Pajtás, 1969. július-december (24. évfolyam, 26-50. szám)
1969-09-11 / 36. szám
Most figyelj! Ahogy mentem, egyszercsak... hangokat hallottam! Elindultam, de a köd megcsalt. Tudtam, meg kéne várnom valahol egyhelyben, amíg fölszáll a köd, de ... nyugtalanság űzött és ... nagyon féltem !... Véletlenül találtam rá. Szerencsére mély nyomokat hagyott maga után a sárban! A lovam horkant föl először, Kék Csillag, amikor Tom ott aludt előttünk a földön. Néhány napig pihennie kell, csudára legyengült! ... RAJZOLTA ERNŐ „A medált... ne sajnáld, hogy ... elvettem tőled, komám!" ... .. . Eddig tart a szomorú történet! Nem hallgatott rám a szerencsétlen ! Megfogant a Péntek-antilop átka! Képzeld, félórát ha mentem, egy csörgőkígyót vertem föl a fészkéről! Támadott, de szerencsére az öszvérem nyergében tört ki a fogai Az a dög ledobott a hátáról és világgá rohantl Én pedig utána és ... szépen eltévedtem ! Majd el kel temetnünk, tisztességgel!... Ki tudja, milyen titkot visz magával örökre !