Pajtás, 1985. szeptember-december (40. évfolyam, 22-36. szám)

1985-09-05 / 22. szám

Mielőtt kezetekbe vennétek az iskolaszagú táskát (mert egyetlen nyár se képes ezt az illatot kiölni belőle), s végignézitek az órarendet, pil­lantsunk vissza a szeszélyes időjárást se nélkülöző csodaszép nyárra. Az volt. Mert vakáció volt. Ebből próbálunk ízelítőt adni (persze a teljesség igénye nélkül), mert mindenhol se ti, se mi nem lehettünk ott. A nyárnak, a gondtalan szórakozásnak ugyan vége, de az iskolában se fogtok unatkozni, és azért jut még időtök a játékra is, erre az út­törőélet is kiváló alkalmakat tartogat. S a tanév végéig hetente találkozhatunk. TÍZNAPOS KIRÁLYSÁG Zánka adott otthont az Országos művészeti szaktábornak június 28- tól július 7-ig. Talán ez volt az idei nyár legnagyobb, legtöbb úttörőt foglalkoztató eseménye. A több mint kétezer táborlakó négy szakcsoport munkájában vett részt. 940 fiú és lány az Éneklő ifjúság mozgalom ez évben legjobban szerepelt kórusait képviselte. Bemutató és módszertani jellegű hangversenyeken ismerked­tek egymással, és zenei vetélkedőkön mérték össze tudásukat. A „Barátom a fénykép” elnevezé­sű, egész éves játék résztvevői hét szakmai műhelyben dolgoztak a tá­bor ideje alatt. A fotózás technikai és művészeti ágainak legkülönbözőbb fajtáit tanulmányozták és művelték a gyakorlatban is. Itt készült alkotá­saikból gazdag kiállítás nyílt a tábor utolsó napjaiban. Az úttörőszövetség és a MOKÉP szervezésében a legügyesebb film­propagandisták, film- és videó-szak­­körösök tölthettek eseményekben gazdag tíz napot Zánkán. Bemutató előtt álló filmeket néztek meg közö­sen, s értékelték azokat filmesztéti­kai szempontból. A tábor központi, s egyben legér­dekesebb rendezvénye a reneszánsz játék volt, melyben a legjobb pálya­munkákat beküldő amatőr művészeti kiscsoportok vehettek részt. A tábor tíz napjára királlyá koronázták Má­tyást, aki ünnepélyes külsőségek kö­zepette oltár elé vezette a tizenhá­rom éves Beatrix hercegkisasszonyt. GYEREKBIRODALOM A híres Webber-darab, a Macs­kák ment éppen, amikor betop­pantunk. No persze, nem a Ma­dách Színház jeles társulata ad­ta elő a musicalt ezúttal, hanem a Bogdánfi úti általános iskola negyedikesei jelenítették meg T. S. Eliot macskaországát, azt a bi­zonyos hátsó udvart. A Kamara­erdei Ifjúsági Park napközisei vi­haros tapssal jutalmazták a pro­dukciót, ezt még a kirándulók is hallhatták az erdő túlsó oldalán. Hogy volt aki nem nézte meg az előadást? No igen, nem érdekel­het mindenkit a színház, s külön­ben sem fért volna el az ezerhat­­száz napközis a sátortetős szín­pad körül. Ment a darab, de et­től még népesek voltak a sport­pályák, a foglalkoztatók, „működ­tek” a szakkörök, tette dolgát a nyolc szakraj, s csak úgy forrt a víz a két úszómedencében. Színes forgatag, eleven gyerek­birodalom, megannyi lehetőség, megannyi elfoglaltság, megannyi új barát. Az étteremben például egy videomagnó három színes te­levíziónak adott műsort. Egymás után peregtek a filmek, például a Csillagok háborúja, A birodalom visszavág stb. Minden turnusban valóságos ünneppé lett az a nap, amikor a rajok, tanáraik vezeté­sével átlátogattak a budaörsi re­pülőtérre. Közben persze észrevétlenül suhantak tovább az órák, a na­pok, a hetek, s ennek az álomsze­rű nyárnak, mint valami ébresz­tő, a szeptemberi csengő éles hangja vetett véget. Azóta üresen áll a tábor, kipiheni magát, készül a következő nyárra.

Next