Pannonhalmi Szemle 1944
1. szám - Blazovich Jákó: Magyarországi Szent Margit
a kolostorokba, hogy kizárólag a lelküknek éljenek, engeszteljenek. ,,Csodálatos idők — írja Prohászka — midőn a költők a szent szegénységre himnuszokat szereztek; midőn Giotto szent Ferenc eljegyeztetését a szent szegénységgel megfestette s az édes szellemet a nagyok palotáiba bevitte; midőn Assisi völgyeiben ötezer önkéntese a szent szegénységnek táborozott, földön aludt s kenyeret evett; midőn IX. Lajos Porciunkula ajtaján kopogott s örömét lelte abban, hogy a koldustarisznyát a nyakába akaszthatta; mikor szent Ferenc haldokolva kérte társait, hogy adják oda valakinek köpenyét, hogy teljesen szegényen halhasson meg... Ez a csodálatos bensőség, ez az elmélyedés, ez a költészet és lelkesülés föllépett a magyar királyi családban is. Liliomos szűzi lelkek hulltak szent Domokos fehér gyapjúruhájára; királylányok zárkóztak el Szent Ferenc zárdáiba." Ebbe a felséges kórusba tartozik bele mint egyik legmegragadóbb tagja a mi Margitunk. Árpádházi Margit élete rövid, halk volt, kora gyermekségétől fogva a zárda csendjében pergett le. Szülői akarat ültette el Szt. Domonkos kertjében ezt a királyi palántát, de hogy élete végéig a zárda lakója maradt, az már egyéni elhatározásának gyümölcse, amelyen szülei sürgetésére sem volt hajlandó változtatni. Margit nevéhez semmiféle különleges alkotás sem fűződik, csak egy: alázatos, áldozatos, engesztelő, evangéliumi magaslatokon járó élete. Minél jobban elmerülünk ennek az életnek szemléletében, annál jobban kap meg nagysága, mélysége. Nagy volt önsanyargatásaiban, alázatosságában, imaéletében, a szenvedő Krisztus hűséges követésében, lángoló szeretetében. Margit a hazája pusztulásán könnyező Krisztus leánya, életének minden percével a Hazát s Krisztust szolgálta. Az igaz hazaszeretet s a krisztusi életeszmény ritkán fonódott oly csodálatosan egybe mint a nyulakszigeti kolostor királyi lakójának életében. Ez az élet Krisztus követése s ugyanakkor engesztelő áldozat volt a Haza boldogságáért, így kúszott föl a legmagasabb pontra, amelyet az emberi élet elérhet, az oltár égbevesző magaslatára. A magyar katolicizmus ünnepel. Ünneplése olyan mint amilyen királyi Ünnepeltjének élete volt: halk, mély, imádságos. Úgy érezzük, hogy akkor, amikor újra a Muhi-puszta szörnyű emlékei settenkednek körülöttünk, Isten különös kegyelmeként kaptuk ezt az ünnepet. Szorongattatásainkból új Szentünk, a Hazáért életével engesztelő, könyörgő Királyleány felé fordul kétségektől gyötört lelkünk. Van, van miért könyörögnünk ... A rendíthetetlen hit szárnyain száll az Ég felé magyar milliók ajkáról az új ima: Árpádházi Szent Margit Könyörögj érettünk! Blazovich Jákó.