Pannonhalmi Szemle 1927
Könyvismertetések: - Sz. István Társulat könyvjegyzéke. (rf.)
költészetének kiviteles szépségeit, de a gyarlóságokra is rámutat és biztos ítélettel jelöli ki Petőfi helyét a magyar költészet életében. Műve nem könnyű olvasmány. Petőfi alapos ismeretét tételezi föl ; részletessége nem egyszer fárasztó, súlyos gondolatokat hömpölygető nyelve is elmélyedést követel, egyéni stílusának egyik-másik sajátossága sem válik az érthetőség javára. Komoly olvasó azonban okvetlenül nagy értelmi és érzelmi gazdagodással teszi le kezéből a könyvet. Dr. Kocsis Lénárd. Birkás Géza: A francia irodalom története. Szt. István könyvek (48—49.) Birkás Géza egyetemi tanár francia irodalomtörténete hézagpótló munka. Irányítsa ellenszenv vagy rokonszenv álláspontunkat a franciákkal szemben, az tagadhatatlan, hogy a francia irodalom termékeit fordítják és olvassák nálunk méginkább, mint a háború előtt. Épen azért volt szükség ebben a csodálatosan gazdag irodalomban útmutatóra, egy irodalomtörténeti kézikönyvre. Ugyanis az eddig megjelent ilynemű munkák közül Haraszti Gyula irodalomtörténete nehezen kezelhető, el is évült, Strachey, angolból fordított könyve pedig minden átdolgozás ellenére is nekünk idegen szemszögből tekinti a francia irodalmat. Ezeken, a ma már nehezen hozzáférhető könyveken kívül a francia irodalom után érdeklődő csak az újságcikkek lírai áradozásaira és ismertetésére szorítkozhatott. Birkás Géza munkája pótolja a hiányt. A 300 oldalas mű az irodalmilag képzett nagyközönség számára íródott, de sok okulást, útmutatást talál benne a szakember is. Alapos tudással, nagy olvasottsággal, szeretettel, de nem elfogultsággal megírt könyv ez az irodalomtörténet. Biztos ítélet, találó megfogalmazás ennek a gazdag irodalomnak minden irányáról, valódi vagy felkapott nagyságáról, szemléletes, eleven s igaz rajz a francia lélekről s az egyes korokról. A legújabb irodalomtörténeti módszerek ismeretével írta meg a szerző művét. Sehol elnagyolás, mindenütt arányosság a tárgyalásban. Katholikus vállalatban jelent meg a mű, de nem e körülmény miatt, hanem a szerző erkölcsi és esztétikai felfogásából folyik ez az emelkedett erkölcsi álláspont, mely az egész munkán végigvonul. Ebből a szempontból is nagy érték ez a könyv. Világosan látunk olyan nagyságoknál, kiknél az elfogult bámulat nem látta az árnyoldalat s kiknek egész munkássága örök nagy értékek lerombolását célozta. (Victor Hugo, Voltaire.) Hangsúlyozzuk, ez a szerző részéről nem elfogultság, hanem az illető írók művei s a francia irodalomtörténeti köztudatban elfogadott álláspont alapján történik. A legszabadabb esztétikai felfogás sem emelhet kifogást a szerző eljárása ellen. Nem hadakozik, nem akar kisebbíteni senkit, nem akar rehabilitálni kereszténységet vagy katholicizmust, csak irodalomtörténetet akar írni a tények alapján. S ebben a munkájában hol elfogulatlansága segíti oly igazi kép megrajzolására, mint amilyet a XVI. század végi és a XVII. század eleji vallástalanságról ad, hol alapos hozzáértése ad találó és rövid megfogalmazást, mint a janzenismusról, majd magas erkölcsi felfogása, mint a francia realizmus rajzában. Nálunk szokatlannak tetszhetik talán az ilyen álláspont, de ne felejtsük egyrészt, hogy a francia irodalomtörténetben ez az irány megvan és értékes műveket mutat fel, másrészt a francia irodalomtörténetben a vallási és er