Pápa és Vidéke, 1920 (15. évfolyam, 1-113. szám)

1920-08-08 / 59. szám

XV. évf. 59. szám. Vasárnap — Pápa, 1920 augusztus 8. Ára 80 fillér. ^ ^ j Pályaudvaron 1 korona. PAPA ÉS VIDÉKE Megjelenik minden nap, ünnepek kivételével. Előfizetés: egy hóra 20 K. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Szerkasszaség és kiadóhivatal: Török Bálint u. 1. 86 Telefon 11. Figyelő. A jelentős évfordulók napjait éljük. Ma egy éve forróan izgalmas volt a magyar köz­élet, minden napnak megvolt a maga nagy eseménye, amelynek hely jut a történelem lapjain is. Ma egy éve, hogy fölmerültünk a vörös tengerből, az események egymást ker­gették, a történeti­m küszöbén egymásnak adták az ajtókilincset: most megbukott a Peidl-féle szakszervezeti kormány, egy-két csendőrtől, rendőrtől és egyetemi diáktól támogatva, egy éjszaka, hatalmas lendülettel megfogta az ország kormánykerekét a Fried­rich-korm­ány és kiadta a kommün által be­lőlünk kipréselt jelszót: a keresztény Magyar­ország megteremtését­­ Azután jött a román megszállás, az erzsébetfalvai kommunista puccs, a Clerk-féle tárgyalások, a nemzeti hadsereg birtokába vette a mindenéből ki­fosztott, hitványul kirabolt országeafátot. Majd sok-sok hánykódtatás és kísérletezés után összeült a nemzetgyűlés. Az ország szekerét azóta a nemzetgyűlés igyekszik kiragadni a kátyúból. Egy esztendő múlt el így mögöt­tünk és magával vitte megvalósítatlan cél­kitűzéseinket. Egy évezred minden megvaló­sítatlan álma és vágyódása a történelemben soha nem látott erővel robbant ki belőlünk. Évszázados béklyókat ráztunk le magunkról egy lendülettel, amikor hirdettük, hogy ke­resztény és nemzeti szellemű országot ren­dezünk be. Azóta az egész liberális Európa rossz szemmel kísér bennünket s az ellen­séges tenger közepén magunkra maradtunk, maradék magyarok. Reményeink és álmaink megfakultak, csüggedten és csalódottan ál­lunk megtépett nimbuszos előőrseink mögött. Csak a nemzeti hadsereg fénye és ereje nő napról-napra, hogy készületlenül ne találja az a közeli jövendő, amikor Kelet-Európa történelmét ismét magyar fegyverek fogják acélos lendülettel irni, az Ausztria vörös patkányai fölfüggesztették ellenünk rendezett bojkottot. Nagyon siettek vele, pedig mi még várhattunk volna továbbra is, de úgy látszik, nekik sietősebb volt. A nekünk fordított fegyver visszafelé sült el és úgy vágta gyomorba a megkótya­gosodott Ausztriát, hogy az eget nagybőgő­nek nézte egyszeribe, a sárga holdat pedig cintányérnak. A tele lisztes hombárt bojkot­tálni akarta az üres has, de csúfos kudarcot vallott. A gyomor beszélt és az osztrák sógor keserű arccal békejobbot nyújt. A magyar kormány, ha van benne erély, most a sarkára álljon. Mondja meg nyíltan, hogy a legna­gyobb ellenségeinket tápláló Ausztria szá­mára nincs adni­valónk. Válasszon Ausztria, melyikből akar megélni: a Bécsbe menekült népbiztosokból, vagy a magyar termények­ből. Válasszon. Mi pedig folytassuk addig a bojkottnál sikerültebb ellenbojkottot. Lengyel győ­zelem az orosz fronton. A­ lengyel hadvezetőség döntő csapásra készül. Bécs,aug. 7. A Pressenek jelentik Marien­burgból. A lengyel hadvezetőség úgy látszik döntő csapásra készül. Varsói jelentés szerint a lengyel hadvezetőség a következő jelentést adta ki: Azokat a vörös hadakat, amelyek sikereinket folytonos ellentámadásaikkal akadályozták, sikerült levernünk. A bolsevi­kektől 4000 foglyot, 39 ágyút, sok kocsit és gépfegyvert zsákmányoltunk. A hadsereg visszavonul. Az ellenség bolseviki üldözése folyik. Koppenhága, aug. 7. A lengyel vezér­kar a következő hivatalos hadi jelentést adta ki. A fronton jelentékenyen megváltozott a helyzet. A Narev és a Bug között nagy vere­ség érte a bolsevikieket, akik több ezer foglyot, mintegy 1000 kocsit és számos ágyút és gépfegyvert vesztettek. Lomza városa, amelyet az ellenség július huszonhetedike óta ostromol, szívósan védekezik. A véde­lemben a város lakossága is részt vesz, védelmi bizottságot alakított és mindenféle segédszolgálatot teljesít. A nők élelmiszereket szereznek be a h­arcosokn­ak és a géozségügyi szolgálatot végeznek. A környék parasztsága ingyen szállít élelmiszereket a harcban álló helyőrség számára. Megindul a forgalom Ausztriával. Bécs, aug. 7. Az osztrák külügyminisz­tériumban tegnap este értekezlet volt, amely a foglalkozott Ausztria