Pajtás, 1987. szeptember-december (42. évfolyam, 20-34. szám)
1987-09-03 / 20. szám
VtLtMtlNYtlV tLLtlNVtLt/NAtlN Y tl\ Május 21 -i (87/18-as) számunkban voltam bátor leírni egy házibuli történetét. Cikkbéli hőseim (nem kitalált személyek!) a szülők tudta nélkül, az újságíró lakását kölcsönkérve tervezték összejövetelüket. Az újságíró - e sorok írója — nem vállalta a „titkos összeesküvést", helyette megegyezést ajánlott. Megtartható a buli, de jelentsék be együtt a szülőknek! Döntésemről cikkemben kikérem a ti véleményeteket is, és feltettem a magam számára is izgalmas kérdést: 13 évesen tényleg nem gyerek már az ember? „Bízom benne, hogy majd a több száz levél, amit kapni fog, meggyőzi Önt arról, hogy más véleménye legyen a mai tizenévesekről" - írta Vágó Gyöngyi. Nos, ezekből válogatott össze véleményeket és ellenvéleményeket a szerző, Major Árvácska „Az igazat megvallva, sokat gondolkodtam azon, írjak-e. Még sohasem szóltam hozzá semmilyen nyilvános vitához, s imár a Pajtáshoz is elég nagy szamárnak tartanak: 18 éves lány vagyok. Azt hiszem, nem tette jól, ,hogy mindenféle feltételeknek vetette alá a tiniket. Senki sem szereti a feltételeket. Főleg, ha még kellemetlen is. Azt a kérdését pedig, ami a pénzre vonatkozik, ne haragudjon, de értelmetlennek éreztem. Őszintén: honnan máshonnan lenne pénze egy iskolásnak? Manapság nem divat az üveggyűjtés, és a mai árak mellett a szükséges több mázsa rongy sem gyűlik össze hetek alatt. Gondolom, a cikkben említett fiatalok nem élnek olyan szörnyű körülmények között, tehát nem kell fillérenként összekuporgatniuk a pénzt. A szülőktől kapott pénzt pedig arra költik, amire akarják. Tizenhárom évesen valami önállósága csak lehet az embernek, nem? Egyébként a szülők többsége valóban olyan vaskalapos, mint a szereplő lányé! Valószínű, hogy ha óriási hibákat nem követett el a nevelésben, akkor az jó gyerek („gyerek”) nem fog teljes őrültségeket csinálni. Tehát: egyedül lehet hagyni egy estére. Nem tudom, mi kivetnivaló van abban, hogy néhány tizenéves magában akar szórakozni. Szórakozni, zenét hallgatni, meghitt hangulatban beszélgetni (ez az iskolában nemvalósulhat meg), vagy esetleg (bár nálunk nem volt szokás) kipróbálni,milyen is az a fene veszélyes cigaretta. Egy 13 éves ember már nem gyerek. Nem is FELNŐTT, hanem kamasz. Ezért is nehéz vele... A legnagyobb sértés, ha gyereknek nézik ilyenkor az embert. Egy bulit megtiltani, korszerűtlen feltételeket szabni, helytelen. Mert bulikra szükség van. Olyan maradandó emlékek ezek az összejövetelek, amelyekre még sokáig fog jó érzéssel gondolni a «felnőtt felnőtt«.” (Név és cím a szerkesztőségben) „Nagyon helyesen döntött, amikor azt az egyezséget kötötte, hogy megtartható a buli, de csak akkor, ha megbeszélik a szülőkkel. Ha egy lány idegen, emberhez fordul, abban csak a szülők a hibásak. A legtöbb szülőben megvan az az elmaradottság, hogy ha a gyermeke össze akar jönni a barátaival, akkor beülközéjük, és szórakoztatni akarja őket. Az illető, aki felkereste önt, nem cselekedett helyesen. Kérem, írja meg neki, hogy ő is, s meg a barátai is vigyék el a szüleiket a Házibuli című filmre, és vegyenek példát.” Boros Róbert, Pécs „Hogy13 évesen gyerek-e az ember? Szerintem nem felnőtt, de már nem gyerek, az biztos. Ebben a korban majdnem mindenki szerelmes. És az érzelmi világunk igen gazdag. Érzelgősek vagyunk. (Énis.) A felnőttek pedig nem értenek meg minket. Például, ha valakit elhagy a barátja, a felnőttek azt mondják: majd