Pannonia, 1899. január-március (28. évfolyam, 1-74. szám)

1899-01-14 / 11. szám

Skassa, 1 £ 1S9 Előfizetési árak: Egész évre 10 ft, —kr Fél évre 5 ft. - kr. Negyedévre 2 ft. 50 kr. Egy hóra 1 ft — kr Egyes szám 4 kr Hirdetések Szombat, január 14. XXVIII. évf., II. szám Hirdetések felvétetnek: Bpesten: •Általános Tudósitó*, Eckstein B. Goldbergei A. V., Blockner J. Fischer J. D. — Becsben : Mosse Rudolf. Haasenstein & Vog, er, Schalek Henrik, Oppelik A., Danneberg J., Dukes M. — Frankfurt: Daube Gí L. & Co. — Hamburgban : Károly, & Liebmann. a legolcsóbb díjszabás szerint felvétetnek a kiadóhivatalban : ifj. Nauer Henrik könyvnyomdájában Kassán Kossuth Lajos-utcza 26. szám alatt. FOSZTIXAZ, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztőség, hová a kéziratok és levelek intézendője. Kassán Kossuth Lajos-utcza 16. szám alatt. Felelős szerkesztő : Dr. HOHENAUER. Társszerkesztő : LEKLY GYULA. Kiadóhivatal, hová a hirdetések és előfizetési pénzek küldendők, Kassán Kossuth Lajos-utcza tő. Művészestélyek, hangversenyek. Ismert dolog, hogy a kassai közönség szórakoztatására a téli hónapok tartama alatt, a művészetek iránt fogékony közönség lelkes barátai azon tervük megvalósítása körül buzgólkodtak, hogy magyar művészetünk legjobbjait hozzák körünkbe s őket velünk megismertessék. A kultúra szempontja méltó elismeréssel nyugtázza törekvésöket, mely a a szép és nemes dolgokért lelkesedő közönség igaz hálájára érdemes. Ámde, ha ezen estélyeket, hangversenyeket megtekintjük, megdöbbenve látjuk a hallgatóság ritka sorait, ami annál megszomorítóbb, mivel ez a dolog következetesen ismétlődik úgy, hogy a referens igaz lélekkel „telt ház“-ról csak ritka kivétel esetén beszélhet. A közönség részéről tapasztalható részvétlenség már-már oly különös jelleget ölt, hogy a napokban olvashattuk városunk kulturális reputáczióját is érintő ama hírt, hogy a művészestélyek rendezőbizottsága a körülmények kényszeréből az estélyek tervezett cziklusát befejezettnek jelenti ki, ha a Hubayféle hangversenyre történendő előjegyzések kellő száma biztosítva nincs. Midőn ezt mint tényt konstatáljuk, megütközve kérdezzük magunktól: „Hogyan, hát Kassán nincs már műpártolás ? Kassa közönsége nem termett még rá a művészet megértésére ? avagy kiveszett belőle a nemesebb érdeklődés s élvezetvágy ? Nem érdekelnek bennünket művészeink ? nem Kűry, sem Blaha, sem senki más ?“ Úgy vélem, nagyon csalódnánk, ha az okok bármelyikének is tulajdonítanánk kizárólagos jelentőséget. A művészestélyek fenyegető csődje, nem a műpártolás belső hiánya miatt, nem is a magasabb élvezetekre való rátermettség fogyatékos volta miatt támad, de azért, mivel a pártolást megnehezítik azok, kik ezen estélyeket, nem illesztették bele közéletünk keretébe. Kevés ember vallja be, pedig mindenki érzi, hogy e művészestélyek ajtói, csak a magasabb ezrek részére nyíltak meg. Mondhatnám azok részére, kiket anyagi viszonyaik már arra is képesítenek, hogy művészeti életünk kiválóságaival másutt is megismerkedhessenek. Társadalmunknak az az osztálya pedig, mely ily kedvező helyzetben nincsen, mely szellemi tőkéjének gyarapítására, a művészettel való megismerkedésnek ezen módjára volna utalva, távol kénytelen maradni, mert elzárta előle az utat az anyagi nehézségek éles kidomborodása. A helyárak aránytalanul magas volta ellen azonban fölszólalni senki, vagy csak nagyon kevesen mernek s elégedetlenségök inkább az egész intézménynek ócsárlásában, értékének leszállításában nyilvánul. Innen van a művészestélyek s másféle concertek népszerűtlensége is. A közönségnek csak egy jelentékeny kisebbsége az, melynek helyzete azon látogatását minden nehézség nélkül megengedi. A távolmaradásra kényszerültek egyik része látatlanban kevésre becsüli a rendezett hangversenyeket, másik része pedig közömbösséget színlelve, hallgatón vonul meg azon korlátok között, melyek reá nézve a neki drága műélvezetet már meg nem engedik. Városunk nem oly nagy, s nem oly népes, hogy a műélvezetben s műpártolásban a társadalmi állás követelményeire tekintettel ne kellene lennünk. Vannak sokan, kik az erkölcsi értéket nem a szellemi tulajdonok s nem a karakter mérőveszszejével mérik, de a szemfényvesztésre hivatott külsőség szerint ítélik meg azt. Helytelen dolog bár, de úgy van s éppen ezért figyelmen kívül hagyni egyelőre nem lehet. A szükségletek jelentékeny megvonása mellett műpártolásra ritka ember ki vállalkozik, pedig a városunkban rendezett estélyek, concertek magasra szabott helyáraikkal ilyen ritka emberekre számítanak. Megengedem, hogy az ily előadások kiadásokkal járnak, de nem hiszem, hogy mindeme költségek meg nem térülnének, a méltányosabb s körültekintőbb díjszabás mellett. Nem akarok hivatkozni arra a triviális példára, melyben a „ki sokat markol keveset fog“ példaszó van megvilágítva, de kétségtelen dolog az, hogy az aránytalanul magas helyárak, társadalmunknak a legjelentékenyebb részét tartják vissza a műpártolástól. S addig, míg azok viszonyainkhoz nem illeszkednek, a sikerek reményeit homokra építettük. Ily körülmények mellett sikerült hangversenyt csak azon egy esetben lehet rendezni, ha a szereplők nagy száma által, a konvenczionális tekintetekkel kötünk kartelt a közönség erkölcsi kényszerítésére. Wick. Budapesti levél. Kedves Szerkesztő Ur ! Elkésve bár, de elmaradni nem akarok azok közül, akik Önt és igen tisztelt munkatársait az uj esztendő alkalmával jókivánataikkal felkeresik : adjon az Isten minden jót, sok szorgalmas olvasót. Szerkesztő urnak az előbbit, a Pannóniának az utóbbit. Ebben küldöm én kívánságaim esszencziáját Önöknek Kassa városába, elkésve bár, de még a görögök újév napjára. Ha ábrándozó volnék, e név hallatára elfeledkezném a prózai élet szükségességéről, s lágának pár pillanatra a múlt emlékeivirágkelyhein engedném szállani lelkem röpke méheit, (ez elég világos hasonlat (! ?), így azonban csak kronológiai sorrendben vonulnak fel előttem a múlt eseményei, s anélkül, hogy kissé is magával ragadna a gondolatok árja, lejátszódik újra előttem a múlt év története. Ne ijedjen meg Szerkesztő úr, nem szerkesztek itt egy kis uj esztendei visszapillantást a múlt esztendő politikájáról Laptanix mai száma Q oldalra terjed.