Pajtás, 1981. január-május (36. évfolyam, 1-19. szám)

1981-01-08 / 1. szám

Sok gyerek fordul hozzánk levélben olyan kérdésekkel, ame­lyekre mi sem tudunk kielégítő választ adni. Ezért egy-egy al­kalommal olyan szakembereket hívunk szerkesztőségünkbe, akik mindennapi munkájuk során szoros kapcsolatban állnak a 10- 14 évesekkel. Ezúttal KIRÁLYNÉ DR. DÉVAI MARGIT pszicho­lógust kérjük: legyen a vendégünk! (A téma illusztrálásához régebben készült fotóinkból válogat­ „Egyre többet kell segí­tenem otthon. A szomszéd­­asszonynak azt mondja anyu, hogy csak abban se­gítek, amit szeretek csinál­ni, pedig ez nem így van. Mit tegyek?” — kérdezi le­velében H. Katalin Nagy­kanizsáról. — Az otthoni munka va­lóban so­k családiban vezet vitához szülők és gyerekek között. A szülő általában kevesli a segítséget, amit szerinte joggal elvárhat gyermekétől. A házimunka elhanyagolása a gyerekek­ben is szorongást okoz. Ezek az ellentétek akkor rendezhetők, ha családon belül­­kialakul a munka­megosztás, tehát mindenki­nek megvan a maga fel­adata, mindenki tudja kö­telességét, s azt különösebb ellenőrzés nélkül el is vég­zi. Ahol ez így van, sok súrlódásnak­ lehet elejét venni. H. Katin­ak ezért azt javaslom, hogy beszélje meg édesanyjával a rend­szeres feladatokat, s ezeket figyelmeztetés nélkül vé­gezze el, így majd tanulás­ra, játékra is im marad ideje. „Anyut jobban szeretem, mint aput. Baj ez?” — for­dult hozzánk B. Ferenc Kiskunhalasról. — Az, hogy szüleink kö­zül melyik ál­l közelebb hozzánk, sok­­mindentől függ. Előfordul tehát, hogy valamelyiküket jobban sze­retjük­, s emiatt ne legyen senkinek lelkiismeret-fur­­dalása. Vigyázni kell azon­ban arra, hogy ez a megkü­lönböztetés ne legyen bán­tó, ne sértsünk vele aka­ratlanul is. — F. Krisztina Nyíregy­házán le szeretné vágatni a haját, de anyukája nem engedi. — A serdülők különösen nagy jelentőséget tulajdo­nítanak a külső tulajdon­ságoknak, annak, hogy a szem színe kék-e Vagy fe­kete, hogy rontja-e a kül­sőt a szemüveg, rövid-e a haj Vagy hosszú. Ez termé­szetes dolog. Ha tehát a kislány szeretné levágatni a haját, én megengedném, le­het, hogy a rövid haj még jobban áll neki. Azt aján­lom, hogy próbálja meg­győzni szüleit a rövid haj előnyeiről, beszéljék meg a dolgot újra. Ha pedig még­sem állna jól az új frizura, ak­kor legfeljebb újra meg­növeszti a haját. A fiúk gondja is „Barátnőm cserbenha­gyott, nem törődik velem senki. Mit tegyek?” — olvashattuk V. Tünde elke­seredett levelében Hidas­németiből. — Azt tanácsolom a levél írójának, hogy nézzen jól körül az osztályban, az is­kolában vagy a játszótéren. Bizonyára akad környeze­tében más gyerek is, aki hasonló gondokkal küzd. Barátokra lelhet még, ha sportol, ellátogat a gyer­mekkönyvtárak rendezvé­nyeire, beiratkozik valame­lyik szakkörbe akár az is­kolában, akár az úttörő­­háziban. A közös érdeklő­dés jó alap a beszélgetésre, a barátságkötésre. Az ilyen helyekre esetleg próbálja elhívni „hűtlen” barátját is, hátha sikerül helyreállítani a régi kapcsolatot. — Vajon miért nem tet­szem? Mit tegyek, hogy észrevegyen? Kár, hogy alacsonyabb nálam ez a srác... — olvastuk egy-egy levélben e töprengő soro­ka­t, főként lányoktól.­­ Ezeket a gondokat akár egy csokorba lehet kötni, hisz az eredetük nem más, mint az, hogy a lá­nyok tetszeni akarnak a fiúiknak, a fiúik pedi­g a lá­nyoknak. Bár ilyen kérdé­seket főleg lányok tesznek fel, ez nem jelenti azt, hogy a fiúknak nincsenek ha­sonló problémáik. Nekik sem egyszerű dolog a kivá­lasztott lányt felkérni tán­colni, s azt sem mindig tudják, hogy miről beszél­gessenek. A választ a leg­fon­tosabbal kezdeném: az érzelmeket nem kell szé­gyellni. Annál is inkább mert a másik nem iránti érdeklődés mindenképpen egészséges dolog. De az ér­zelmek kinyilvánításával már csínján kell bánni. Nem hiszem, hogy hasznos lenne, ha egy lány oda­menne a fiúhoz, s elmon­daná, mit érez. Ez nem bá­torság kérdése. Inkább cél­szerű megvárni, imán észre­vesz némi érdeklődést a másik fél részéről is. Eb­ben az esetben már lehet közeledni. De a vallomás­sal még ezután is várni kell. Jobb arról is meggyő­ződni, hogy a saját érzel­mei tartósak-e, és a kisze­melt fiú valóban érdemes-e az érdeklődésre. Ez pedig semmiképpen se attól függ­jön, hogy alacsonyabb-e vagy magasabb-e a fiú a lánynál. Nem enged el anyu ... — Sok lány panaszkodik arról, hogy túlságosan fél­tik a szülei. Nem engedik el moziba, sétálni azzal, akivel „együtt jár”. — Ez természetes dolog. De a szülők nemcsak féltik gyermeküket, hanem jónak látják megismerni azt, aki­nek a szokásosnál nagyobb figyelmet szentel gyerme­kük. Akit aggaszt, hogy nem szívesen engedik el otthonról,­­kérje meg szü­leit, hogy meghívhassa ba­rátját hozzájuk. Teremtsen alkalmat tehát arra, hogy szülei megismerhessék azt, akivel szívesen tölti együtt szabad idejét. E­zek után bi­zonyára könnyebben elnye­ri szülei hozzájárulását másfajta programokhoz is. „Kitűnő tanuló vagyok, de mióta tetszik egy lány, nem megy a tanulás” — írja H. Tamás Bajáról. — Az érzelmek a tanu­lást különbözőképpen befo­lyásolhatják. Vannak, akik elábrándoznak, s a felada­taikat elhanyagolj­á­k. Má­sok h­a tetszeni akarnak, ar­ra törekszenek, hogy ki­emelkedjenek a többiek kö­zül, például azzal, hogy jobban teljesítenek az isko­lában. Inkább az utóbbira kell törekedni. * Következő alkalommal az irodalom iránt érdeklő­dők, a vers-, novella és re­gényírással próbálkozók kérdéseire válaszolunk. Le­veleitekre írjátok rá: Ven­dégsarok. V. Sólyom Erzsébet Fotó: Wagner Margit tunk.)

Next