Palota-Ujpest, 1933 (13. évfolyam, 37-47. szám)

1933-09-09 / 37. szám

Palota-Újpest A béres előkerül az eketáborból. Súlyos kalapját két kezében tartva áll az uraság elé. Minden mozdulata bágyadtságot árul el. — Miért nem engedelmeskedtél az ispán urnak, mikor azt rendelte, hogy maradj itthon, mig egészen meg nem gyógyulsz ? — Méltóságos uram, bocsánatot kérek, azt gondoltam, hogy beteg már nem vagyok és nem akartam itthon dologtalanul lézengni. Az uraság arcán meleg részvét vonásai simulnak el. Tárcájához nyúl, kivesz egy magasabb számú bank­jegyet és átnyújtja a meglepett béres kérges kezébe: — Most én parancsolom, hogy itt­hon maradt, míg teljesen meg nem erősödői, feleségednek pedig mondd meg, hogy ne sajnáljon jó, tápláló eledeleket hozni az asztalra. Az ispán úr majd gondoskodik erődhöz mért munkáról, hogy el ne unjad magadat. Elmehetsz. Aztán barátságos arccal fordulva felénk, meghívott bennünket nagyúri ízléssel berendezett kastélyába egy kis üdülésre s bizalmas beszélgetésre. Jó későn, fényes holdvilágos estén repültünk az ő kocsiján szállásunkra azzal a meggyőződéssel, hogy ahol a munkaadók ilyen bánásmódot ta­núsítanak az ő termelő táboruk iránt, ott a társadalmi rend felforgatására törekvő elemek nem találnak termé­keny talajt az ő fertőző tanaik te­nyésztéséhez.­­Sass János. gJM £=3*3 £=*«• £=•© 43-ik évfolyamát kezdi meg az újpesti Conservatorium. Az Újpesti Zeneművelő Egyesület Conservatoriuma a nyári szünet után e hó közepén újból megkezdi áldásos működését. Újpest legrégibb ének- és zeneiskolája a komoly­zene művelése és terjesztése érdekében munkálkodik. 43-ik évfolyamát új művésztanerőkkel bővítve és lényeges, 20—30 százalé­kos tandíjmérsékléssel indítja meg ez a patinás intézet. A behratások szep­tember 1-től tartatnak minden­köznap délután 4—6 óra között az egyesületi irodában (Szent István­ tér 21. szám). A rendes tanítás szeptember 11-én kezdődik. Beiratási díj: szeptember 1—15-ig 12 pengő, azontúl 14 pengő. A beiratási díj három részletben is fizethető. A havi tandíj igen mérsékelt. Egyesületi tagoknak külön kedvez­mények. A nagybőgős- és fúvós-tan­szakokon, valamint a felnőttek részére rendezett esti kamarazene-tanfolya­mon a tandíj egységesen havi 5­0. Indokolt esetben és a növendékek számarányához ígérten, szegénysorsú és jó előmenetelű növendékeknek az Egyesület tandíjkedvezményeket ad, jeles előmenetelű növendékeknek pe­dig ösztöndíjat biztosít. Ismertetésün­ket azzal fejezzük be, hogy helyesen cselekszik az a szülő, aki gyermekét a jóhírű Conservatoriumban taníttatja. A szülők pedig lépjenek be a Zene­művelő Egyesületbe, ahol az évi tag­díj mindössze 9 pengő. A kiváló intézet igazgatója Szikla Adolf, a m. kir. Operaház ny. kar­nagya. A tanári kar a következőkből áll: Zongora : Cz. Altenbach Matild, Hannig Pál, Illek-Berger Matild, Kósa Sándor, Noiretné Kósa Gizella, özv. Rónai Zsoltné, Petri Endre, Stölczner Mihályné; hárfa: rácalmási Molnár Anna; hegedű: Kálmán Mária, Mel­les Béla, Solarcz Valéria ; gordonka : Brodszky Ferenc ; gordon (nagybőgő) és fuvósszak: Lebenguth Mihály; ének : özv. Bondy Viktorné ; elmélet: Sauerwald Géza ; kamarazene : Mel­les Béla, a m. kir. Operaház hang­versenymestere.