Pajtás, 1967. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1967-02-23 / 7. szám

Novo-Mihajlovszkoje faluban történt 1941 decemberében. A szovjet csapatok Moszk­va alatt mér megállították a fasiszta tá­madókat. A német megszállás alatt nyö­gő falucska lakossága titkos örömmel fi­gyelte az egyre közelebbről hallatszó ágyúdörgést. A német helyőrség is tudta, hogy köze­ledik a front, s hamarosan fel kell ven­niük a harcot. A település Moszkva felé eső oldalán erős tűzfészkeket építettek ki. Asszonyt, gyerekeket, mindenkit kihaj­tottak lövészárkot ásni. Egy mosolygós arcú apró fiúcska, Vá­­nya Adrianov különösen nagy buzga­lommal járt-kelt. Emlékezetében tökéletes falutérképet alakított ki: — Itt az ország­út, két géppuskaállás elöl a domboldalon, egy fönt a Grisinék almafája alatt, lő­szerraktár a Vityáék pincéjében (oda 19 ládát vittek le). Az ágyúzás mind jobban közelgett. An­na Petrovna nyugtalanul figyelte fia fo­kozódó izgalmát. Amikor a lövöldözés már a szomszéd faluból hallatszott, Vá­nya megszökött otthonról, átugrott a ke­rítésen, és a kerteken keresztül egyene­sen a Protva folyó felé futott. • • A szovjet csapatok már a Protvához közeledtek, amikor Ványa kiabálva, ha­donászva szaladt elébük a befagyott fo­lyó jegén. — Álljatok meg! — A hólepelbe öltö­zött katonák meglepődtek. A fagytól, izgalomtól kipirult gyerek vigyázba vágta magát a legelső szovjet harcos előtt és úttörőhöz illően, katoná­san jelentett: — A falu erről az oldalról nem vehető be. Itt szüntessék meg a tá­madást és jöjjenek velem! A katona megveregette Ványa vállát, aztán a parancsnokhoz vitte. — No Ványa fiam, — mondta Ivanov kapitány, miután alaposan kikérdezte a gyereket — most te leszel az egységpa­rancsnok. A kisfiú képzeletbeli térképe alapján piros karikák kerültek a katonai térkép­re, aztán két nagy kacskaringós nyíl, amely megkerülve a falu házait, hátba­­támadja az ellenséget. «­­ — No ezek úgy látszik megelégelték mára! — mondogatták a németek és fel­készültek egy esetleges éjszakai táma­dásra. Ezalatt a folyó mellett elindultak a szovjet csapatok. Az óramutató elérte a négyest. Egy faluszéli ház mögött Ványa az utolsó másodperceket számolta. Majd vékony gyerekhangon felkiálltott . Támadááá­ás! Azután már a fegyvereké volt a szó. Január elején a 33. hadtest parancs­noka, Jefrenov tábornok visszatért Novo- Mihajlovszkoje faluba. — önt, Ványa Andrianov úttörő, a Vö­rös Hadsereg Parancsnoksága nevében a Vöröscsillag Érdemrenddel tüntetem ki. — Így hangzott a legfelsőbb parancs. Ez a mosolygós arcú kisfiú ma már egy moszkvai gépgyár villamossági rész­legében dolgozik, kutató: Debri Antal ««•EWES A BÉKE HADSEREGE

Next