Pápa és Vidéke, 1918 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1918-01-06 / 1. szám
2. v PÁPA ÉS VIDÉKE Hitközségi ügyek. A pápai r. k. hitközség 1918. évi költségvetését, mely, mint nemrég jeleztük, közszemlére volt kitéve, mely ellen azonban tudtunkkal senki sem szólalt fel, a napokban fogja letárgyalni az erre hivatott iskolaszék. Múltkori alkalommal már említettük, hogy néhány megjegyzést kívánunk tenni a költségvetésre. Nem sokból állanak ugyan, de megszívlelésre méltók. A költségvetés, kiadási rovatában a folyó kiadások főösszegén kívül mintegy 7300 „feltételezett" kiadást tartalmaz, mely a kivetendő hitközségi adót 4%-kal emelné. Miután a feltételezett kiadáson kívül is 24%-os volna a hitközségi adó, azzal együtt tehát 28% lenne. Vagyis, ha valaki 300 K állami adót fizet, ez után 24% esetében 72, 28%- nál ellenben 84 % hitközségi adóval lenne megterhelve. Ez a különbözet elenyésző csekélység. Lássuk emellett, hogy mit rejtenek magukban a feltételezett kiadások: 2 tanítói állás betöltése (mely már magában véve óriási kulturális haladást jelent), hitközségi iroda létesítése (egy már elvben régen elfogadott, szükséges, emellett rentábilis újítás) új építkezések, s Értesítő nyomtatása (két éven át úgy sem volt). Ajánljuk az iskolaszéknek, hogy a feltételezett kiadásokat is állítsa be a költségvetésbe s különösen az évek óta üres tanítói állásokat végre töltse be, evvel együtt az alsóvárosi iskolát nyissa meg. A kis gyermekek, a jövő nemzedék érdeke végtére is mindennél előbbre való! Nevezetes újítást léptetett életbe január 1 én az elnökség hozzájárulásával a hitközség főgondnoka, aki tudvalevően kezelője a kálvária temető alapjának. Új temetői, illetve temetési rendet kezdett, melyről a híveket a szószékről is kioktatta az esperes. Áll pedig az annyiból, hogy ezentúl minden (csak a kálváriára temetendő) halottat, akár külön sírhelyet kap, akár a sorba lesz temetve, a temetést megelőzőleg a főgondnoknál (Viaszutca 15) be kell jelenteni. A főgondnok egy felfektetett törzskönyvbe bevezeti a halottat s az illető lapból a hozzátartozóknak díjtalalanul másolatot ad. A törzslap tartalmazza a halott genealógiai adatait, a sir leírását és pontos fekvését, végül a sirt gondozó család nevét és lakhelyét. Lényegtelennek látszó, de a rendhez tartozó újitás az is, hogy jan. 1-től a főgondnok, mint pénztáros a havi illetményeseknek csak a hitközség részéről kiadott, nyomtatott és az illetőknek díjtalanul rendelkezésére bocsájtott és szabályszerűen kitöltött nyugtablanketták ellenében fizet. válián Tervbe van véve továbbá, hogy akáregy ravatalozó helyiséget emelnek kálváriai temetőbe tartozó holttestek részére, s kimondják annak kötelező igénybevételét. Vagyis, mint az nagy városokban, tesszük azt, Pozsonyban, Sopronban, Győrött már régebben szokás, a temetőben történik a ravatalozás, s evvel elmarad a temetési menet. Hiszen hányszor történik meg, hogy az esperes engedélyével a kálváriai kápolnában ravatalozzák fel a halottakat, ha otthon szük a lakás, s házban vagy egyéb ok miatt nem akarják végeztetni a temetési szertartást Ha a tervbe vett épület elkészül, a kápolnának ily célra való igénybevétele elesik. Ezekről és más egyebekről legközelebb többet. 1918 január 6. Az Unnők kongregációjának megalakulása. A Quo vadis világhírű regényének sorai elevenednek meg előttem. A város, a zajos, szenvedő város, amelyre leborult már az este. Az első keresztények, akik ellenállhatatlan vágytól űzve mennek-mennek a katakombák felé. A katakombák folyosóin, a boltíves templomban csend van, sok az áhitat, sok a szeretet. — Akkor elevenedett meg előttem mindez, mikor dec. 17-én és január 2-án megnyílni láttam a házak ajtaját, s komoly asszonyok, lányok csoportja sietett mindenfelül a szűk, sötét utcákon át az irg. nővérek háza felé. Komoly szavak fogadtak minket, de talán nem leptek meg. Ragyogó értékekre váltották be ezek az egyszerű szavak a lelkek névtelen vágyát. A vágy testet öltött, nagy és szent elhatározás lett belőle. És