­­ ‰==»•• ca«« ·=?•• t=;o»­­=»•« II Clarisseum vasárnapi kerti ünne­pélye szépen hozott az árváknak. A szalézi munkatársak jó munkát végez­tek, a Máv­-Serepi Templomspito Egyesület választmánya e hó 11-én, hétfőn dél­után 5 órakor ülést tart. Veresegyházán, az állomástól tizenöt percnyire, 214 négyzetös szőlő, termő, 860 pengő értékű, fizetve már reá 180 pengő, törlesztendő havi 10 — 15 pengő, 150 pengőért átadó. Cím a kiadóhivatalban. , 1933. szeptember 9. A középiskola reformja. Irta: HERCZEG ANTAL. ‘ XVIII. Ha középiskolai végzettséggel ma beáll egy ifjú köz- vagy magánhivatal­ba, önönmagán tapasztalhatja,mennyit ér az, hogy az iskola kidolgozta az elméjét. Mert mihelyt az íróasztalhoz ül, hogy mint kezdő a reá bízott irodai munkát elvégezze, csupán el­méjének kidolgozottsága, írni és ol­vasni tudása és a számtani alapmű­veletek ismerete támogatják őt mun­kájában. Minden egyébnek, amit 8 éven át tanult, nem látja hasznát. Ha tehát az elemi iskolai végzettség­hez hozzáadjuk az említett elme-ki­dolgozottságot, melyet egyébként a polgári iskola is nyújthat, megkapjuk azt a készültséget, amely elegendő ahhoz, hogy egy ifjú megállja a helyét a postán, a vasútnál, adóhivatalban, vagy bármilyen olyan hivatalban, ahol akadémikus­ végzettséget nem kívánó irodai munkát vég­znek Min­denben, amit itt tudnia kell, hogy eredményesen végezhesse a reá bízott teendőket, idővel beledolgozhatja ma­gát az említett elme-ktdolgozottság alapján. Hogy ő fel tudja sorolni Julius Caesar hadjáratait, ismeri az aranybulla pontjait, el tudja mon­dani a Zrinyiász tartalmát, tudja for­dítani Liviust, tud az egyenletekkel bánni, ismeri a fénytörés törvényeit stb . stb. — nagyon szép és dicsé­­retreméltó dolog, de mindezeknek sem a postán, sem a vasúton, sem az adóhivatalban stb. egyáltalában nem veszi hasznát s hamarosan el is felejti őket. „Mi hivatalfőnökök nagyon meg volnánk elégedve — mondta nekem egyszer egy közhiva­talnak a főnöke —, ha azok az érett ifjak, akik hozzánk kerülnek, legalább tudnának helyesen írni és fogal­mazni.“ Lesújtó kritika a középiskola teljesítményeiről, de nagyjában, saj­nos, megfelel a valóságnak. (Termé­szetesen itt is vannak kivételek!) Általában a gimnáziumot végzett if­jak készültségéről kedvezőbb a köz­vélemény, mint a reáliskolát végzet­tekéről. De ez korántsem bizonyítja azt, hogy a gimnázium jobb iskola, mint a reáliskola. Iskolája válogatja , mert van reáliskola, hol jól és eredményesen tanítanak s van gim­názium, hol rosszul s eredményte­lenül tanítanak és viszont. A közvé­lemény elfogult a gimnázium­­a vára. Gimnázium, reáliskola és legújab­ban reálgimnázium, ez az iskolahá­romság nemcsak célszerűtlen, hanem teljesen megzavarja a köztudatban a fogalmakat a középiskola rendelteté­séről és céljáról, eltekintve attól, hogy különbséget tesz középiskola és kö­zépiskola között. Kezdő tanárkorom­ban sok szó esett arról, hogy meg kell alkotni az egységes típust s ez a nemcsak kulturális, hanem magán­érdekeket is szolgáló elgondolás, úgy látszott, hogy füstbe ment, mikor végül sok évi vajúdás után megszü­letett a hármas típus: a reálgimná­zium. Nyilván ez akar lenni az egy­séges típus (tényleg ez felel meg