Pajtás, 1969. január-június (24. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-09 / 1. szám
FURCSA EZ A TANÁRI SZOBA! PÁRNÁZOTT FALAK, VASTAG, PUHA SZŐNYEGEK, MIKROFONOK, MAGNÓTEKERCSEK, TANÁROK, SZÍNMŰVÉSZEK, ÉNEKESEK, GYEREKSZEREPLŐK, RENDEZŐK, SZERKESZTŐK, KELLÉKESEK, VILÁGOSÍTÓK ÉS MICSODA SÜRGÉS-FORGÁS! A tanári szoba ajtajában dr. Czine Mihály irodalomtörténészt, az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarának docensét pillantom meg. — Itt tanítok — mondja nevetve. — És a tanítványok? ... A tanterem? ... — Tanterem az egész ország. Osztályom tanulói városi, falusi és tanyai gyerekek. — De hiszen ön egyetemen tanít! — Irodalomról szívesen beszélek mindenkinek, különösen gyerekeknek. Amikor odaállok az Iskolarádió mikrofonjához, diákjaim előtt láthatatlan vagyok, de én magam elé képzelem az egész nagy osztályt, nemcsak a városi gyerekeket, hanem a tanyák kis diákjait is, akik bizony még ma is kilométereket gyalogolnak a tudományokért. örülnék, ha szavaim gyökeret eresztenének gondolataikban, és úgy megőriznék, ahogy én őrzöm kedves hodászi tanítóm hangját. Kisiskolás koromban utcánkban csak két helyen volt rádió, meg az iskola épületében a tanító úr lakásán. Ha jól viselkedtünk, és neki is kedve volt, felerősítette, hogy mi is hallhassuk kinn az udvaron. Bizony ennek majdnem harminc esztendeje. Ma már az én falumban is minden házban van rádió, s tudok gyerekekről, akik saját táskarádiójukkal sétálnak. Az Iskolarádió „tantestületében” olyan neves színészek is kedvet kaptak a tanárkodáshoz, mint Gobbi Hilda, Horváth Teri, Sinkovits Imre, Bessenyei Ferenc és Bitskei Tibor. A VILÁG VÉGÉN, CINKUSPUSZTÁN Verők Marika Cinkuspusztán lakik. Azt mondják a rossz nyelvek, hogy ott a világ vége. De a rádió segítségével mégis megelevenednek Marika előtt a nagyvilág eseményei. Magnóra vette az Iskolarádió műsorszámait, így hát szobájukban éli át, hogyan zajlottak le a századeleji aratósztrájkok, részese lehet a Tanácsköztársaság eseményeinek. Egyik nap azt mondta anyukám: „Marika, mire hazajövünk, főzd meg a vacsorát!" Először elkeseredtem, mi lesz, hiszen nekem tanulnom kellene. Bekapcsoltam a magnót és hozzáfogtam a krumpli hámozásához. Mire elkészült a vacsora, az orosz lecke már a fejemben volt. — Mifelénk sokan a pislogó petróleumlámpa mellett készülnek a másnapi órákra — mondja az érces hangú nyolcadikos Kovács Feri. — Itt a tanyavilágban még úz a sötétség és a puszta csöndje. A városi gyerekek talán mosolyognak azon, hogy nekünk egyetlen szórakozásunk a rádió. Számunkra mozit és színházat is jelent. Mi csak innen