Pápa és Vidéke, 1921 (16. évfolyam, 1-222. szám)

1921-02-25 / 45. szám

Szombat tizenhatodik évfolyam 52. szám. Előfizetési árak: Egész évre . . 400 K Fél évre ... 200 K Hegyed évre . 100 K Egy hóra ... 35 K Egyes szám ára 2 kor. Pápa, 1921 február 25. Szerkesztőség és kiadó­hivatal: Pápa, Török Bálint utca 1. szám. Telefonszámok: Szerkesztőség 44 Kiadóhivatal 1. Ker. Nemzeti Nyomda 35 se KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. 35 ss 8 KK Felelős szerkesztő: NÉMETH JÓZSEF. 38 35 Népszálló a Hét Macskához. Egyik kis vidéki városban jártamban a városka külvárosában egy ütött-kopott, cseppet sem bizalmat keltő épület előtt találtam egyszercsak magamat. A fala kopott volt, a vakolat sok helyen örök bucsut vett tőle s kapuja fölött vihartól és esőtől megkopott, megszürkült be­tűkkel volt olvasható a fölirás: Nép­szálló a Hét Macskához. Már a kül­sejéről is leh­tt ennek a zugszállodának, hogy a szegénység, a nyomor és a bűn tanyája. A rendőri krónikákból mindenki előtt világos, hogy az ilyen zugszállo­dának a társadalom kivetettjei szoktak a lakói lenni: kis és nagy csirkefogók és gonosztevők, akik az igazságszol­gáltatás surló keze elől bujkálnak, em­berek, akiknek semmi egyebük nincs, csak a múltjuk, mégis ettől igyekeznek szabadulni — okuk van rá — min­denáron, a társadalom lecsúszott és erkölcsileg halott existenciái és néhány különc, akik, hogy jobb szállodákban utolsók lettek volna, inkább ebben a szegény miliőben ütötték föl sátorfájukat, ahol az előkelőséget képviselték, aminek tudata talán jóleső volt rájuk nézve. Ilyen lakói vannak az ilyen zugszállo­dának, no és néha a rendőrség, amely razziákra jelenve meg mindig egy-két körözött bűnöst csípett nyakon és vitt m­agával. Nem tehetek róla, de mindjárt ennek a Népszálló a Hét Macskához címzett zugszállodának képe merül föl emlé­kezetemből, amikor az úgynevezett „Mun­­­kás és Polgárszövetség", vagy a talá­lóbb nevén radikális—liberális blokk megszületéséről és munkába állásáról hallani nap-nap után. Ennek a heterogén összetételű szövetkezésnek egész nyu­godtan Népszálló föl lehetne írni a kapuja fölé, a Hét Macskához, mert a benne szövetkezők jórésze kivetettje a kommunizmusból fölocsúdott m­agyar társadalomnak. Ezeknek egy része az igazságszolgáltatás elől bujdosik, a másik része a múltjától igyekszik szabadulni, a harmadik része szereplési viszketeg­ségből és hatalmi vágyból melléjük állt zászlótartónak és reprezentánsnak, míg a negyedik rész csak azért állt közéjük, hogy a maga hatalmi céljaira kihasz­nálja az előbbi hármat. Hogy kik ezek a legutóbbiak: a gyár­iparosok, a tőke emberei, akiknek cél­jaik vannak az ő érdekeikkel ellentétes Munkás és Polgárszövetséggel, amely­ben a szociáldemokraták békében meg­férnek „kizsákmányoló tőke" legtipi­kusabb képviselőikkel,a gyáriparosokkal, megférnek a „csukással," a pártnélküli pártvezér Giesswein katlanokkal, aki su­lyosbbítva van még egy másik „vallást okádó népbutítóval," Balthazár debreceni püspökkel. De nemcsak ezzel a két „bigottal" és kirakat-kereszténnyel fér­nek meg a szociáldemokraták, gyanús fegyverszövetségük kompromittálva van a felső tízezerből való „hü­lye grófok" közül Batthány Lajos gróffal és az „örült sovinisztákkal" a függetlenségi negyven­nyolcasokkal. Ez a rosszillatú társaság adta magának a „Munkás és Polgár­szövetség" nevet. A név nem téveszthet meg senkit, hiszen akinek szeme van, láthatja a lólábat, hogy ez a társaság a h­atalomról lecsúszott destruktívek, a az elnyomott forradalmárok és levitézlett szociálkommunisták alkalmi egyesülése amelybe belekerült — mint Pilátus a Krédóba — egy-két talán jóhiszemű,­­­e két balkezes politikai inaszakadt is. És ezek kiirakatba helyezése mögé bújik meg az egész társaság: azok, akiknek múltjuk van: az őszi forradalom náthás szárazföldi hajóskapitánya: ^/6/Batthány Lajos, a Károlyi kormány forradalmi belügyminisztere; a