Palócföld, 1993 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 6. szám - MŰHELY - Pražák, Richard: Petőfi Sándor a cseheknél 1842-1871 között (tanulmány)
palócföld 93/6 mások. Eddig azonban megoldatlan maradt a kérdés, milyen körülmények között bontakozott ki Neruda érdeklődése a magyar irodalom iránt, milyen forrásokból merített Neruda, és hogyan keletkeztek az Obrazy zivota (Életképek) című lapban közölt Petőfi-fordításai, amelyek ennek az érdeklődésnek az első konkrét megnyilvánulásai. Neruda Petőfi-fordításainak eredetét eddig csak az irodalmi alapul szolgáló művekkel összefüggésben vizsgálták, amelyeket természetesen a német Petőfi-fordításokban kerestek. Pavol Bajnák részletesen összehasonlította Neruda Petőfi-fordításait Szarvady és Hartmann német szövegével és a magyar eredetivel, és bebizonyította, hogy Neruda fordításai, jóllehet nem az eredetiből készültek, mégis közelebb állnak Petőfi szövegéhez, mint Szarvady és Hartmann német fordításai. Ezt Neruda zseniális intuíciójának tulajdonította, ami lehetővé tette számára, hogy sokkal jobban adja vissza az eredeti szöveg értelmét, mint Szarvady és Hartmann, akik jól tudtak magyarul.10 Bajnoknak ezt a véleményét emelte ki F.R. Tichy, aki azt állította, hogy Neruda értette annyira a magyar szöveget, hogy azt a német fordítás segítségével átültethette. Kétségtelennek tűnt számára, hogy Neruda használta az eredeti szöveget, az OvÖák (Megy a juhász szamáron) fordításánál, hiszen az eredeti ritmikai formáját itt sokkal jobban sikerült megőriznie, mint Szarvadynak és Hartmann-nak.11 Tichy következtetéseit Kovács is átvette, megjegyezném azonban, hogy Neruda nemcsak Szarvady és Hartmann fordításait használhatta, hanem egyéb forrásai is lehettek. 12 Valamennyi eddigi vélekedés Neruda Petőfi-fordításainak fő forrásaként valamilyen, a fordítások alapjául szolgáló irodalmi szöveget tételez fel. Van itt azonban más lehetőség is. Álljanak bár Neruda Petőfi-fordításai kétségkívül közelebb a magyar eredetihez, mint a német fordítás, azt nem csupán Neruda zseniális intiúciójával kell magyarázni, amint azt Bajnák tette, vagy Neruda magyar nyelvtudásával, ahogy Tichy feltételezte. A legcsekélyebb bizonyítékunk sincs ugyanis arra, hogy Neruda abban az időben akár a legcsekélyebb módon is tudott volna magyarul. A zseniális intuíció pedig ugyancsak elégtelen magyarázat Neruda fordításainak jelentésbeli és ritmikai pontosságára. Úgy tűnik, feltételezhető itt egy irodalmi közvetítő közreműködése, aki ismerte a magyar és a cseh nyelvet, és nyersfordításokat készíthetett Nerudának. Ez a hipotézis csak néhány apró, nem bizonyított tényre támaszkodik, így egyelőre még nem lehet szilárdan alátámasztott nézetként elfogadni. Mégis főként a besztercebányai születésű Riedl Szendére gondolhatunk, 13 aki a magyar nyelvet tanította a prágai Károly Egyetemen 1854-1860 között, és akinek Album az ifjúság számára című kiadványa 14 Petőfi Neruda által lefordított verseinek a többségét tartalmazza. (Riedl "Album"-áról a Kritische Blätter lapján J.J. HanuS már 1858-ban hírt adott.)15 Riedl a Kritische Blätter egy másik számában tájékoztatta először a prágaiakat Kertbeny német nyelvű Petőfi-fordításairól, amelyek szintén Neruda forrásaként szerepeltek.16 Fontolóra vehetnénk azt a körül 593