A Pallas nagy lexikona, 9. kötet: Hehezet-Kacor (1895)

J - Janko - Jankó-klaviatura - Jankovác - Jankovci stari - Jankovich

Jankó — 822 — gépezetet képez, minden más dimenziójú zongo­rába beilleszthető s így annak testszerkezetét nem alterálja. Kalapácsütései legyező alakban, jobbra-balra meghosszabbított harántékos alakban történnek a húrokra. Reform-előnyei abban van­nak, hogy azon minden skála egyforma uj­jazattal játszható. Bizonytalan merész ugrásokat nem is­mer, valamint az ujj­feszítő s kis kezek által el sem érhető széles akkordfogásokat feleslegessé teszi, mert az emberi kéz természetes alkotása szerint az ujjak csekély kitágítása által minden­nemű távoli fogás könnyen elérhető. J. az új klaviatúráját nemcsak itt nálunk Budapesten — néhány évvel ezelőtt — hanem a külföldön is mindenütt nagy sikerrel mutatta be. De több eredményt nem tudott elérni mint azt, hogy egy pár konzervatóriumban, mint Bécsben, Lipcsében, Berlinben s több amerikai iskolában külön tan­folyamot nyitottak számára. A magyar fővárosi zeneintézeteknél nem sikerült e fáradozása. J. jelenleg Konstantinápolyban az ottomán banknál előkelő állást foglal el. λ. κ. Jankó Vilmos, osztrák katonai történetíró, szül. Mantovában 1835 dec. 5. Részt vett az 1859-iki olasz, az 1864-iki slezvig-holsteini, szintúgy az 1866-iki porosz hadjáratban. 1883. mint kapitányt nyugdíjazták. Müvei : Laudon, der Soldatenvater (Bécs 1863) ; Österreich in statistischer Beziehung ; Wallenstein (u. o. 1867) ; Das Leben des Feld­marschalls Gideon Ernst v. Laudon (u. o. 1869) ; Lazarus Freiherr von Schwendi, oberster Feld­hauptmann und Rat Kaiser Maximilians Ii. (u. o. 1871) ; Rudolf von Habsburg und die Schlacht bei Dürnkrut am Marchfeld (u. o. 1878) ; Fabel und Geschichte, eine Sammlung historischer Irrtümer und Fälschungen (u. o. 1880) ; Laudon im Gedicht und Liede seiner Zeitgenossen (u. o. 1881). TH. GY. Jankó-klaviatura, 1. Jankó (3). Jankovác, nagyközség Bács-Bodrog vmegye bács-almási j.-ban, (1891) 1584 házzal és 9116 ma­gyar lakossal, takarékpénztárral, posta- és táv­iróhivatallal és postatakarékpénztárral. Határa 17,260 ha., rajta sok bor és gyümölcs terem. TH.v. Jankovci stari, politikai község Szerém vár­megye vukovári j.-ban, (1891) 1189 lakossal (közte 650 magyar), vasúti állomással. Jankovich, 1. Antal (daruvári) gróf, szül. Pé­csett 1728­, megh. Budán 1787 aug. 13. Chiolnich diakovári püspök pártfogása mellett végezte tanul­mányait, melyek befejezte után a közpályára lé­pett. 1754. Verőce vmegye ügyésze, 1756. Pozsega vmegye jegyzője, 1758. Pozsega vmegye alispánja lett. 1767. a horvátországi helytartósághoz tábla­bíró és tanácsossá neveztetett ki. 1770. Chiolnich János helyébe pozsegai főispáni helyettessé ne­veztetett ki. 1772 okt. 28. grófi rangra emelte­tett, 1775 jan. 30. Pozsega vármegye főispánja lett. A görög nem egyesült vallásúak 1777. és 1781 ápr. 5-iki zsinatain királyi biztosként szerepelt, 1784 dec. 7. valóságos belső titkos tanácsosi rangra emeltetett, 1782. a hétszemélyes tábla ülnöke, 1783. a görög nem egyesült zsinaton újból királyi biztos, 1784. biztos a temesi bánságban a Niczky által elkezdett szabályozás folytatására. Majd biztos a Hóra-Kloska-féle lázadás lecsende­sítésére. 