és Magyarország között kereskedelmi forgalom újrafelvételével a bojkott megszűnése után és elhatározta, hogy Ausztria haladéktalanul megindítja a forgal­mat Magyarországgal. Értesülésünk szerint Bécsben már megkezdték a Magyarországba szóló táviratok fölvételét, Budapesten azon­ban még nem vesznek föl Ausztriába szóló táviratokat. Vallomások a Tisza-bünperben, Budapest, aug. 7. A Tisza per tárgya­lását ma délelőtt 9 órakor nyitotta meg a tárgyalásvezető Mondova százados hadbíró. Bevezetteti a tanukat és figyelmezteti őket, hogy igazat valljanak, mert esküt kell tenniök. Elsőnek dr. vallomásukra Hodvánszky Hugót hallgatták ki, aki a gyilkosság után nyomban a rendőri bizottsággal jelent meg a Roheim-villában. Utánna Radvánszky grófot hallgatta ki a bíróság. Radvánszky vallomásában előadja, hogy reggel, mikor felkelt, az inasa forradalmi röpcédulákat adott át neki, amiket az utcákon osztogattak. A szomszédos kaszárnyákban fegyvereket osztogattak szét. Az a gondolata támadt, hogy hátha valami baja történik nagy­bátyjának, Tiszának, ezért ő is odaáll­t fegy­verért, de már nem kapott. Délután 2 órakor ment ki Tiszához a Roheim villába. Útközben azt hallotta dr. Boros Gézától, hogy Tiszát a nemzeti tanács letartóztattatta. Azonban ez nem volt igaz, odaérve Tiszát családja kö­rében találta. Fél 5 órakor azt mondta Tisza, hogy szeretne bemenni a clubba, hogy po­litikus barátjaival megbeszélje, mitévők le­gyenek. Azonban övéi nem engedték, ő azt ajánlotta neki, hogy meneküljön, fölajánlotta neki lakását, hogy ott meghúzódhatik éjszakán, mert a támadást éjszakára várta. Tisza azon­ban erélyesen kijelentette: „Én nem bujkál­tam égisz életemben, most sem fogok buj­kálni." — Fél 5 óra után ő bement a Nem­zeti Casinóba. Késő este ott hallotta, hogy Tiszát meg­gyilkolták. Rögtön kisietett a Roheim villába Sándor Jánossal. Tisza ott feküdt holtan a szalonban, mellette sirt neje és Almássy grófnő. Még kora éjszaka jött egy tiszt, ő fogadta. A tiszt azt mondta, hogy Linder hadügyminiszter küldte és kérdezteti, hogy nem lehet-e segítségükre, ő bosszúsan je­gyezte meg, hogy most már nem segíthet, jött volna előbb. A hadnagy kijelentette erre, hogy még egy megbízatással jött. A hadügy­miniszter megbízásából meg akar győződni arról, hogy Tisza István egészen és igazán meghalt-e? — A szalon ajtaja nyitva volt, látni lehetett az ajtó­nyíláson Tisza kiterített holttestét, ő oda mutatott. A tiszt odanézett és miután látta, hogy Tisza csakugyan ha­lott, pózba vágta magát és tolmácsolta az egész kormány részvétét. — Radvánszky azután a temetés részleteit mondotta el. A zsidókérdés a nemzetgyűlé­sben. Budapest, aug. 7. A nemzetgyűlés mai ülését 10 órakor nyitotta meg Bottlik József alelnök. Iglódi Szabó János beterjesztte a pénzügyi bizottság jelentését. Fölolvasták az interpellációs könyvet, amelybe újabban Sigray Antal gróf jegyzett be interpellációt a belügy­miniszterhez a Nyugatmagyarországon folyó bolseviki izgatás tárgyában. Milosevics János tekintettel a képviselők kevés számára, kéri a nemzetgyűlés határozatképességének meg­állapítását. Az elnök ezt elrendeli s miután konstatálta a nemzetgyűlés határozatképtelen­ségét, az ülést egy órára felfüggesztette. Az ülés megnyitása után Mahunka indokolta meg a kisipar hathatósabb László támo­gatása érdekében tett indítványát, amit a nemzetgyűlés napirendre tűz. Ezután Buda­váry László indokolta meg a zsidó kérdés sürgős rendezése tárgyában régebben tett in­dítványát. A zsidóság hatalmi túlkapásait törvényes és kulturális eszközökkel akarja rendeztetni. — Nagyatádi Szabó kijelenti, hogy a zsidókérdésben nem ért mindenben egyet Budaváryval, de hozzájárul ahhoz, hogy ezt a kérdést a nemzetgyűlés napirendjére tegyék. A nemzetgyűlés úgy határozott, a zsidókérdés sürgős rendezését napirendre hogy tűzi. • — Lapzártakor az ülés még tart. — Strausz Istvánt fölmentették. Budapest, aug. 7. A budapesti törvény­szék elnöke ma délelőtt hirdette ki a bíróság ítéletét Strausz Istvánnak, a számvevőszék elnökének ügyében. A bíróság Strausz Istvánt felmentette, mert beigazolást nyert a tár­gyalás folyamán, hogy Strausz nem azt a beszédet mondotta el a számvevőszék tiszti­karának teljes ülésén, amit a vádirat a vád tárgyául tett. Az ügyészség az ítélet folytán Strauszt azonnal szabadlábra helyezte,

Next