Pannonhalmi Szemle 1941
1. szám - TANULMÁNYOK - Kelemen Krizosztom: A jubiláló Jézus-társaság
gyakorlatát hagyja Xavéri Szent Ferenc tanulságul útmutatásaiban tanítványára és utódjára Barzaus-ra, de egyúttal valamennyi jezsuita hithirdetőre. Lelkükre köti, hogy vidám lélekkel, derűs arccal járjanak körül. Könnyedén, természetesen alkalmazkodjanak az adott helyzetekhez. Alapos tudással és mindenre kiterjedő érdeklődéssel közeledjenek az emberekhez. Ha távoznak, a szívekben sohse tövist, hanem mindig önmaguk és tanításuk utáni vágyat hagyjanak. Ebben a szellemben működtek Xavéri Szent Ferenc útrakelésének századik évfordulóján már 42 missziós területen a rend tagjai, 1680 körül csupán a spanyol, portugál gyarmatokon 200 jezsuita. Ezért írhatta a protestáns Carlyle: a veszteségért, melyet Európában szenvedett, bőven kárpótolta az Egyházat a számbeli gyarapodás a többi világrészben. A reneszánsz erkölcsében, a protestantizmus hitében támadta meg az Egyházat. Ez a hitbeli szakadás egész országokat rántott magával. A katolikus erkölcsi újraébredés legelső kötelességének megtámadott szent hitének védelmét tekintette. A védelem első vonalában megint a jezsuiták állottak. Maga Bellarmino Szent Róbert bíboros egyháztanító korszakos munkásságával, főképen a Disputationes de controversiis című hatalmas művével megcáfolhatatlan erőforrást szolgáltatott a hitvédelem világszerte folyó küzdelmének. A mi Pázmány Péterünk Kalauzának is a Disputációk a főforrásai. Míg azonban Bellarmino az érvelésnek szenvedély nélküli, nyugodt, tárgyilagos hangját sohasem veszíti el, addig a Kalauzban, de főleg egyéb vitairataiban ott viharzik Pázmány vulkanikus lelkének ellenállhatatlan ereje, szenvedélyes háborgása. Pázmány szellemét ugyanis nemcsak az általános igazság érdeke sugalmazza, hanem félelmetes malomkövek közt őrlődő nemzete lelki egységének a féltése és ez egység viszaállításának a vágya. A vallási küzdelmek vihara a végvári vitézeket csakúgy foglalkoztatta, mint a fejedelmeket, a kunyhók lakóit, mint a paloták főurait. A hitehagyás továbbterjedésének megakadályozásában, a hitükben megmaradt katolikusok hitbeli megszilárdításában hazánkban és külföldön egyaránt hervadhatatlan érdemeket szereztek a jezsuiták. Midőn a jezsuitáknak egyházi, nevelői, tudományos, civilizációs munkáját lelkében fölméri az ember, valóban fölmerül előttünk a kérdés, miért kellett a jezsuitáknak annyi támadás célpontjává lenniök? Talán az emberi gyöngeségek, gyarlóságok, tévedések miatt? Ezekből másutt, főleg a jezsuiták ellenségeinél ugyancsak több található. Nincs rá más magyarázat, mint amit az Úr maga adott: propter nomen meum, az én nevemért. A gonoszság örök gyűlölete ez a jóság ellen. Joseph de Maistre szavai jutnak eszünkbe, melyeket a jezsuitáktól létesített paraguayi eszményi állam elpusztításakor vetett papírra. ,,Ha meggondolja az ember, hogy ez a keresztény Egyház szellemében dolgozó rend a maga uralmát Paraguayban egyesegyedül erényeinek és tehetségének erejére alpította; hogy a jezsuiták Amerika vad népeit a zene varázsával megismertették, s ha végre meggondoljuk, hogy csak a mi korszakunk korhadt kormányzatai és