Állami Reálgimnázium, Pancsova, 1881
I. A pancsovai gymnasium ügyéhez. A nagyméltóságu vallás- és közoktatási m. k. ministerium 12.624/1881. sz. a. kelt leiratával a pancsovai m. kir. állami főreáliskolának átalakítása fő-gymnasiummá tényleg megvalósult. Midőn a fokozatosan átalakítandó új intézet ezennel számot ad első osztályáról, legyen szabad a magas kormány eme fontos és a helyi érdekeknek mindenkép megfelelő intézkedését néhány szóval kísérnem, annyival inkább, mert a közönségnek szánt iskolai értesítő kerete ilynemű kérdések tárgyalására legalkalmasabb. Most, midőn a reáliskolai kérdés széles ez országban, de az egész művelt Európában minden tanférfiút érdekel, most van helyén megvilágítani amaz intenziót, mely a magas kormányt e városunkra nézve oly nagy horderejű határozatában vezérelte. Midőn e sorok írója a reáliskolának a modern kultúra vívmányainak szempontjából teljes jogosultságot tulajdonít, nem teheti ugyanazt akkor, midőn pusztán Pancsova városa érdekeit és égető szükségeit veszi tekintetbe. Mondanivalóm ezen egy kérdésen fordul meg : miért van Pancsován épen csakis a gymnasiumnak létjoga, és nem a reáliskolának ? A felvetett kérdés azonban olyan természetű, hogy megoldása csak úgy fog sikerülni, ha a gymnasium és reáliskola benső különbségeit, bár röviden, megvilágítom. A végeredmény, melyet alább fejtegetéseimből levonok, igazolni fogja azt, hogy ezen általános elvi különbség szoros kapcsolatban áll a helyi viszonyokkal és érdekekkel. — Az egész embert kiképezni önmagából, azaz, valamennyi természet adta tehetséget a jó, igaz és szép érdekében kifejleszteni, — ez a legmagasabb erkölcsiség. Erkölcsiség, mert az ember szabad akaratából kifolyólag a tehetségek kifejtése önmagából az akarat initiatív erélyére szorul, amely nélkül maga ez a tökéletesedés, tehát maga ez az erkölcsi győzelem lehetetlenné válik. Nem hanyagolni el egy nyilvánulását sem a léleknek, — mindeniket ápolni, fejleszteni, — mindazt, ami az embert egyéniségének és a mindenségben való helyének megismerésére vezeti, a gyermekkel elsajátíttatni — csakis ez lehet minden nevelés végső czélja. Ily minden irányú, a szó legnemesebb értelmében vett erkölcsi kiképzést adni az ifjúnak, — ez czélja a középiskolának. Nyilvánvaló tehát, hogy mindamaz ismeretek fognak sorakozni a középiskolai tantárgyak közé, melyeknek kölcsönös együttműködése igazi embert fog képezni. Embert, aki tudja helyét