függetlenségi és negyvennyolcas pártiak, akik Károlyit az ország nyakára ültették, a nemzeti tanácsokat szülték és az ország gyep­lőjét a szociáldemokraták kezébe adták, a szociáldemokraták, akik aláásták frontokat és tekintélyeket, akik hatalmi­­ őrjöngésükben kitermelték a kommu­nizmust és százszor átkozott bűnös kézzel odadobták az ország gyeplőjét tejtestvéreiknek, a kommunistáknak, akik az ország szekerét a gyalázat és csőd tönkretevő fertőjébe vitték bele. Ennek az undoritóan szép egyesü­sülésnek cégére a két cégéres: Giesswein, a katholikus praelátus és Balthazár Dezső, a református püspök. Giessweinnél, az orrhangú praelátusnál, sohasem tudja a jobb kéz, hogy mit tesz a bal. Ő, aki Magyarországon a keresztényszocialista mozgalmakat megindította, keresztény társadalmi egyesületek elnöke, talán mellőzöttségének, vagy talán annyira közismert szereplési viszketegségének, balkezes politikájának vakságából ve­zérül és védőpajzsul dobta magát oda mindannak, ami elveinek tagadását, gyalázását és gyű­lölését jelenti és a forradalom „aranyszájú pap"-jának­­,Hock Jánosnak útjára lép. A másik cégér Balthazár Dezső, a református püspök, a tagadás örök szelleme, a zsidó Egyen­lőség­ nek házikabátja és házipapucsa, amelyben az kényelmesen sétálhat el a keresztény kurzushoz való köpködés köpőcsészéjéhez; ő a Habsburg és a román dinasztiának más-más időben ugyan, de egyazon mértékkel legyező magyar főpap. Csoda-e, ha ezt a gyülekezetet a li­berális zsidóság becsületesen mérsékelt része is — nagyon érthető — idegen­kedéssel fogadja s az emigráns Vázsonyi Vilmos táviratilag óvja párthiveit, hogy be ne menjenek riches akolba? Min­den jó okuk meg van rá. És nekünk is meg van minden jogos okunk ennek a társaságnak abbeli készülődésére, hogy a vidéki városokban és falvakban (!) propagandagyűléseket és felolvasásokat akar tartani, megjegyezni, hogy ez a szőllőt epedő róka-óhaj csak óhaj fog maradni mindörökre. Mert bár gyalog és mezítláb, apostolok módjára jöjjenek is közénk ezek az uj apostolok, vis­­szafelé már csak röpülni fognak. És hogy nem repülőgépen, hanem csak úgy, mint Istók a Hét Itce kocsmából: rövid úton, — az bizonyos! A kisgazdapárt magának követeli a belügyminiszteri tárcát — A kormányprogramm vitájának folytatása. — Budapest, febr. 24. A nemzet­gyűlés mai ülését fél 11 órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. Legeza Pál, a mentelmi bizottság előadója be­terjeszti a mentelmi bizottság jelentését Friedrich Istvánnak a várbeli lakása ügyével kapcsolatban mentelmi jogának megsértése tárgyában. — Erődi Harrach Béla, a pénzügyi bizottság előadója beterjeszti a pénzügyi bizottság jelen­tését a dohányjövedéki kihágások után j járó pénzbüntetés értékének felemelé­séről, valamint a boritaladóról szóló törvény egyes rendelkezéseinek módo­sításáról és a szesz megadóztatására vonatkozó törvények némely rendelke­zéseinek megváltoztatásáról és kiegé­szítéséről szóló pénzügyminiszteri tör­vényjavaslatokról.­­ Ezután áttértek a­­ kormányprogramm felett megindult vita folytatására. Elsőnek Zákány Gyula szólalt föl. Kéri a pénzügyminisztert, hogy sürgő­sen tárgyaltassa le benyújtott javasla­tait. A tisztviselő-kérdés rendezését sürgeti. Foglalkozik a lib­rális blokk megalakulásával, azt nem tartja olyan nagy mumusnak, mint a sajtó egy része szeretné beállítani. Program vitá­ban nincs semmi, ami nem jó. A cen­zúrával foglalkozik és kijelenti, hogy szükségesnek tartja az újságírói kamara fölállítását, kapcsolatban a sajtótörvény módosításával.