Pajtás, 1985. szeptember-december (40. évfolyam, 22-36. szám)
1985-09-05 / 22. szám
Mielőtt kezetekbe vennétek az iskolaszagú táskát (mert egyetlen nyár se képes ezt az illatot kiölni belőle), s végignézitek az órarendet, pillantsunk vissza a szeszélyes időjárást se nélkülöző csodaszép nyárra. Az volt. Mert vakáció volt. Ebből próbálunk ízelítőt adni (persze a teljesség igénye nélkül), mert mindenhol se ti, se mi nem lehettünk ott. A nyárnak, a gondtalan szórakozásnak ugyan vége, de az iskolában se fogtok unatkozni, és azért jut még időtök a játékra is, erre az úttörőélet is kiváló alkalmakat tartogat. S a tanév végéig hetente találkozhatunk. TÍZNAPOS KIRÁLYSÁG Zánka adott otthont az Országos művészeti szaktábornak június 28- tól július 7-ig. Talán ez volt az idei nyár legnagyobb, legtöbb úttörőt foglalkoztató eseménye. A több mint kétezer táborlakó négy szakcsoport munkájában vett részt. 940 fiú és lány az Éneklő ifjúság mozgalom ez évben legjobban szerepelt kórusait képviselte. Bemutató és módszertani jellegű hangversenyeken ismerkedtek egymással, és zenei vetélkedőkön mérték össze tudásukat. A „Barátom a fénykép” elnevezésű, egész éves játék résztvevői hét szakmai műhelyben dolgoztak a tábor ideje alatt. A fotózás technikai és művészeti ágainak legkülönbözőbb fajtáit tanulmányozták és művelték a gyakorlatban is. Itt készült alkotásaikból gazdag kiállítás nyílt a tábor utolsó napjaiban. Az úttörőszövetség és a MOKÉP szervezésében a legügyesebb filmpropagandisták, film- és videó-szakkörösök tölthettek eseményekben gazdag tíz napot Zánkán. Bemutató előtt álló filmeket néztek meg közösen, s értékelték azokat filmesztétikai szempontból. A tábor központi, s egyben legérdekesebb rendezvénye a reneszánsz játék volt, melyben a legjobb pályamunkákat beküldő amatőr művészeti kiscsoportok vehettek részt. A tábor tíz napjára királlyá koronázták Mátyást, aki ünnepélyes külsőségek közepette oltár elé vezette a tizenhárom éves Beatrix hercegkisasszonyt. GYEREKBIRODALOM A híres Webber-darab, a Macskák ment éppen, amikor betoppantunk. No persze, nem a Madách Színház jeles társulata adta elő a musicalt ezúttal, hanem a Bogdánfi úti általános iskola negyedikesei jelenítették meg T. S. Eliot macskaországát, azt a bizonyos hátsó udvart. A Kamaraerdei Ifjúsági Park napközisei viharos tapssal jutalmazták a produkciót, ezt még a kirándulók is hallhatták az erdő túlsó oldalán. Hogy volt aki nem nézte meg az előadást? No igen, nem érdekelhet mindenkit a színház, s különben sem fért volna el az ezerhatszáz napközis a sátortetős színpad körül. Ment a darab, de ettől még népesek voltak a sportpályák, a foglalkoztatók, „működtek” a szakkörök, tette dolgát a nyolc szakraj, s csak úgy forrt a víz a két úszómedencében. Színes forgatag, eleven gyerekbirodalom, megannyi lehetőség, megannyi elfoglaltság, megannyi új barát. Az étteremben például egy videomagnó három színes televíziónak adott műsort. Egymás után peregtek a filmek, például a Csillagok háborúja, A birodalom visszavág stb. Minden turnusban valóságos ünneppé lett az a nap, amikor a rajok, tanáraik vezetésével átlátogattak a budaörsi repülőtérre. Közben persze észrevétlenül suhantak tovább az órák, a napok, a hetek, s ennek az álomszerű nyárnak, mint valami ébresztő, a szeptemberi csengő éles hangja vetett véget. Azóta üresen áll a tábor, kipiheni magát, készül a következő nyárra.