Pajtás, 1969. január-június (24. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-09 / 1. szám

FURCSA EZ A TANÁRI SZOBA! PÁRNÁZOTT FALAK, VASTAG, PUHA SZŐNYEGEK, MIKRO­FONOK, MAGNÓTEKERCSEK, TANÁROK, SZÍN­MŰVÉSZEK, ÉNEKESEK, GYEREKSZEREPLŐK, RENDEZŐK, SZERKESZTŐK, KELLÉKESEK, VILÁ­GOSÍTÓK ÉS MICSODA SÜRGÉS-FORGÁS! A tanári szoba ajtajában dr. Czine Mihály irodalomtörténészt, az Eöt­vös Loránd Tudományegyetem böl­csészkarának docensét pillantom meg. — Itt tanítok — mondja nevetve. — És a tanítványok? ... A tante­rem? ... — Tanterem az egész ország. Osz­tályom tanulói városi, falusi és ta­nyai gyerekek. — De hiszen ön egyetemen tanít! — Irodalomról szívesen beszélek mindenkinek, különösen gyerekek­nek. Amikor odaállok az Iskolarádió mikrofonjához, diákjaim előtt látha­tatlan vagyok, de én magam elé kép­zelem­ az egész nagy osztályt, nem­csak a városi gyerekeket, hanem a tanyák kis diákjait is, akik bizony még ma is kilométereket gyalogolnak a tudományokért. örülnék, ha szavaim gyökeret eresztenének gondolataikban, és úgy megőriznék, ahogy én őrzöm kedves hodászi tanítóm hangját. Kisiskolás koromban utcánkban csak két helyen volt rádió, meg az iskola épületében a tanító úr laká­sán. Ha jól viselkedtünk, és neki is kedve volt, felerősítette, hogy mi is hallhassuk kinn az udvaron. Bizony ennek majdnem harminc esztendeje. Ma már az én falumban is minden házban van rádió, s tudok gyerekek­ről, akik saját táskarádiójukkal sé­tálnak. Az Iskolarádió „tantestületében” olyan neves színészek is kedvet kap­tak a tanárkodáshoz, mint Gobbi Hilda, Horváth Teri, Sinkovits Imre, Bessenyei Ferenc és Bitskei Tibor. A VILÁG VÉGÉN, CINKUSPUSZTÁN Verők Marika Cinkuspusztán la­kik. Azt mondják a rossz nyelvek, hogy ott a világ vége. De a rádió se­gítségével mégis megelevenednek Marika előtt a nagyvilág eseményei. Magnóra vette az Iskolarádió mű­sorszámait, így hát szobájukban éli át, hogyan zajlottak le a századeleji aratósztrájkok, részese lehet a Ta­nácsköztársaság eseményeinek.­­ Egyik nap azt mondta anyu­kám: „Marika, mire hazajövünk, főzd meg a vacsorát!" Először elke­seredtem, mi lesz, hiszen nekem ta­nulnom kellene. Bekapcsoltam a magnót és hozzáfogtam a krumpli hámozásához. Mire elkészült a va­csora, az orosz lecke már a fejemben volt. — Mifelénk sokan a pislogó pet­róleumlámpa mellett készülnek a másnapi órákra — mondja az érces hangú nyolcadikos Kovács Feri. — Itt a tanyavilágban még úz a sötét­­­ség és a puszta csöndje. A városi­­ gyerekek talán mosolyognak azon, hogy nekünk egyetlen szórakozá­sunk a rádió. Számunkra mozit és színházat is jelent. Mi csak innen

Next