Pajtás, 1982. január-május (37. évfolyam, 1-20. szám)

1982-01-07 / 1. szám

! Na,h­ йац? — De jó kedvetek van! Már vagy tíz perce várom, hogy mikor feje­zitek be a dalolást, de csak nem akar vége szakadni. Talán még az új esztendő köszöntésénél tartotok? — Dehogyis! Tetszik ugye emlé­kezni rá, hogy decemberben Ko­dály Zoltán kilencvenkilencedik születésnapján kilencvenkilenc nép­dal énekléséhez kezdtünk hozzá. — És azóta sem jutottatok el a kilencvenkilencedikhez ? — Ez már nem csupán dalolgatás. Játék is született belőle. Örsünk ver­senyre hívta ki a Gyöngyvirágokat. A legfőbb szabály: olyan dalt kell énekelni, amelyben falunév is sze­repel ... — Várj csak, mindjárt említek néhányat! Ilyen például a „Sej a tari réten ...", a „Kispiricsi falu végén...”, „A bo­­gáti bíró háza...”, „A szennai lipi­­sen-laposon ...” — Igen, ilyeneket gyűjtöttünk össze. Mi kezdtük a játékot. Eléne­keltük a „Kis Tápéra két úton kell bemenni..című dalt, s amíg szólt a nóta, a Gyöngyvirágok megke­resték a térképen, hol is van Tápé. Ez persze nem volt nehéz, mert jól tudjuk, hogy Szeged azért hí­res város, mert Tápéval határos. A mi feladatunk már sokkal nehezebb volt. Szenna helyét kellett kiboga­rásznunk. Nem találtuk meg. Vé­gül is a Gyöngyvirág őrs egyik tag­ja bökött rá a Somogy megyei kis­község nevére. A verseny állása egy­ nulla volt. Végül aztán öt,ötre végződött a nagy vetélkedő. — Nem is rossz eredmény ez, há­rom héttel a félévi értesítőosztás előtt. — Félév? Jaj, ne is tessék emle­getni! Egy kicsit izgulunk tőle, de nem annyira, mint tavaly ilyenkor. Az idén ugyanis nagyszerű ötletünk támadt. De még mielőtt beszélnék róla, elmondom, hogy ezzel a da­los, térképes játékkal fellépünk csapatunk kulturális szemléjén. A dalok eléneklése után azt is el­mondjuk, hogy azok a falvak ma miről nevezetesek. Az adatokat természetesen az ott élő úttörők írták meg nekünk válaszlevelükben. — Bocsáss meg, hogy közbeszó­lok. Ez a játék több, mint a kultu­rális szemle műsorszáma. Úgy ér­zem, hogy ezzel már elkezdtétek a felkészülést december tizenhatodi­kára, Kodály Zoltán századik szüle­tésnapjára. — Lehetséges, de .. . arra nagyon gazdag tervet akarunk kidolgozni. — Természetesen elég időtök van még hozzá. A félév azonban már itt van a küszöbön. Az imént vala­mi nagyszerű ötletet említettél. — Az jutott az eszünkbe, hogy az őrsi sarkunk­ban elhelyezünk egy üres füzetet, „őszinte­ füzet”­­nek neveztük el. Mindenki beírja a tanulással kap­csolatos barát­baját. Például: nem tudja megoldani a matek példát, nem érti, hogy mi a különbség az ige tárgyas és alanyi ra­gozása között, vagy: van, aki száraz­nak, unalmasnak tartja a töri leckét, meg ilyesmiket. Megpróbálunk kö­zösen segíteni mindenkinek. Gyuri nagyon kedveli a történelmet, így hát „kérdezz-felelek” játékot állí­tott össze. Kiss Berci S.O.S. kérte, hogy segítsen neki valaki az orosz nyelvi lecke fordításánál. Én még aznap délután bekopogtam hozzá és közösen fordítottuk le a feladott öt mondatot. — És legalább ötös lett Berci feladata? — Csak négyes, mert nem tudta kellőképpen