1785. kincstári elnök, Szt. István-rend kö­zépkeresztese, majd Szerém vármegye főispánja. 1787. a hétszemélyes tábla elnöke, egyúttal kir. tárnokmester len. Felesége nemeskéri Kis Kata­lin volt. Ujabb időben J. Gyula, 1848. pozsegai főispán, a szabadságharc után pozsegai cs. k. főnök, 1857. kieszközölte, hogy nagybátyja Antal­nak grófi rangja reá és utódaira is átruháztassék. 2. J. László (pribér és vuchini) gróf, szül. Budán 1816 okt. 11. Tanulmányai befejeztével 1835. Po­zsonyban jurátus, majd sárosvármegyei aljegyző lett. Aztán az udvari kancelláriánál hivatalosko­dott s 1839. Verőce vmegye követévé választotta. 1841. ugyan a megye alispánja lett, 1848. pedig az első felelős magyar minisztérium Verőce vmegye főispánjává nevezte ki. Ez állásáról 1848 szept.­ben, amikor a megye lakossága Magyarország ellen fogott fegyvert, lemondott s csak az alkot­mányos éra első feltűnése idején, 1860. lett újból Somogy vmegye főispánjává. 1861. ez állásáról is lemondott, de 1865. újból elvállalta a somogyi fő­ispánságot s mint ilyen működött 1886-ig, amikor a megye fényesen megülte főispánsága 25 éves jubileumát. Kevéssel ezelőtt gróffá emelték. Va­lóságos belső titk. tanácsos. Az ő fiai : J. Aladár (szül. Szőllős-Györökön 1850 jul. 20.) , J. Tivadar (szül. Szőllős-Györökön 1856 dec. 26.) és ifj. J. László (szül. Szőllős-Györökön 1860 márc. 2.), akik mindhárman szintén tagjai a főrendiháznak. 3. J. Miklós (vadasi és jeszenicei), régiségbu­vár s gyűjtő, a magyar akadémia történettud. osz­tályának tiszt. tagja, szül. Pesten 1773­, hol tanul­mányait is végezte, megh. 1846 ápr. 18- A királyi udvari kamaránál szolgálván, titoknokságig vitte, de csakhamar visszavonult a hivatalos állástól,é s kizárólag a tudományoknak élt. Cornides Dániel vezetése mellett kezdte meg a hazai régiségek, oklevelek, irodalmi ereklyék, képek s ékszerek szenvedélyes gyűjtését, amit egész haláláig szor­galmasan és áldozatkészen folytatott. Jeles és nagy értékű régiséggyüjteménye leíratott a Tud. Gyűjtemény 1817. évi XI. kötetében s külön meg­jelent lajstromban is ; halála után az ország ré­szére megvéve, most a nemzeti muzeum kincsei közt foglal helyet. Mint történettudományi iró is jelentékeny munkásságot fejtett ki. Külön kiadott munkái : Magyar szónemzés ötven példákban (Pest 1832) ; Bevezetés a klasszikus szerzők ismeretébe (Szentgyörgyi Gellért Sallustiusa előtt, Buda 1811) ; Besse János (ázsiai utazó) tudósításai (Pest 1829—30) ; A m. hajdankor emlékeinek gyűjte­ménye (u. o. 1830) ; a Tudományos Gyűjtemény­ben s a m. akad. Évkönyvekben pedig nagyszámú, a nyelvet, irodalom- s egyéb történetet s régisé­geket illető értekezése jelent meg, u. m. Levelek a m. nyelv divatjáról I. Ferdinánd alatt ; A m. nyelv Rudolf alatt ; A Magyarországban volt soeiniánus ecclipákról ; A m. történet német írói­ról; Kalendáriumok Magyarországban ; Könyv­vizsgálat II. Max. alatt ; Az arany bibláról ; Érdem és bűn Szigetvár védelmében ; Werbőczy halála ; Wenzel király pénzeiről ; Brandenburgi Katalin emlékköny­ve ; A villogó drágakövek ele­inknél ; s az a Tud. Gyűjtemény évfolyamaiban ; az Akad. Évkönyvek első és második kötetében pedig képekkel kisérve : Az egyedi ibrik s Egy m . hősnek (Bene vitéznek) újonnan felfedezett tete- Amely szók a J betrüben nincsenek meg, az I-ben keresendők ! Jankovich

Next