Pajtás, 1970. július-decenber (25. évfolyam, 26-52. szám)

1970-07-02 / 26. szám

­ Az év utolsó összejövetelén a szünidőtől ábrándozgattunk. Jó volna ide menni, jó volna oda utazni­ Kanál legnagyobb kívánsága: Gödöllőre rohanni a nagymamához, Mókusi egye­nesen Olaszországba repült volna. Többen hozzá csatlakoz­tunk, ám Marci, az őrsvezető leintett bennünket azzal, hogy a saját hazánkat sem ismerjük eléggé, és fogadni mer ve­lünk, hogy még a fővárost sem. Mielőtt összevesztünk volna, elhatároztuk, hogy körülnézünk Budapesten. Éppen tegnap kaptam levelet egy Hajdú megyei kislánytól. Azt írja, hogy budapesti kirándulásra jönnek augusztusban. Biztosan más iskolák is terveznek hasonló látogatást Segítsünk nekik!­­arci és Móricka összevitatkoztak a Mezőgazdasági Múzeumban. Azon, hogy a dagasztóteknőt kézierővel forogják*e vagy sem? Később meg az erőgépe­­et hasonlítgatták a karizmaikhoz. A takarmányozási kiállításon pedig Mar­­i éhes lett. - Hogy mitől jött meg az étvágya? . . . Vidám Parkban sok az újdonság, de mi először a régi repülőhöz szalad­unk. Csak jó gyomrúaknak ajánljuk. A repülő ugyanis körbe forog, közben pedig le és fel is száguldozik. Nagyon jót szórakoztunk, csak a sokféle gics­­­ses díszítés, festés nem tetszett ! Fürödtünk egyet a Palatinusz strandon. Máshol is fürödhettünk volna, Buda­pestnek ugyanis 47 fürdője van. Most elkezdjük kikísérletezni, hogy melyik fürdő gyógyvizétől múlna el az őrsben levő tunyaság. Kellemesebb lenne, mint a csapatvezetői fejmosás I Morel egy kis maradék pereccel kínálta meg az állatkerti zsiráfot, mire a colos jószág pirulva elfordult. Lehet, hogy tud olvasni ! A majmokat nap­hosszat tudnám nézni. Meg a pálmaházban a mimózát. Ha hozzányúlnak, megsértődik. Mókusi jut eszembe róla . . . A Haditechnikai Parkban folytattuk a ,,repülőzést". Fegyverekkel, harcá­szati eszközökkel ismerkedtünk. Bent a múzeumban pedig Magyarország Hadtörténetének dokumentumait néztük meg. Marci úgy magyarázott, mintha részt vett volna mind a két világháborúban. Fent a Gellérthegyen vidéki úttörőcsapat tagjaival futottunk össze. Nagyon csodálkoztak, hogy mi is városnézőben vagyunk. Az hitték, hogy aki a fő­városban él, az ismeri Budapestet. Felvilágosítottuk őket, hogy évek kel­lenek az ilyesmihez. "

Next