Pannonhalmi Szemle 1933
Tanulmányok - Zoltán Veremund dr.: Szt. Anzelm lelkisége
kolostorból kiáradó szellem a pápai hatalommal egyesülve most már reményt nyújtott a kor nagy betegségeinek, az invesztitúrának és a simóniának megszüntetésére is. A clugnyi szellem Normandiában is új szerzeteséletet teremtett. Egymásután népesültek be a kolostorok clugnyi szerzetesekkel és épültek új monostorok, melyek a clugnyi életet akarták megvalósítani. Az első normann alapítású kolostort Herluin, fényes világi pályafutás előtt álló normann származású nemes, hívta életre. Harminchét éves korában oly ellenállhatatlan erővel érezte meg az isteni kegyelem hívását, hogy udvari életet, fényes jövőt és minden mást feledve, elhatározta, hogy ezentúl csak lelkével és Istennel fog törődni. Szándékától semmiféle gúnyolódás nem tudta eltéríteni, pedig bőven lehetett benne része, mert, mint életrajzírója, Giselbert (később westminsteri apát), megjegyzi, akkoriban hallatlan dolog volt Normandiában, hogy épkézláb lovag szerzetessé legyen. Állhatatossága és szelídsége hűbérurát is megrendítette, úgy, hogy összes eddig élvezett javadalmait Herluinnak ajándékozta. Herluin rögtön hozzáfogott kolostor építéséhez és amint az első szerzeteseket összegyűjtötte, 1034-ben Herbert lisieuxi püspökkel perjellé avattatta magát, majd három évvel később a kolostor apátja lett. Törhetetlen akaraterejét mutatja, hogy kitűnően elsajátította a latint, noha először olvasni kellett tanulnia. Az sem rettentette vissza, hogy nagy fáradsággal épített kolostora csakhamar tűzvész áldozata lett; mivel úgysem volt a közelben megfelelő ivóvizük, alkalmasabb hely keresésére indult és talált a brionnei erdő völgyében egy patak mellett. Ettől nyerte a kolostor germán eredetű nevét (Bach - patak): Bee. Herluint , életszentsége csakhamar ismertté tette messze vidéken a beci kolostort és hírneve csak fokozódott, mikor a kiváló bolognai jogtudós, Lanfrancus, egy erdei rablótámadás után magába szállva elhatározta, hogy a legszegényebb kolostorba vonul vissza. Ez Bee volt és Herluin nagy örömmel fogadta a híres tanítómestert szerzetesei közé. Lanfrancus három évet töltött a legnagyobb visszavonultságban, a lelki tudományok elsajátításában és Istennel való társalgásban, úgy, hogy a világ azt hitte, hogy meghalt. Csak mikor Herluin kérésére átvette a szerzetesek szellemi életének irányítását, özönlöttek ismét a tanítványok nemcsak a környékről, hanem Angliából, Németországból, sőt még Itáliából is a régen holtnak hitt mesterhez. Minden tanulni vágyó ott időzhetett a kolostorban, ameddig akart és a kortársak a régi Athén szellemi életét látták új életre kelni Becben. Lanfrancus hírneve vonzotta Anzelmet is három esztendei, javarészt Burgundiában töltött vándorlás után Becbe. Fáradhatatlan szorgalma és kiváló tehetsége csakhamar Lanfrancus mester legkedvesebb tanítványává tette. A sok virrasztás, böjt, — sokszor megfeledkezett az étkezésről munkájában, — az