lesz másik! "Biztos, hogy lesz másik, de az előzőt nagyon nehéz elfelejteni. Tapasztalatból ,tudom. Szerintem abulizóknak igazuk van. Miért kell a felnőtteknek mindenütt a «gyerek« (inkább: tini) nyomában lenniük?” Keserű 20-a „Én is úgy döntöttem volna, mint az újságíró, bár a nagyszülőket is megértem: szeretik az unokájukat. A szülőknek azonban nem ártott volnamegtudniuk a találkát. A harmadik kérdésre nem lehet határozott választ adni. Hisz a lelke mélyén még egy 18 éves egyén is lehet gyerek, ugyanúgy, mint egy tini komoly ifjú. Ha lennemérlegem, és ráállítanék egy 13 éves lányt, amutató inkább a «gyerek« felé hajolna, de már sokkal közelebb lenne a «felnőtt« felirathoz, mintha egy 10-11 éves lányt raknék rá. Ilyenkor számít legtöbbet ez a két-három év. Ennek a korosztálynak még nem való a bulizás. Csak azért akarnak ilyen «nagyosan« szórakozni, mert otthon kisgyerekként kezelik őket, és ebből ők minél hamarabb ki szeretnének szállni. Persze, ez nem fog sikerülni, csak nagyképűvé teszik magukat. Én nem azért írom ezt a levelet,mert szerény vagyok, hanem mert saját kárán tanul az ember. Én is rendeztem már bulit, de nem a legszerencsésebben sikerült.” Kiss Barbara: Lenti „ön nem a leghelyesebben járt el, és ez csakis azért lehet, mert önnek is olyan a gondolkodása, mint a legtöbb szülőnek. Szerintem ezek a tizenévesek nem «hazugságból« nem mondták meg szüleiknek, hogy házibulit szeretnének tartani, hanem azért, mert a szülők — tisztelet a kivételnek — csak úgy tudják elképzelni gyermekeik szórakozását, ahogy régen ők is szórakoztak. Ezek a tinik ezért várták öntől a megértést, és bíztak önben. De mint ön is írta, «egy életre eljátszotta a hitelét« előttük.” Vágó Gyöngyi, Hajdúszoboszló „Érdekesnek találtam a beszélgetést, de ami mélyebben «rejtőzik« e dolog mögött, az márnem olyan szép. Minek este bulizni?! Jó, nem vagyunk egyformák, ezt elfogadom. De azt már nem, hogy egy 13-14 éves lány már most (!) hazugságba keveredjen, mert ő buliba szeretne menni. Szerintem a szülőket őszinteséggel és tettekkel lehet meggyőzni. Teljesen egyetértek a cikk írójával: a tinik nagyon sok mindenről beszélgetnek. S szerintem nem is igazi barát az, akivel csak bulizni lehet. Szülő és gyerek között nincs kijátszás. Aki kijátssza a másikat, az hazudik is egyben. Természetes, hogy őszinteséggel tartozik szüleinek a gyerek. Igenis, gyerek még az, aki pedig már a nagyfiúnak és nagylánynak« képzeli magát. Pontosabban, nem gyerek, de nem is felnőtt, tini. Ilyenkor aztán mindenki meg akarja mutatni magát, szeretné, ha mindig ő állna a középpontban, hogy őt is úgy tekintsék, mint felnőttet. Nagyon fölkavart, hogy az a lány olyan rossz véleménnyel van az operáról. Én néha jutok csak el az Operába, de mindig hatalmas élményt nyújt.” Rakita Ildikó, Kecskemét „Egyáltalán nincs igaza a cikk írójának. Az nem a szülő kijátszása, ha valaki a kapott pénzt nem a megadott célra költi. Kivéve persze, ha nagyobb összegről van szó. Amiről ebben az estetben szó sem lehet, 900 forint ma már nem összeg. Egy 13-14 éves fiú vagy lány nem gyerek, csak a felnőttek kezelik úgy őket. Aztán csodálkoznak rajta, hogy a kedves gyerekük nem tud megállni a saját lábán, és szidják az ifjúságot.” Szántó Attila, Karmacs „Szerintem egy 13 éves gyereknek arra még egyáltalán nincs szüksége, hogy este tízig bulizzon. Az pedig különösen megalázó dolog, hogy egy teljesen különálló lakásban akarják, a szülők beleszólása nélkül megtartani a bulit. Amikor az ember eléri