A Pallas nagy lexikona, 9. kötet: Hehezet-Kacor (1895)
J - Janko - Jankó-klaviatura - Jankovác - Jankovci stari - Jankovich
Jankó — 822 — gépezetet képez, minden más dimenziójú zongorába beilleszthető s így annak testszerkezetét nem alterálja. Kalapácsütései legyező alakban, jobbra-balra meghosszabbított harántékos alakban történnek a húrokra. Reform-előnyei abban vannak, hogy azon minden skála egyforma ujjazattal játszható. Bizonytalan merész ugrásokat nem ismer, valamint az ujjfeszítő s kis kezek által el sem érhető széles akkordfogásokat feleslegessé teszi, mert az emberi kéz természetes alkotása szerint az ujjak csekély kitágítása által mindennemű távoli fogás könnyen elérhető. J. az új klaviatúráját nemcsak itt nálunk Budapesten — néhány évvel ezelőtt — hanem a külföldön is mindenütt nagy sikerrel mutatta be. De több eredményt nem tudott elérni mint azt, hogy egy pár konzervatóriumban, mint Bécsben, Lipcsében, Berlinben s több amerikai iskolában külön tanfolyamot nyitottak számára. A magyar fővárosi zeneintézeteknél nem sikerült e fáradozása. J. jelenleg Konstantinápolyban az ottomán banknál előkelő állást foglal el. λ. κ. Jankó Vilmos, osztrák katonai történetíró, szül. Mantovában 1835 dec. 5. Részt vett az 1859-iki olasz, az 1864-iki slezvig-holsteini, szintúgy az 1866-iki porosz hadjáratban. 1883. mint kapitányt nyugdíjazták. Müvei : Laudon, der Soldatenvater (Bécs 1863) ; Österreich in statistischer Beziehung ; Wallenstein (u. o. 1867) ; Das Leben des Feldmarschalls Gideon Ernst v. Laudon (u. o. 1869) ; Lazarus Freiherr von Schwendi, oberster Feldhauptmann und Rat Kaiser Maximilians Ii. (u. o. 1871) ; Rudolf von Habsburg und die Schlacht bei Dürnkrut am Marchfeld (u. o. 1878) ; Fabel und Geschichte, eine Sammlung historischer Irrtümer und Fälschungen (u. o. 1880) ; Laudon im Gedicht und Liede seiner Zeitgenossen (u. o. 1881). TH. GY. Jankó-klaviatura, 1. Jankó (3). Jankovác, nagyközség Bács-Bodrog vmegye bács-almási j.-ban, (1891) 1584 házzal és 9116 magyar lakossal, takarékpénztárral, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Határa 17,260 ha., rajta sok bor és gyümölcs terem. TH.v. Jankovci stari, politikai község Szerém vármegye vukovári j.-ban, (1891) 1189 lakossal (közte 650 magyar), vasúti állomással. Jankovich, 1. Antal (daruvári) gróf, szül. Pécsett 1728, megh. Budán 1787 aug. 13. Chiolnich diakovári püspök pártfogása mellett végezte tanulmányait, melyek befejezte után a közpályára lépett. 1754. Verőce vmegye ügyésze, 1756. Pozsega vmegye jegyzője, 1758. Pozsega vmegye alispánja lett. 1767. a horvátországi helytartósághoz táblabíró és tanácsossá neveztetett ki. 1770. Chiolnich János helyébe pozsegai főispáni helyettessé neveztetett ki. 1772 okt. 28. grófi rangra emeltetett, 1775 jan. 30. Pozsega vármegye főispánja lett. A görög nem egyesült vallásúak 1777. és 1781 ápr. 5-iki zsinatain királyi biztosként szerepelt, 1784 dec. 7. valóságos belső titkos tanácsosi rangra emeltetett, 1782. a hétszemélyes tábla ülnöke, 1783. a görög nem egyesült zsinaton újból királyi biztos, 1784. biztos a temesi bánságban a Niczky által elkezdett szabályozás folytatására. Majd biztos a Hóra-Kloska-féle lázadás lecsendesítésére. 