Nem ismerünk izgalmat az egyesekkel szemben. Úgy tanulunk, mintha minden­nap felelésre készülnénk. Addig nincs se foci, se más játék!” — írták törvény­­könyvükbe, amelyet az Aka­rat Bullája néven helyeztek kincsesládájukba. — Mondjátok már meg, mit jelent az E. E. K. L. T. T. fedőnév? — kérdeztem, amikor a szőke bejelentette, hogy vége az összejövetel­nek. — Egyesek Ellen Küzdő Lovagok Titkos Társasága — válaszolta. Faragó György

Next