Pannonhalmi Szemle 1942
1. szám - TANULMÁNYOK - Blazovich Jákó: Homo Christianus
TANULMÁNYOK. Homo Christianus, Blazovich Mákó. Korunk jellegzetes igénye az egész, a totalitás. Az analízis, földarabolás lázának esésével ráeszméltünk arra, hogy a valóságok nem egyszerűen alkatrészeik összege, hanem olyan lényegi többletet mutatnak, aminek szellemi birtokbavétele csak úgy lehetséges, ha az egyes létalanyokat a maguk egészében fogjuk át. Ez a korigény félreismerhetetlenül jelentkezik időnk történetszemléletében is. A történelem, az Isten nagy drámája egyre jobban veszít abból a földaraboltságból, mozaikszerűségből, ahogyan még a közelmúlt is szemlélte a lezajlott századokat, évezredeket. Igényünk, hogy a múltat szerves egészként lássuk. Ezzel az igénnyel kapcsolatos egy másik sajátosságunk, hogy t. i. a különböző korok lelkének megéreztetése, plasztikus kifejezése céljából szívesen fordulunk a történelmi tipizálás módszeréhez. Egy-egy korszakot, eszmevilágot szeretünk embertípusban kikristályosítani. Beszélünk antik emberről, barokkemberről, fausti emberről stb. Ha ezzel a módszerrel közeledünk az utolsó kétezer év történelméhez, egy hatalmas embertípus körvonalai bontakoznak ki előttünk. A típus neve is már kétezeréves: Homo Christianus — Krisztushívő. Ez az ember az utolsó két évezred alatt a Földközi-tenger medencéje körüli világ, de különösen Európa történetének főszereplője, hordozója, lényegi alanya. Kétezer év történelméből időben, térben, munkában, alkotásokban, kultúrában a legnagyobb rész őt illeti meg. El sem tudjuk képzelni, mi lett volna nélküle Európából. Voltak századok, amelyeknek kultúráját, lelkét úgyszólván kizárólag ő adta. Nemcsak a különböző korok vallási igényei elégültek ki benne, hanem az egyetemes élet medrét is ő ásta meg. Az ő mély, hasonlítatlan hatása érződik a századok gazdasági és társadalmi életében, tudományában, művészetében, államéletében. Körülötte ismételten minden megváltozott: társadalmak, dinasztiák, nemzetek, kultúrák tűntek el — ő mindig volt, a történelem színpadáról soha le nem szorult. A hívő lelkület ennél többet is tud: mindig lesz. A Krisztus-hívők nagy családja megfogyatkozhatik, de teljesen e Föld színéről nem hiányozhatik. Ki, mi ez a páratlan embertípus? A kérdésre különböző utakon kereshetünk feleletet. Bennünket a Krisztus-hívő szellemtörténeti tükröződése érdekel. Egy fejezet szerzőnek a Kordánál ,,A Krisztus-hívő" címen a közeljövőben megjelenő munkájából. Pannonhalmi Szemle 1