1785. kincstári elnök, Szt. István-rend középkeresztese, majd Szerém vármegye főispánja. 1787. a hétszemélyes tábla elnöke, egyúttal kir. tárnokmester len. Felesége nemeskéri Kis Katalin volt. Ujabb időben J. Gyula, 1848. pozsegai főispán, a szabadságharc után pozsegai cs. k. főnök, 1857. kieszközölte, hogy nagybátyja Antalnak grófi rangja reá és utódaira is átruháztassék. 2. J. László (pribér és vuchini) gróf, szül. Budán 1816 okt. 11. Tanulmányai befejeztével 1835. Pozsonyban jurátus, majd sárosvármegyei aljegyző lett. Aztán az udvari kancelláriánál hivataloskodott s 1839. Verőce vmegye követévé választotta. 1841. ugyan a megye alispánja lett, 1848. pedig az első felelős magyar minisztérium Verőce vmegye főispánjává nevezte ki. Ez állásáról 1848 szept.ben, amikor a megye lakossága Magyarország ellen fogott fegyvert, lemondott s csak az alkotmányos éra első feltűnése idején, 1860. lett újból Somogy vmegye főispánjává. 1861. ez állásáról is lemondott, de 1865. újból elvállalta a somogyi főispánságot s mint ilyen működött 1886-ig, amikor a megye fényesen megülte főispánsága 25 éves jubileumát. Kevéssel ezelőtt gróffá emelték. Valóságos belső titk. tanácsos. Az ő fiai : J. Aladár (szül. Szőllős-Györökön 1850 jul. 20.) , J. Tivadar (szül. Szőllős-Györökön 1856 dec. 26.) és ifj. J. László (szül. Szőllős-Györökön 1860 márc. 2.), akik mindhárman szintén tagjai a főrendiháznak. 3. J. Miklós (vadasi és jeszenicei), régiségbuvár s gyűjtő, a magyar akadémia történettud. osztályának tiszt. tagja, szül. Pesten 1773, hol tanulmányait is végezte, megh. 1846 ápr. 18- A királyi udvari kamaránál szolgálván, titoknokságig vitte, de csakhamar visszavonult a hivatalos állástól,é s kizárólag a tudományoknak élt. Cornides Dániel vezetése mellett kezdte meg a hazai régiségek, oklevelek, irodalmi ereklyék, képek s ékszerek szenvedélyes gyűjtését, amit egész haláláig szorgalmasan és áldozatkészen folytatott. Jeles és nagy értékű régiséggyüjteménye leíratott a Tud. Gyűjtemény 1817. évi XI. kötetében s külön megjelent lajstromban is ; halála után az ország részére megvéve, most a nemzeti muzeum kincsei közt foglal helyet. Mint történettudományi iró is jelentékeny munkásságot fejtett ki. Külön kiadott munkái : Magyar szónemzés ötven példákban (Pest 1832) ; Bevezetés a klasszikus szerzők ismeretébe (Szentgyörgyi Gellért Sallustiusa előtt, Buda 1811) ; Besse János (ázsiai utazó) tudósításai (Pest 1829—30) ; A m. hajdankor emlékeinek gyűjteménye (u. o. 1830) ; a Tudományos Gyűjteményben s a m. akad. Évkönyvekben pedig nagyszámú, a nyelvet, irodalom- s egyéb történetet s régiségeket illető értekezése jelent meg, u. m. Levelek a m. nyelv divatjáról I. Ferdinánd alatt ; A m. nyelv Rudolf alatt ; A Magyarországban volt soeiniánus ecclipákról ; A m. történet német íróiról; Kalendáriumok Magyarországban ; Könyvvizsgálat II. Max. alatt ; Az arany bibláról ; Érdem és bűn Szigetvár védelmében ; Werbőczy halála ; Wenzel király pénzeiről ; Brandenburgi Katalin emlékkönyve ; A villogó drágakövek eleinknél ; s az a Tud. Gyűjtemény évfolyamaiban ; az Akad. Évkönyvek első és második kötetében pedig képekkel kisérve : Az egyedi ibrik s Egy m . hősnek (Bene vitéznek) újonnan felfedezett tete- Amely szók a J betrüben nincsenek meg, az I-ben keresendők ! Jankovich