Pajtás, 1987. január-május (42. évfolyam, 1-19. szám)
1987-01-08 / 1. szám
A nap a Baloghgal kezdődik. Olajbehordás, szemétkihordás a Balogh nélkül éppúgy elképzelhetetlen, mint hajdanán pedellus nélkül az iskola. Minden reggel Balogh Attila érkezik elsőként. Pontban fél hétkor. (1. kép) S utána akár be is csöngethetnek a diósjenői iskolában. Radovics József, az igazgatóhelyettes szigorú, mégis, alig várják az óráit. Mert olykor lehet lazítani, kérdezni, még beszélgetni, sőt humorizálni is. Mindenféléről. Csoda-e hát, ha Szalma Feri sem rejti véka alá huncutságát. S még Lakatos Andrea sem esik kétségbe, amikor Pátyot se Zalában, se a Hortobágy tájékán nem találja ... (2-3-4. kép) A látvány ne tévesszen meg senkit: Gazsi Pisti nem aludni készül, a padra csak azért hajtja le a fejét, hogy jobban elmerülhessen a tanár úr meséjében. A szünetekben persze mindnyájuk kedve és energiája visszatér. Farkas Dezső az egyik vezér. Imádja a ziccerhelyzeteket. Rögtön el is játsszák Toldi Miklós és a bika nagyjelenetét. (5—6. kép) S egyszer csak mindennek vége szakad. Még a tanításnak is. Kicsöngettek már rég, de a Balogh még mindig itt van. öt után indul csak haza, mert addig rengeteg feladata, intéznivalója van. Ma éppen a képírást olvassa a barátaival. Még az utcán is. (9. kép) És ha már a Balogh is elment, akár be is lehet zárni az iskolát.. . . (Tarpai)