Pajtás, 1978. szeptember-december (33. évfolyam, 23-38. szám)
1978-09-07 / 23. szám
Az elválaszthatatlanokra mutattak: — Ők tizenkét évesek. A kreol bőrű kislány elpirult. — Bolondok vagytok! Alexis a barátom . . . — Igen ... Gyöngyöt fűzött neki kagylóból és irt Amarilisnek egy verset is. Alexisre néztem, mit szól a dologhoz? Semmit, csak villogott a szép szeme a fekete arcából és mosolygott, így hát a kagylógyöngy titka titok marad. A TYUKODI ZÁSZLÓ A Szabolcs megyei Tyukod község úttörői hímzett zászlót küldtek Olgin megye úttörőinek. Anna, Vilma és Rosa vették át az ajándékot. Nagyon örültek, és főleg annak, hogy levelezni is fognak a tyukodiakkal. Clain megye Kuba legkeletibb táján található, százhetvenötezer úttörője van. A megye nemsokára világhírű lesz a vasiparáról, olyan lendületesen fejlődik. Egyik gyerek fején piros sapka, a másikén kék — mit jelent ez? Anna magyarázta meg. — Elsőtől negyedikig bordó szoknyát vagy nadrágot, fehér inget, kék nyakkendőt és piros sapkát viselnek, ők a moncadisták (vagyis a kisdobosok). A második iskolaszakasz két részre oszlik. Ötödiktől hatodikig piros nyakkendő és piros sapka a bordó egyenruha kiegészítője. A hetedikben és a nyolcadikban kék sapkát és piros nyakkendőt hordunk. A barátságról beszélgettünk még. Ez a legszebb emberi kapcsolat — mondta Rosa, és otthon maradt barátnőjét említette, akinek a neve: Ozara Acebal Quesada. Vilma nagy kirándulásokról mesélt és arról, hogy mennyi gondja van a moncadistákkal — de azért rendet tart közöttük. Három kistestvére is van, érti a dolgát. LA KONGA! Havanna piros, zöld, kék, fehér, sárga ... mindenféle vidám színű házai olyanok, mintha meséskönyv lapjairól léptek volna elő. Ablakaikat soha nem csukják be, hadd járjon a huzat, enyhítse a trópusi párás meleget! A házak tetején kis betonhordók, ebben melegszik a víz, a „központi fűtést” maga a Nap látja el. Minden házon felirat hirdette, hogy lakói a fesztivál sikeréért dolgoznak. — Te is készültél a fesztiválra? — kérdeztem a 21. utcában a fekete Gioneltől. — Én... Én nem. Nekem „erre” kellett vigyáznom — mondja, és kezével kétéves öccse fejét markolászta. — Apu Angolában van, részt vesz a szabadságharcban, anyu dolgozik, két hónap óta a fesztivál miatt szinte éjjel-nappal. Francisco pedig beteg lett, nem vihettük a bölcsődébe, így hát rám maradt. Etetem, fürdetem ... A családé a kisgyerek, nem a szülőké. Nálunk a nagyobbak vigyáznak a kisebbekre ... — Nálunk is így van. Fölcsillant a szeme, nincs is olyan messze az a Hungria! Már Gionel barátai is ott álltak mellettünk. — Mit kívánnátok egy mesebeli tündértől? — kérdeztem tőlük. Tanakodtak, vitatkoztak, majd Alvir Pavon így válaszolt: — Hajómérnök akarok lenni, de hát ehhez nem tündér kell, hanem hogy én jól tanuljak. CUBA! Erneste dzsudóban szeretne olyan híres lenni, mint a futásban Juantorena. Jose egyszerűen csak forradalmár. — Mit jelent forradalmárnak lenni — tudod-e? Közösen fogalmazzák meg: — Halálig másokért cselekedni. — Táncolni szerettek-e? — kérdeztem, bár kubaitól erre csak igenlő válasz érkezhet. Egyikük felkapott egy követ, meg egy botot és összeverte. Tam tam tara tara tam tam tam... — aztán elkiáltotta magát: La konga! És táncolni kezdtek. Francisco is, a kétéves. BÚCSÚKOZÁS A havannai repülőtéren várakoztunk, hogy beszállhassunk a hazafelé induló gépbe. Csendes volt a delegáció, bár itt-ott megszólalt egy ajándéknak szánt rumbatök, néhányan a kongát gyakorolták, de azért ez még VIVA Mintha betonból lenne a pálmafa törzse a magyar szálláshely udvarán Oda nézz a gépbe, téged is fotóznak!