Palócföld, 1983 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1983 / 6. szám - Horpácsi Sándor: Ladányi J.-Csanádi G.: Szelekció az általános iskolában
ban idegen volt a fetisizmus- A fentebb idézett mondásából egyáltalán nem a legyintő lemondásra kell következtetnünk. Sőt! Senki se hitt jobban az ember nevelhetőségében és a minőség eszméjében. Minden ember egy megvalósítandó program, s a pedagógia feladata éppen az, hogy hozzásegítse az egyént eme program megvalósításához. Ma miért nem tud ennek az elvnek maradéktalanul megfelelni az általános iskola? Azért - vallja a két szerző -, mert az iskola nem tud úrrá lenni az őt meghatározó körülményeken. Úgy alkalmazkodik, hogy kiszolgálja azokat. Tehát előnyhöz juttatja azokat a gyerekeket, akik lakóhelyük (értve ezen területet, lakásnagyságot, a lakás létét - nem létét), származásuk, neveltetésük miatt eleve előnyben vannak, s még hátrányosabb helyzetbe merevíti azokat, akiket fel kellene emelnie. Az eredmény az iskolában mutatkozik, az ok azonban nem kereshető csak az iskolában. Ladányi és Csanádi sorra vette a XVIII. kerület iskoláit, s megvizsgálta, hogy milyen körülmények között dolgoznak. Kimutatták az iskolai dokumentumok, a pedagógusokkal készített interjúk stb. alapján, hogy a két véglet: nyolcadikig a kisegítő iskola és a zenei tagozat, a „normál” és a napközis osztályok között, hullámzóan ugyan, de állandó minőségi, színvonalbeli különbség mutatkozik. Az elit zenei tagozatú iskola, ahová felvételizniük kell a gyerekeknek. Miután az iskola deklarálta, hogy többet nyújt, de többet is követel ezektől a válogatott gyerekektől, meg is kapta hozzá a segítséget, az anyagi és erkölcsi támogatást. A válogatott gyerekkel többet is produkált, mint más osztályok, iskolák, az elért eredmények pedig igazolták és növelték az iskola presztízsét. Az igazi vesztesek azok gyerekek, akiket nem a tehetségük, hanem a lakóhelyük, valamint szülők társadalmi helyzete alapján a fogad az iskola is. Aki előnyösebb helyzetből startol, az kivételes bánásmódban részesül, mert megkapja a jobb munkához szükséges feltételeket, míg aki a helyzete miatt nem felel meg az iskola normáinak, azoknak a feltételeit nem javítja- A szerzőpáros az iskolai dokumentumokkal (osztálynapló, a gyerekek jellemzése, környezettanulmányok stb.), valamint a pedagógusokkal készített interjúkkal sokoldalúan és meggyőzően bizonyítja a fentebb mondottakat. Pestszentlőrinc bizonyos szempontból modellnek is tekinthető, mert például nagyon sok olyan vidéki városunk van (Ózd, Miskolc, Salgótarján stb.), amelyeknek szerkezete sokban hasonló társadalmi a vizsgált kerülethez. Valószínűleg az említett településeken is ezekhez az adatokhoz jutott volna a szerzőpáros, mégis, szerencsésebb, hogy éppen a főváros peremkerületét választották, mert így meggyőzőbbek az érveik, mintha az untig ismételt Budapest-vidék ellentéteket dokumentálták volna. Mert végül is hátrányos helyzet csak részben adódik a fővárostól való földrajzi távolságból. Sokkal lényegesebb a szociológiai, társadalmi környezet. Illetve a kettő együttesen determinálja a gyerekek általános iskolai karrierjét, magának az általános iskolának a stratégiáját, helyzetét is. Az alapkérdés ugyanis az, hogy az iskola tudja-e kompenzálni azokat a hátrányokat, amelyeket a gyerek „magával hoz”, és mennyire tudja elősegíteni, illetve mennyire gátolja a társadalmi mobilitást. Nos, ezt bizonyítja a két szociológus - az általános iskola jelenlegi állapotában rögzíti, konzerválja a társadalmi különbségekből adódó 23