leginkább az igényeknek), de mind­addig, míg ez az újszülött az egyed­uralmat át nem veszi, elaggott test­véreivel, a reáliskolával és a gimná­ziummal együtt, csak zavart okoz. Most ott tartunk evvel az iskolahárom­sággal, hogy a szülőnek valóságos iskola-stúdiumot kell végeznie, mielőtt beíratja a fiát, mert nem tudja, melyik ház a három iskola közül az, amelyik legjobban megfelel az ő, illetőleg a gyermeke igényeinek. Ha papnak szánja s helyben csak reálgimnázium van, ki kell adnia kosztba egy szom­széd vagy távol eső városba, hogy gimnáziumba irathassa s ugyanazt kell tennie annak a szülőnek is, aki reálba akarja járatni a fiát, mert azt hiszi, hogy az mérnöknek való. Egy­séges típus mellett, mely egységesen képesít minden tudományos pályára, nem volna meg ez a tájékozatlanság és zavar. * Megtoldva a fenti kívánalmakat, kívánjuk a jövő középiskolájától, hogy 12. legyen egységes Teljesen fölösleges, hogy az, aki adótiszt, postatiszt, vasutas stb. akar lenni, szóval olyan pályára készül, amelyhez nem k­ét főiskolai végzett­ség, középiskolába járjon Ha sikerül elérni azt, hogy azok, akik nem közép­iskolába valók — s ebben nincsen semmi dehonesztáló — át se lépjék a középiskola küszöbét (1. a XIV. cikket), úgy azt javasolnám, hogy ezekből készüljenek ki az adótisztek, postatisztek, vasutasok stb., szóval mindazok az értékes kultúrténye­­zők, akik főiskolai végzettség nél­kül is megszerezhetik szakképzett­ségüket. Mondja ki egy új kvalifikációs törvény, hogy az ilyen pályákhoz nem kell középiskolai érettségi. Adja meg a kibővített polgári iskola azt a készül­séget, am­ely az ilyen pályákra előkészítő szaktanfolyamok elvégzé­séhez szükséges s bizonyítsa ezt a készültséget képesítő vizsgálat alap­ján. Alább még szó lesz erről. Na­gyon sokat nyerne ezzel a közép­iskola. Megtoldva a fenti kívánalmakat, kívánjuk a jövő középiskolájától, hogy 13. legyen csupán a kifejezetten tudományos, nevezetesen főiskolai tudomány- és műegyetemi végzett­séget kívánó pályákra való Hiúság­nak az előkészítő iskolája (Folytatása következik.) Közegészségügyi fogyatékosságok az újpesti piacokon. Az újpesti központi piacra mosta­nában százával vonulnak fel lovas­kocsijaikon az őstermelők. Hozzák idényterményeiket az újpesti piacra, ami ellen nem is lehet kifogásunk. A számukra kijelölt hely azonban annyira szűk, hogy a piacról kiszo­rulnak a környező utcákba, főként a Templom- és Liszt Ferenc-utcákba. Ez sem volna baj. Nem is akarjuk kifogásolni mindaddig, amíg Újpest­nek modern vásárcsarnoka nem lesz Ez a kívánalom pedig egyelőre a­ávoli jövő ismeretlen zenéje . . . Más az, ami gyors intézkedést kí­ván a hatóság részéről. Közegészségi és köztisztasági ügy, ami ellen éppen a piacra árusítás céljából jövő őster­melők vétenek — önhibájukon kívül. Az a helyzet ugyanis, hogy az ős­termelők már az esti órákban érkez­nek, hogy jobb helyet biztosítsanak maguknak s egész éjjel ébren őrzik a behozott terményeket. Ez sem hiba. Elvégre az ördög még Újpesten sem alszik! S mit lehessen tudni? Hátha, jó az elővigyázatosság ? Az említett vétséget az őstermelők révén a legközelebb a Gr. Károlyi- és Venetianer-utca — leginkább itt követik el. Különösen a Venetianer­­utca