Pajtás, 1982. január-május (37. évfolyam, 1-20. szám)
1982-01-07 / 1. szám
! Na,h йац? — De jó kedvetek van! Már vagy tíz perce várom, hogy mikor fejezitek be a dalolást, de csak nem akar vége szakadni. Talán még az új esztendő köszöntésénél tartotok? — Dehogyis! Tetszik ugye emlékezni rá, hogy decemberben Kodály Zoltán kilencvenkilencedik születésnapján kilencvenkilenc népdal énekléséhez kezdtünk hozzá. — És azóta sem jutottatok el a kilencvenkilencedikhez ? — Ez már nem csupán dalolgatás. Játék is született belőle. Örsünk versenyre hívta ki a Gyöngyvirágokat. A legfőbb szabály: olyan dalt kell énekelni, amelyben falunév is szerepel ... — Várj csak, mindjárt említek néhányat! Ilyen például a „Sej a tari réten ...", a „Kispiricsi falu végén...”, „A bogáti bíró háza...”, „A szennai lipisen-laposon ...” — Igen, ilyeneket gyűjtöttünk össze. Mi kezdtük a játékot. Elénekeltük a „Kis Tápéra két úton kell bemenni..című dalt, s amíg szólt a nóta, a Gyöngyvirágok megkeresték a térképen, hol is van Tápé. Ez persze nem volt nehéz, mert jól tudjuk, hogy Szeged azért híres város, mert Tápéval határos. A mi feladatunk már sokkal nehezebb volt. Szenna helyét kellett kibogarásznunk. Nem találtuk meg. Végül is a Gyöngyvirág őrs egyik tagja bökött rá a Somogy megyei kisközség nevére. A verseny állása egy nulla volt. Végül aztán öt,ötre végződött a nagy vetélkedő. — Nem is rossz eredmény ez, három héttel a félévi értesítőosztás előtt. — Félév? Jaj, ne is tessék emlegetni! Egy kicsit izgulunk tőle, de nem annyira, mint tavaly ilyenkor. Az idén ugyanis nagyszerű ötletünk támadt. De még mielőtt beszélnék róla, elmondom, hogy ezzel a dalos, térképes játékkal fellépünk csapatunk kulturális szemléjén. A dalok eléneklése után azt is elmondjuk, hogy azok a falvak ma miről nevezetesek. Az adatokat természetesen az ott élő úttörők írták meg nekünk válaszlevelükben. — Bocsáss meg, hogy közbeszólok. Ez a játék több, mint a kulturális szemle műsorszáma. Úgy érzem, hogy ezzel már elkezdtétek a felkészülést december tizenhatodikára, Kodály Zoltán századik születésnapjára. — Lehetséges, de .. . arra nagyon gazdag tervet akarunk kidolgozni. — Természetesen elég időtök van még hozzá. A félév azonban már itt van a küszöbön. Az imént valami nagyszerű ötletet említettél. — Az jutott az eszünkbe, hogy az őrsi sarkunkban elhelyezünk egy üres füzetet, „őszinte füzet”nek neveztük el. Mindenki beírja a tanulással kapcsolatos barátbaját. Például: nem tudja megoldani a matek példát, nem érti, hogy mi a különbség az ige tárgyas és alanyi ragozása között, vagy: van, aki száraznak, unalmasnak tartja a töri leckét, meg ilyesmiket. Megpróbálunk közösen segíteni mindenkinek. Gyuri nagyon kedveli a történelmet, így hát „kérdezz-felelek” játékot állított össze. Kiss Berci S.O.S. kérte, hogy segítsen neki valaki az orosz nyelvi lecke fordításánál. Én még aznap délután bekopogtam hozzá és közösen fordítottuk le a feladott öt mondatot. — És legalább ötös lett Berci feladata? — Csak négyes, mert nem tudta kellőképpen megmagyarázni az egyeztetéseket, de ő ennek is nagyon-nagyon örült. — Ezek szerint mostanában többet tanultok, mint azelőtt? — Többet? Lehetséges! Elsősorban arra törekszünk, hogy jobban beosszuk az időnket. Az őrsünkből hárman a tudományos és technikai szemlére is készülünk. — Szóval, ezeket a hideg, téli délutánokat a szobában töltitek el. — No, azért nem egészen. Ha elkezd esni a hó, egyszeriben felborul a napirendünk, mert néha fél délutánt is elhógolyózgatunk. — Ilyenkor aztán este kell tanulni, meg olvasgatni, ugye? — Persze! Csak az a baj, hogy a tévében rendszerint akkor játszanak valami nagyon izgalmas krimit, és ... — Tudom, nagyon nehezen tudjátok rászorítani magatokat, hogy a tévénézés helyett tanuljatok. — Nagyon nehéz. Úgy sem tudnánk a leckére figyelni akkor, amikor a másik szobából kihallatszik a... — Azokat a rögtönzött hócsatákat kellene rövidebbre fogni. Ahhoz talán kisebb akaraterő is elegendő lenne?! Tudod mit? Vasárnap menjetek el egy hosszabb téli túrára, és ugrándozzatok, játsszatok sokat. Hazafelé jövet pedig ejtsetek néhány szót a „Csak azért is” elhatározásról, jó? Kíváncsi vagyok rá, hogy egy hónap múlva mi jót tudsz róla mondani! Viszlát! A HÓNAP NAPLÓJA Kezdődik egy új naptári év, no meg rövidesen az új félév a suliban, mi pedig 1982-ben is arra kérünk benneteket: írjatok továbbra is szorgalmasan — és persze küldjétek el hozzánk — az előző hónap szabad szombatjainak „naplóját”. Az új év kezdete mindig a fogadkozások és az önvizsgálatok ideje. Számot vetünk az elmúlt esztendő tanulságaival és megpróbálunk okulni a hibákból, lehetőleg minden „szépítgetés” nélkül, hiszen az egésznek csak akkor van értelme ... Mostanában sokat hallhatjátok, olvashatjátok — s biztosan otthon is téma -e, hogy előbb-utóbb az egész ország átáll az ötnapos munkahétre, tehát a felnőttek időbeosztása is jócskán megváltozik. Sok fejtörést, nagyarányú szervezést igényel ez, hogy egész társadalmunk zökkenők nélkül végezhesse munkáját, s közben élvezhesse a megnövekedett szabad idő örömeit. Most arra kérünk benneteket: a naplót közösen írjátok meg a szüleitekkel, nagyobb — már dolgozó — testvéreitekkel, valamelyik ismerősötökkel, felnőtt barátotokkal, akivel csak akarjátok! Ti kérdezzetek és az ő válaszukat írjátok le nekünk, vagy tegyétek eléjük a kitöltendő lapot és töltsék ki ők, saját belátásuk szerint. .. Csak az a kérésünk: minden esetben írjátok alá a saját neveteket, illetve azt, hogy kitől kértetek segítséget, ki vállalkozott a közös „naplóírásra”. Miért van erre szükség? Azért, mert a szabad szombatok örömei és gondjai is közösen érintenek felnőtteket és gyerekeket egyaránt. Munka a tanulás is, munkahely az iskola is. Itt meg ott egyaránt okosan kell gazdálkodni az idővel, jól meg kell szervezni a mindennapi életet, hogy a szabad hétvége ténylegesen a kikapcsolódás, a szórakozás, a hobbi, a kirándulás, a közös nagy beszélgetések és vidámságok ideje legyen. Felnőtt és gyerek hátha tanul egymás életéből. .. Várjuk a közös — és őszinte — naplólapokat!