Pannonhalmi Szemle 1926

Tanulmányok: - Kocsis Lénárd dr.: Széchenyi tanítása

TANULMÁNYOK. Széchenyi tanítása. Irta : Dr. Kocsis Lénárd (Pannonhalma.) Széchenyi kultuszát nemcsak a mult évi jubileum, az Akadémia megalapításának századik évfordulója hozta lendületbe. Mint 1849 után, a nemzeti katasztrófa súlya alatt most is bűnbánólag fordulunk vissza hozzá. Szellemében egyszer már feltámadt, újjászületett a magyarság; az életnek elemi erővel feltörő, parancsoló vágya hozza őt újra közelebb lelkünkhöz. Szerény hatáskörében a mi folyóiratunk is napszámoskodni törekszik a nemzet lelki feltámadása körül ; azért csak természetes, ha első lapjain hitet teszünk a legnagyobb magyar mellett. Széchenyi törek­vései különben is azon eszmék irányába esnek, melyek immár több, mint kilencszáz éve létet adtak a magyar Szent Benedek-rendnek. Nem tartozunk ugyan azok közé, kik Széchenyinek szinte minden sorában katolikus lélek megnyilatkozását hajlandók keresni; látjuk, vannak mondatai, melyek kissé idegenül hangzanak a teológiailag csak némileg képzett embernek is; de az bizonyos, hogy legsúlyosabb gondolatai ősi keresztény, katolikus talajba eresztik legegészségesebb gyökereiket. Széchenyi közéleti tevékenységének minden mozzanata, idevágó írásainak minden szava egy célt uralt: a magyar nemzet „nemesebb kifejtését" és ezzel fajunk biztosítását. „Az emberiségnek egy nemzetet megtartani, sajátságait mint ereklyét megőrizni s szeplőtelen minemüsé­gében kifejteni, nemesíteni erőit, erényeit s így egészen új, eddig nem ismert alakokban kiképezve, végcéljához, az emberiség feldicsőitéséhez vezetni"­ volt életének feladata. E szavak egyúttal Széchenyi történetfilozófiájára is jellemzők. Az em­beriség élete út a tökéletesség, a gazdag kultúra felé. Azonban sokféle lehetőség lappang benne. Egy nemzet nem képes kifejlésre bírni mind­azokat a termő magokat, melyek az egyetemes emberi természetben kikeltésre, szárbaszökésre várnak. A nemzetek, népfajok sokféleségét csak az magyarázhatja, hogy bennük és általuk virágzik ki az emberi kultúra a maga ezerszinű változatos pompájában, teljes gazdagságában. Nemzeti létünk sorsdöntő idejének egyik napján, 1848 március 19-én Széchenyi­ben felvetődik az az aggódó kérdés, váljon a bukás vagy az új élet előtt áll-e a magyarság. Naplójában­ felsorakoztatja a baljóslatú és 1 A kelet népe, 18. 1. — 2 Gróf Széchenyi István összes munkái. (Kiadja a Magyar Történelmi Társulat.) VII. 275. 1.

Next