alkalmas a vétség elkövetésére. Az itteni háztulajdonosok panaszol­ják az őstermelők ilyetén, nem éppen ideális cselekményét. Hogy pedig ez megszűnjék, szükséges, hogy a ható­ság mielőbb állítson fel nyilvános illemhelyet a Piactér és Templom­utca sarkán. Egyébként valamennyi újpesti piac nélkülözi az illemhelyeket. Ha egy pohár egészséges és jó vizet akar inni, kérjen budapesti vízből készült kitűnő szódavizet! Készíti az Újpesti Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Szikvizgyára. Főtelep: VI., Váci­ út 193. Újpesti telep: Attila­ u. 48. Censtochova: Az egyház legészakibb fellegvára. A magyar fehér barátok szerzetes lelke itt húzódik meg a kalapos király gyűlölete elől. Itt őrzi kegyelettel századokon át a Szűzanya bájos ősi képét. A hitetlenek, az elszakadtak támadása mégis sebet üt a szerető édesanyai arcon. Gyöngédségében nem engedi begyógyulni. Hiába fes­tik át, a vágás nyoma a képen marad. Milliók kiengesztelő imája sem hasz­nál. Előbb anyai szeretettel várja vissza elszakadt magyar fiait. Hatalmas Szűz. Megoltalmazza Bé­cset, visszaveszi Budát, az egyetemes keresztény művelődés két leghatal­masabb bástyáját. A hős lengyel király Tőle merit erőt Bécs fölment­é­­sére, Buda felszabadítására. Az Egyháztól eltávolodott sivár újkori magyar lélek összefont karral nézi, mint ragadnak szerzetes fiai vándorbotot, mint jut vagyonuk szer­zetes gyűlölő kezekbe. Meg is van az eredmény, a család, társadalom, az ország csakhamar széthull. Az északi fellegvár mellett is ki­gyullad a pokol tüze A Hatalmas Szűz jövendő választottjával inti a sereget kitartásra. A harcot siker ko­ronázza. A harcból azonban hiányzik a magyar keresztes vitézi sereg. Az elfásult magyar lélek Szobieski áldo­zatos támogatását nem viszonozta. Pedig szabadulásának kulcsa a cen­­stochovai Szűz kezébe van téve. Mégis az Egyháztól távolodás nap­jaiban a censtchovai Szűz bájos képe, fiainak Boldogasszonytisztelő szerzetes lelke sugallja a prófétalelkü püspöknek és az ifjú lélek szelíd apostolának : ébressze fel fiai szószé­kéről a főiskolás ifjúságnak, a tanult értelmiségnek alvó lelkiismeretét. Az öntudatra serkentek keblében vágy fogamzik a censtochovai Szűz fehérlelkü, fehérruhás fiai után. Ki akarják engesztelni az ősök bűnét Boldogasszony első apostolának Szent Gellért püspöknek haláláért. A leg­­gyöngédebb szeretettel Boldogasz­­szony, Nagyasszony, Kisasszony ősi köntösét adta a Püspök az Isten­anyára, mégis szerzetes gyűlölettel vetettek őseik Kelen hegyéről a Duna hullámaiba. Bűnbánatuk jeléül a vér­tanú halála helyén emelnek a bűn­­bánatot hirdető Szeplőtelen Fogan­tatásnak sziklatemplomot s a cen­stochovai Szűz fiának kolostort: legye­nek a magyar ifjúság, a magyar ér­telmiség lelki ujjáteremtői Szent Imrés fiaim, a censtochovai Szűz mai ünnepén fogadjuk meg Édesanyánknak: egész lelki erőnket belevetjük a küzdelembe, hogy ter­jedjenek el az egész országban a Hatalmas Szűz fehér lelkű fiai az ifjúságnak, az értelmiségnek Isten anyjához visszavezetésére s váljék mielőbb valóra a jóslat: „Hungária Paulinus crescis“. Csopak, 1933. Kisasszony-nap. Dr. Czillinger Lóránd. A reklám alapja az állandó feltűnő hirdetés! * Hirdessen lapunkban!

Next