megmagyarázni az egyeztetéseket, de ő ennek is na­­gyon-nagyon örült. — Ezek szerint mostanában töb­bet tanultok, mint azelőtt? — Többet? Lehetséges! Elsősor­ban arra törekszünk, hogy jobban beosszuk az időnket. Az őrsünkből hárman a tudományos és technikai szemlére is készülünk. — Szóval, ezeket a hideg, téli délutánokat a szobában töltitek el. — No, azért nem egészen. Ha elkezd esni a hó, egyszeriben fel­borul a napiren­dünk, mert néha fél délutánt is elhógolyózgatunk. — Ilyenkor az­tán este kell ta­nulni, meg olvasgatni, ugye? — Persze! Csak az a baj, hogy a tévében rendszerint akkor játsza­nak valami nagyon izgalmas kri­mit, és ... — Tudom, nagyon nehezen tud­játok rászorítani magatokat, hogy a tévénézés helyett tanuljatok. — Nagyon nehéz. Úgy sem tud­nánk a leckére figyelni akkor, ami­kor a másik szobából kihallatszik a... — Azokat a rögtönzött hócsatákat kellene rövidebbre fogni. Ahhoz ta­lán kisebb akaraterő is elegendő lenne?! Tudod mit? Vasárnap men­jetek el egy hosszabb téli túrára, és ugrándozzatok, játsszatok sokat. Hazafelé jövet pedig ejtsetek né­hány szót a „Csak azért is” elha­tározásról, jó? Kíváncsi vagyok rá, hogy egy hónap múlva mi jót tudsz róla mondani! Viszlát! A HÓNAP NAPLÓJA Kezdődik egy új naptári év, no meg rövidesen az új félév a suliban, mi pedig 1982-ben is arra kérünk benneteket: ír­jatok továbbra is szorgalmasan — és persze küldjétek el hoz­zánk — az előző hónap szabad szombatjainak „naplóját”. Az új év kezdete mindig a fogadkozások és az önvizsgá­latok ideje. Számot vetünk az elmúlt esztendő tanulságaival és megpróbálunk okulni a hi­bákból, lehetőleg minden „szé­­pítgetés” nélkül, hiszen az egésznek csak akkor van ér­telme ... Mostanában sokat hallhatjá­tok, olvashatjátok — s bizto­san otthon is téma -e, hogy előbb-utóbb az egész ország át­áll az ötnapos munkahétre, te­hát a felnőttek időbeosztása is jócskán megváltozik. Sok fejtö­rést, nagyarányú szervezést igényel ez, hogy egész társa­dalmunk zökkenők nélkül vé­gezhesse munkáját, s közben élvezhesse a megnövekedett szabad idő örömeit. Most arra kérünk bennete­ket: a naplót közösen írjátok meg a szüleitekkel, nagyobb — már dolgozó — testvéreitek­kel, valamelyik ismerősötök­kel, felnőtt barátotokkal, aki­vel csak akarjátok! Ti kérdez­zetek és az ő válaszukat írjá­tok le nekünk, vagy tegyétek eléjük a kitöltendő lapot és töltsék ki ők, saját belátásuk szerint. .. Csak az a kérésünk: minden esetben írjátok alá a saját neveteket, illetve azt, hogy kitől kértetek segítséget, ki vállalkozott a közös „napló­­írásra”. Miért van erre szükség? Azért, mert a szabad szom­batok örömei és gondjai is kö­zösen érintenek felnőtteket és gyerekeket egyaránt. Munka a tanulás is, munka­hely az iskola is. Itt meg ott egyaránt okosan kell gazdál­kodni az idővel, jól meg kell szervezni a mindennapi életet, hogy a szabad hétvége tényle­gesen a kikapcsolódás, a szóra­kozás, a hobbi, a kirándulás, a közös nagy beszélgetések és vi­dámságok ideje legyen. Felnőtt és gyerek hátha ta­nul egymás életéből. .. Várjuk a közös — és őszin­te — naplólapokat!

Next