akik Krisztus nevében, Szűz Anyja tiszteletére összegyültünk, máris érezzük az ő jelenlétüket, lelkünk, a mi meggyötört, vágyó lelkünk boldogan fogadja áldásukat. Mintegy 72 női szivet helyeztünk Mária oltárára. S mind a 72 bizalommal várja, hogy a lágy istenanyai kéz akarata szerint formálja. Csak lelki öröm, csak megnyugvás fakadhat ilyen szívben, csak szeretet, csak jóság áradhat belőle .szerte. Elöljáróságunkat jan. 2-án választottuk, hogy mielőbb felterjeszthessük jóváhagyásért Főpásztorunkhoz. (A püspök úr máris kedves sorokkal fejezte ki örömét a kongregáció létesítésén. A szerk.) Kértük Püspökünket, hogy prézesünkül Wimmer Károly képzőint. ig. urat nevezze ki. Ő volt az, ki az Urinők kongregációjának ügyét felkarolta, s ő juttatta azt fáradhatatlan munkával, mély lelkesedéssel a megvalósulásig. A tagok közül máris sokan bízták rá lelkük vezetését. Elnöknő Mayer Istvánná lett, asszisztensei: Markhot Angela, Paserb Ferencné, pénztáros: Kresztus Mária, könyvtáros: Kovács Margit, Választmányi tagok: [Galamb Ilona, Grátzer Jánosné, Pados Antalné, Szécsényi-Nagy Gáborné, dr. Szijjártó Antalné, Szijjártó Gyuláné. Reméljük, hogy március 25-én ünnepélyesen is megtörténhetik a tagfelvétel. Addig is azonban szorgalmasan gyakoroljuk mindazon erényeket, melyeket leendő prézesünk egyszerű, lelkes szavaira már a lelkünk mélyéig megszerettünk. Legközelebbi összejövetelünk jan. 14-én lesz. Szent munkához nagy lélekkel nyúltunk, gyönyörű alkotás lesz belőle, akárki meglássa. Szi E—a: Nőegyletünk hangversenyei. A Pápa városi Jótékony Nőegylet, melynek élén, mint védnöknő Esterházy Mária-Anna grófnő áll, s melynek Krsovitz A.-né az elnöke, múlt év dec. hó 29 én és 30-án a Griff-szálló nagytermében a város szegényei javára, a téli nyomor enyhítésére két nagy hangversenyt adott. Lapunk ez idő szerinti szűk tere — legnagyobb sajnálatunkra — nem engedi meg, hogy e kiválóan sikerült, nagystílű hangversenyekről oly részletesen emlékezhessünk meg, amint azt megérdemelnék, s ahogy mi szeretnők. Újságírói tisztünknek mindig legkedvesebb ága volt magasnívójú zeneestélyekről kimerítő bírálatot írni, most azonban szűk korlátok közé kell szorítanunk mondanivalónkat. Mindenekelőtt leszögezzük, hogy a hangversenyeket distingvált úri közönség hallgatta végig, s megtisztelte a rendezőséget a grófnő is magas megjelenésével. Az anyagi eredmény, mint hiteles forrásból értesülünk, szintén kielégítő, miután (ámbár a végleges leszámolás még nem történt meg) kb. 2000 K tiszta jövedelmre lehet számítani. Ez a fényes „iko, egyrészt jó ak a kedves álldazatkészségnek a követi^ménye", hogy a fővárosból lejött művészek teljesen díjtalanul ajánlották fel szíves közreműködésüket, másrészt pedig a tekintélyes felülfizetésekből ered. Tomor Árkád prológja vezette be az estélyeket. Szerző és előadó volt egy személyben. (Tomor lapunk főmunkatársa, s ezért csak diszkréten írhatunk róla). Megállapítjuk csak, hogy mesés hatást ért el. Az első estén dr. Antal Géza, városunk országgyűlési képviselője , beszédet mondott, a másodikon dr. Körös Endre, ref. nőneveldei igazgató, szerkesztőkollegánk tartott felolvasást. Mindketten városunk határain túl is előnyösen ismert kiváló előadók s csak természetes, hogy e szereplésükkel is óriási sikert arattak. A zeneszámok exekutorai AT« Józsefen, városunk derék zongoraművészén kivül budapesti zeneakadémiai tanárok voltak. Névszerint: Antalffy-Zsíros Dezső, Romagnolli Lajos és Steiner Hugó. Utóbbi földink s társai mintegy az ő kedvéért vették magukra a téli út súlyos fáradalmait. Antalffy, ki egyébként neves orgonaművész, a zongorán, Romagnolli vadászkürtön, Demeter fuvolán és Steiner hegedűn produkálta a legtökéletesebb virtuozitást. S bár a műsoron levő zeneszámok nagyrészt ismeretlen, sokaknak meg éppen nehezen emészthető, mélyjáratú, vagy (ha úgy tetszik) magas koncepciójú szerzemények voltak, az a tökély, mellyel az előadó művészek hangszereiket uralták, végig lekötötte és fogva tartotta a közönség áhítatos figyelmét. **