Pajtás, 1967. július- december (22. évfolyam, 26-50. szám)

1967-07-06 / 26. szám

— MIT VÁR A FESZTIVÁLTÓL? — „Csudajó­­ fej..— Ez a címe a dalnak, ame­lyet énekelek a II. tánc­­dalfesztiválon. Egy fiúról szól, aki kedves egy lány­nak. Karda Beáta a II. tánc­dalfesztivál legfiatalabb szereplője. Tizenhat éves, másodikos gimnazista. Di­ák az iskolában, diák ott­hon, ahol zeneművész édesapja a tanára, és diák a rádió tánczenei stúdió­jában. Vajon hol a legne­hezebb a tanulás? — A gimiben. Rengete­get birkózom a matekkal és a fizikával. Nehéz a ta­nulás itthon is, apu szi­gorú és nincs benne egy szikra elnézés sem. A tánczenei stúdióban pedig ott vannak a versenytár­sak s elmarad az ember, ha nincs szorgalma, nem képezi magát. Mátrai Zsu­zsát választottam követen­dő példámnak. Kulturál­tan, szépen énekel, ezenkí­vül rendkívül jó előadó­­művész is. Nemcsak hall­gatni, látni is élmény. A mozdulataival úgy fejezi ki a dalok mondanivaló­ját, mint a legkiválóbb prózai művészek. — Mit vár a táncdal­fesztiváltól? — Tulajdonképpen már el is értem, amire vágy­tam. Bekerültem az éneke­sek közé, ennek nagyon örülök, akkor sem szégye­­lem magam, ha az ötven­­kilencedik leszek. — A fiúk valóban olyan „jó fejek­’ ahogy a dal mondja? — Nem mindegyik. A múltkor egy ismerősöm megkért, hogy hozzam el az unokáját az óvodá­ból. Az úton — ahogy mentem az óvoda felé, hozzám csatlakozott egy ismeretlen „jó fej”. — Szia, elkísérhetlek? Hir­telen furcsa ötlet vil­lant az agyamba — Jö­hetsz! — Beszélgettünk, nagy szövege volt, nem tetszett. Az óvodánál mondom neki, hogy „­ nekem ebben a házban van egy kis elintézni va­lóm.” Megvárt. Jöttem ki­felé Pistivel, aki minden­félét kérdezett tőlem. Amikor a kapuba értünk, lehajoltam hozzá, megpu­sziltam és jó hangosan kérdeztem. — Mit ebédel­tél kisfiam? A „jó fej” majdnem elájult, földbe­gyökerezett a lába. Én meg Pistivel gyorsan to­­vábbálltam. Magyar szöveg: R­EMÉ­NY INGY­ENE­S ISTVÁN ÜLDÖZIK A SYRTAKI SZERZŐJÉT „Egy szép mesés, távoli táj...” Görögországot vará­zsolja elénk a dal. A Syrtaki, amely meghódította az egész világot. Szerelemről szól és a hazáról, melyben a szürke napok helyett rózsaszínűre vágyódnak az emberek. Hallgatod a dalt, egészen magával ragad, érzed, hogy valamilyen megfoghatatlan szépség tulajdonosa vagy. Tudod-e, hogy Görögországban bűnnek számít ilyen csodálatos dalt alkotni? Amíg a Syrtakit énekli, táncolja a világ, a zeneszerzőt üldözik. Senki sem tudja, hol tar­tózkodik Theodorakisz. A dal pedig tovább szárnyal. Most már majdnem a himnusz erejével! MIK IS THEODORA­KIS Mi­k m­­­­aga távoli det i­­ dix emléke fáj Mert­. nsy nde -lát műin máé Mivfejt» oUilam jár. A szél, аж«•find hozta te ládi^ Аг 6- и vegénél, lábad Minden gondod látná lelkesedve, új,fag minta Síi' teái. gegen eltűnt kedvesedre Бт^Акедие, чн -remélj ki tudja merre járni.

Next