Pajtás, 1981. január-május (36. évfolyam, 1-19. szám)
1981-01-08 / 1. szám
Sok gyerek fordul hozzánk levélben olyan kérdésekkel, amelyekre mi sem tudunk kielégítő választ adni. Ezért egy-egy alkalommal olyan szakembereket hívunk szerkesztőségünkbe, akik mindennapi munkájuk során szoros kapcsolatban állnak a 10- 14 évesekkel. Ezúttal KIRÁLYNÉ DR. DÉVAI MARGIT pszichológust kérjük: legyen a vendégünk! (A téma illusztrálásához régebben készült fotóinkból válogat „Egyre többet kell segítenem otthon. A szomszédasszonynak azt mondja anyu, hogy csak abban segítek, amit szeretek csinálni, pedig ez nem így van. Mit tegyek?” — kérdezi levelében H. Katalin Nagykanizsáról. — Az otthoni munka valóban sok családiban vezet vitához szülők és gyerekek között. A szülő általában kevesli a segítséget, amit szerinte joggal elvárhat gyermekétől. A házimunka elhanyagolása a gyerekekben is szorongást okoz. Ezek az ellentétek akkor rendezhetők, ha családon belülkialakul a munkamegosztás, tehát mindenkinek megvan a maga feladata, mindenki tudja kötelességét, s azt különösebb ellenőrzés nélkül el is végzi. Ahol ez így van, sok súrlódásnak lehet elejét venni. H. Katinak ezért azt javaslom, hogy beszélje meg édesanyjával a rendszeres feladatokat, s ezeket figyelmeztetés nélkül végezze el, így majd tanulásra, játékra is im marad ideje. „Anyut jobban szeretem, mint aput. Baj ez?” — fordult hozzánk B. Ferenc Kiskunhalasról. — Az, hogy szüleink közül melyik áll közelebb hozzánk, sokmindentől függ. Előfordul tehát, hogy valamelyiküket jobban szeretjük, s emiatt ne legyen senkinek lelkiismeret-furdalása. Vigyázni kell azonban arra, hogy ez a megkülönböztetés ne legyen bántó, ne sértsünk vele akaratlanul is. — F. Krisztina Nyíregyházán le szeretné vágatni a haját, de anyukája nem engedi. — A serdülők különösen nagy jelentőséget tulajdonítanak a külső tulajdonságoknak, annak, hogy a szem színe kék-e Vagy fekete, hogy rontja-e a külsőt a szemüveg, rövid-e a haj Vagy hosszú. Ez természetes dolog. Ha tehát a kislány szeretné levágatni a haját, én megengedném, lehet, hogy a rövid haj még jobban áll neki. Azt ajánlom, hogy próbálja meggyőzni szüleit a rövid haj előnyeiről, beszéljék meg a dolgot újra. Ha pedig mégsem állna jól az új frizura, akkor legfeljebb újra megnöveszti a haját. A fiúk gondja is „Barátnőm cserbenhagyott, nem törődik velem senki. Mit tegyek?” — olvashattuk V. Tünde elkeseredett levelében Hidasnémetiből. — Azt tanácsolom a levél írójának, hogy nézzen jól körül az osztályban, az iskolában vagy a játszótéren. Bizonyára akad környezetében más gyerek is, aki hasonló gondokkal küzd. Barátokra lelhet még, ha sportol, ellátogat a gyermekkönyvtárak rendezvényeire, beiratkozik valamelyik szakkörbe akár az iskolában, akár az úttörőháziban. A közös érdeklődés jó alap a beszélgetésre, a barátságkötésre. Az ilyen helyekre esetleg próbálja elhívni „hűtlen” barátját is, hátha sikerül helyreállítani a régi kapcsolatot. — Vajon miért nem tetszem? Mit tegyek, hogy észrevegyen? Kár, hogy alacsonyabb nálam ez a srác... — olvastuk egy-egy levélben e töprengő sorokat, főként lányoktól. Ezeket a gondokat akár egy csokorba lehet kötni, hisz az eredetük nem más, mint az, hogy a lányok tetszeni akarnak a fiúiknak, a fiúik pedig a lányoknak. Bár ilyen kérdéseket főleg lányok tesznek fel, ez nem jelenti azt, hogy a fiúknak nincsenek hasonló problémáik. Nekik sem egyszerű dolog a kiválasztott lányt felkérni táncolni, s azt sem mindig tudják, hogy miről beszélgessenek. A választ a legfontosabbal kezdeném: az érzelmeket nem kell szégyellni. Annál is inkább mert a másik nem iránti érdeklődés mindenképpen egészséges dolog. De az érzelmek kinyilvánításával már csínján kell bánni. Nem hiszem, hogy hasznos lenne, ha egy lány odamenne a fiúhoz, s elmondaná, mit érez. Ez nem bátorság kérdése. Inkább célszerű megvárni, imán észrevesz némi érdeklődést a másik fél részéről is. Ebben az esetben már lehet közeledni. De a vallomással még ezután is várni kell. Jobb arról is meggyőződni, hogy a saját érzelmei tartósak-e, és a kiszemelt fiú valóban érdemes-e az érdeklődésre. Ez pedig semmiképpen se attól függjön, hogy alacsonyabb-e vagy magasabb-e a fiú a lánynál. Nem enged el anyu ... — Sok lány panaszkodik arról, hogy túlságosan féltik a szülei. Nem engedik el moziba, sétálni azzal, akivel „együtt jár”. — Ez természetes dolog. De a szülők nemcsak féltik gyermeküket, hanem jónak látják megismerni azt, akinek a szokásosnál nagyobb figyelmet szentel gyermekük. Akit aggaszt, hogy nem szívesen engedik el otthonról,kérje meg szüleit, hogy meghívhassa barátját hozzájuk. Teremtsen alkalmat tehát arra, hogy szülei megismerhessék azt, akivel szívesen tölti együtt szabad idejét. Ezek után bizonyára könnyebben elnyeri szülei hozzájárulását másfajta programokhoz is. „Kitűnő tanuló vagyok, de mióta tetszik egy lány, nem megy a tanulás” — írja H. Tamás Bajáról. — Az érzelmek a tanulást különbözőképpen befolyásolhatják. Vannak, akik elábrándoznak, s a feladataikat elhanyagolják. Mások ha tetszeni akarnak, arra törekszenek, hogy kiemelkedjenek a többiek közül, például azzal, hogy jobban teljesítenek az iskolában. Inkább az utóbbira kell törekedni. * Következő alkalommal az irodalom iránt érdeklődők, a vers-, novella és regényírással próbálkozók kérdéseire válaszolunk. Leveleitekre írjátok rá: Vendégsarok. V. Sólyom Erzsébet Fotó: Wagner Margit tunk.)