Pajtás, 1973. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-03 / 1. szám
_ FOGISMUS ЧД ÓBUDÁN Ó buda. A harmadik lángnyelv a Budapestté egyesült városok emblémájában. Óbuda. Római kori romok, amfiteátrum. Évszázados ipari üzemek, Gelléri Andor Endre gőzmosodája, nyomorult munkáslakások. És a lebontott épületek helyén az új Budapest legnagyobb épülő lakónegyede. Itt működik az új Zápor utcai iskolában egy helytörténeti szakkör. Megalakulásáról Vörös Károly igazgató mesél: — Tavaly félév táján különös jelenségre figyeltem fel. Észrevettem, hogy a város legkülönbözőbb peremkerületeiből ide költözött tanítványaink kedvetlenül ténferegnek az utcán, mintha az orruk vére folyna. Unatkoztak! Vagyis: hiányoznék nekik a régi, megszokott utcák, zugok, szomszédok, barátok. Láttam rajtuk, hajszál híján úgy viselkednek, mint egy turistacsoport, amely útiprogramja során olyan helyre került, ami egyáltalán nem érdekli őket. Szerettem volna, ha kicsit jobban megismerkednek új hazájukkal, Óbudával, ezért alakítottuk meg a helytörténeti szakkört. Eleinte bizony döcögött a munka. Aztán amikor látták, hogy tanárnőjük, Sinkó Lászlóné, azaz Gabi néni és Magilla, vagyis Péternyi meg Bőrkerág, akinek Horvt Erzsi a rendes neve, milyen na élvezettel s lankadatlan buzgalmai „járőröznek" a lebontott kik romjai között és a lebontásra élt, öreg óbudai kulipintyek padain, egyszeriben megbolydult azész gárda. Ma már az iskolárak szinte mind a hatszáz kisdiák, még a kisdobosok is! — szenyeges gyűjtő! A helytörténeti szakköpgyű Sinkó Lászlóné szakkörvezető tanárnő megbeszéli a „járőrözés” munkatervét Etédy Orsolya elmagyarázza a tárkedli-ssitő működését