Pajtás, 1981. szeptember-december (36. évfolyam, 20-34. szám)
1981-09-03 / 20. szám
Elnézést kérünk a megszólításért, de úgy érezzük, hogy jogos, hiszen most a magyar gyerekek , a kisdobosok és úttörők nevében elköszönünk, s a búcsúzkodás amúgy is nagyon nehéz dolog . . . Egyébként mi mindig így szólítottuk Zsuzsa nénit, akár a parlamenteken, akár a táborokban vagy másutt találkoztunk. Először kicsit szorongva mondtuk ki, elvégre felnőtt, meg főtitkár, meg minden . . . De aztán gyorsan megnyugodtunk, hiszen éreztük, hogy szeretetünkért még több szeretetet, bizalmunkért bizalmat és segítséget, kérdéseinkre őszinte választ, jókedvű történeteinkért cserébe pedig hasonló vidámságot kaptunk Zsuzsa nénitől, mi — gyerekek — nem láttunk bele az életébe, a mindennapi munkájába, a gondjaiba. De a saját úttörőéletünk színesebbé válásából azt igenis láttuk, hogy Zsuzsa néni és az úttörőszövetség vezetői mit csinálnak értünk, mit kívánnak tőlünk és milyen új feladatokat adnak nekünk. És azt is hittük, hogy Zsuzsa néni ott van mindenütt, ahol valamit tenni kell a gyerekekért . . A mostani hetedikesek , nyolcadikosok elmondhatják, hogy Zsuzsa nénivel együtt kezdték 1974-ben az ,,úttörőzést” : mi akkor lettünk kisdobosok, amikor Szűcs Istvánná a főtitkár. Ezért, amikor tőle búcsút veszünk, felelevenednek saját úttörőemlékeink, az eltelt évek minden izgalmas, érdekes eseménye. Tudjuk, hogy most nagyon komoly pártmunka járja, s ehhez nagyon sok sikert, jó egészséget kívánunk! De volna egy kérésünk is: szeresse tovább a gyerekeket, legyen az úttörőknek mindig igaz barátja és ha bármerre jár az országban, a fővárosban , ne kerülje el a házunk táját, jöjjön el hozzánk! Nekünk mindig a régi Zsuzsa néni marad . . . Még egyszer mindent köszönünk, jó munkát kívánunk! Tisztelettel és szeretettel: az úttörőmozgalom aprajanagyja 7T — Szeretettel köszöntöm Varga Lászlót, szövetségünk új főtitkárát! A gyerekek nevében arra kérem, hogy beszéljen az életéről, a családjáról, eddigi munkájáról és jövőbeni terveiről, hiszen a Pajtás kíváncsi olvasóit ez igencsak érdekli . — Köszönöm az érdeklődést, de még mielőtt válaszolnék, rögtön elárulom: én legalább olyan kíváncsi vagyok arra a gyerektársadalomra, amelybe most belecsöppentem, mint a gyerekek énrám . . . S szeretném, ha mi „ketten”, a gyerekek és én, mielőbb összebarátkoznánk. — 1947-ben született, tehát biztosan volt úttörő . . . — Szülőhelyemen, Lenti általános iskolájában az őrsvezetőségig vittem. Gyerekfejjel sokat, sportoltam, fociztam, kézilabdáztam, pingpongoztam . . . Tősgyökeres Zala megyei vagyok, s huszonhét éves koromig szinte ki sem tettem a lábamat Lentiből. Ott végeztem el a gimnáziumot, ott voltam katona, ott kaptam először munkát a Volán-vállalatnál, majd a járási könyvtárban, s onnan jártam a pécsi Tanárképző Főiskolára, a magyar-történelem levelező szakra. Ha pihenni, kikapcsolódni akarok, vagy éppen az MSZMP Politikai Főiskolájának vizsgáira készülök, ma is hazamegyek Lentibe . . . — A politikai munkát hol és mivel kezdte? — Természetesen Lentiben voltam először alapszervezeti KISZ- titkár, majd a járás KISZ-titkára. 1974-ben kerültem Zalaegerszegre, ahol három évig a megyei KISZ-bizottság szervező titkára, majd másfél évig első titkára voltam. Bár az ifjúsági mozgalomban dolgoztam, munkám során sokszor foglalkoztam „úttörős” témákkal is, közvetlen kapcsolatban álltam az úttörőmozgalommal. Voltaképpen ez a kettősség folytatódott akkor is, amikor 1979 májusában a KISZ KB titkárának választottak, s én foglalkoztam a középiskolákkal, az építőtáborokkal, a sporttal és a fegyveres erőkkel. Ilyen vagy olyan szálon ezek mindmind kapcsolódnak az úttörőmozgalomhoz. — Néhány szót a családjáról . . . — Feleségem szintén a pécsi Tanárképző Főiskolán végzett, testnevelés — biológia szakon. Laci fiam két és fél éves, Péter pedig öthónapos. — Főtitkárként most nyáron hol találkozott először az úttörőkkel? — Csillebércen, a nemzetközi tábor megnyitóján és Zánkán, a barátság fesztivál ideje alatt. Gyönyörű és maradandó élmény volt mindkettő! — Mi a három kívánsága? — Ejnye, ez nem könnyű dolog, de megpróbálom . . . Elsőként talán azt szeretném, ha az úttörőmozgalom még inkább kötődne a gyerekek igényeihez, a játékossághoz, a romantikához, s egyben kialakítaná bennük a közösséghez tartozás, a társadalomhoz kötődés életre szóló élményét . . . Második kívánságom, hogy még jobban bővüljön azoknak a felnőtteknek a köre, akik közvetlenül vagy közvetve segítik az úttörőket ... A harmadik? Szeretném, hogy amikor majd az én fiaim úttörőkké lesznek, ne azt mondják, hogy az apa elrontotta az úttörőmozgalmat, hanem azt, hogy a jót még jobbá sikerült alakítania. — Köszönjük és sok sikert, jó munkát kívánunk! Somos Ágnes Knives Zsuzsa néni! Újsághír: Szűcs Istvánnét, az MSZMP KB tagját, 1981. június 30-án — érdemei elismerése mellett — a KISZ Központi Bizottsága felmentette intéző bizottsági, titkársági és KB-tagsága alól, a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Tanácsa pedig az úttörőszövetség főtitkári tisztségéből. Szűcs Istvánnét az MSZMP budapesti V. kerületi bizottsága első titkárává választották. A Magyar Úttörők Szövetsége Országos Tanácsa Varga Lászlót megválasztotta az úttörőszövetség új főtitkárának. Az Országos Tanács — érdemei elismerése mellett — felmentette Feith Bencét titkári funkciójából és Haraszti Istvánt választotta az úttörőszövetség új titkárának. Az ifjúsági és úttörőmozgalomban végzett kimagasló munkássága elismeréseként a KISZ KB intéző bizottsága Szűcs Istvánnénak Ifjúságért Érdemérem, a MUSZ Országos Elnöksége pedig Gyermekekért Érdemérem kitüntetést adományozott. A MUSZ Országos Elnöksége Feith Bencének, kiváló munkája elismeréseként Úttörővezetői Érdemérem kitüntetést adott át. BIICSIJ ES KÖSZÖNTÖ