­­ Az internálásokra vonatkozólag fölemlíti, hogy ő volt az, aki fölhívta a kormány figyelmét az internáló táborokban végbement vissza­élésekre. Interpellációjának következ­ménye volt, hogy a kormány bizottsá­got küldött ki ezeknek a visszaélések­nek megvizsgálására. Mózer Ernő a szomszédos államok­kal gazdasági összeköttetés létesítését sürgeti, hogy a produktív munka meg­indulhasson. Hegedűs iránt bizalommal van, azonban nem ért egyet azon fej­tegetésével, hogy a külügyminisztérium költségvetését meg kell nyirbálni. Erős külpolitikai organizációra van szüksé­günk, külügyi szolgálatunkat erősen ki kell építeni. Külügyi politikánk olyan, mint a valutánk: ölbe tett kézzel nézzük, hogy mint kötik meg egymás után ellenségeink az ellenünk szóló egyez­ményeket. Európának érdeke az erős Magyarország. Amikor köröskörül vörös zászlókat lenget a szél, a Felvidéken a vörös rohamot csak Magyarország tudja megállítani. Igen nagy kára az országnak, hogy a Habsburg kérdésben még m­in­dig nem döntöttek, ez nehezíti a külföldi orientációt is. Ezelőtt az c ős hadsereg volt a jelszó, most az erős diplomácia legyen, amely öntudattal dolgozzon, hogy az elrabolt ország­részeket visszacsatolják hozzánk. Pallavicini kormányei­nök György őrgróf szerint a helyesen cselekedett, amikor a királykérdés megoldását ki­kapcsolta. A pénzügyminisztert nagy nyereségnek tartja a kormányra nézve. Majd a politikai vezetést kritizálja: az egysége­­ pártszövetségből kilépések, ez azt bizonyítja, történtek a hogy hi­ányzik a megfelelő politikai vezetés. Nagyatádi Szabó Istvánnak mindig komoly politikai gondolatai vannak, de visszaélnek a nevével. Rubinek Gyula kesereg amiatt, hogy sok támadás éri, pedig sohasem fordult elő, hogy valaki olyan általános válaszokat adott volna az interpellációkra, mint ő adott. Az erdőkérdés és erdőkitermelés rendezését követeli. A kormányt támogatja. Szünet után Orbók Attila a kisgazda­párt nevében követeli, hogy a belügy­miniszteri tárcát a kisgazdapárt tagjai közül töltsék be, mert a közigazgatás reformja nélkül a birtokreformot nem lehet végrehajtani. A lakáskérdésben kéri a pénzügyminisztert, hogy az házaknál tekintsen el a vagyonváltság­ ui­tól. A zsidókérdés rendezése tekinteté­ben nem ért egyet Budaváryval, ő jóval többet akar adni a magyarságnak, mint a zsidóknak. A királykérdést ki kell kapcsolni. Minden kísérletezést, amely a királykérdést a nemzetgyűlés megkerülésével akarja megoldani, forra­dalminak tart. A nemzet érdeke három pontban csúcsosodik ki: a konszolidá­ció megteremtése, agrár­demokrácia biz­­ ara 2 korona tosítása és a közszabadságok állítása. A cenzúra mai kezelése helyze­eblen van: „misztikus butaság tanúbizony­sága a cenzúra * — A kormányt támo­gatja, de megvárja, mit tesz a köz­szabadságok érdekében. Szkorópátkai Szabó István szóvá teszi, hogy a házhely-törvényt sok he­lyen nem hajtják végre. A közigazgatás reformjára szükség van; teljes sajtó­szabadság kell, de előbb az kell, hogy a sajtó nemzeti érzésűvé váljék. Kenéz Béla napirendi indítványt tesz, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap tartsa és annak napirendjére a kormány­programm vitájának folytatását és Hegedűs Lóránt pénzügyminiszternek az italadóról szóló tárgyalását tűzte ki. törvényjavaslatának Az ülés negyed 3 órakor ért véget. Budapest, febr. 24. A Nyugat­magyarországra vonatkozó tárgyalások, amelyet tegnap és ma is folytattak, olyan nagy földrajzi, néprajzi, valamint gazdasági anyagot ölelnek föl, hogy előreláthatólag hosszabb ideig fognak tartani. fi­zehB áruforgalom korlátozása. Budapest, febr. 24. A Máv. igaz­gatóságától vett értesülés szerint a Máv. vezetősége elhatározta, hogy a nagy szénhiányra való tekintettel a Máv­ ös­­szes vonalain a gyors- és teherárufor­galmat február 26-ától további intéz­kedésig beszünteti. Kivételt képeznek, tehát szállíthatók a bor kivételével az élelmiszerek, egészségügyi anyagok, szén és tűzifa, valamint az ezek szállításához szükséges göngyölegek, hullák és ko­porsók. A Máv. igazgatóságától a február 24-ig kiadott szállítási engedélyek a a korlátozás tartamára érvénytelenek, és az bBlíig miniszterség betöltése. Budapest, febr. 24. A kormány tagjai ma délután folyamán gróf Teleky Pál miniszterelnök elnökletével tanácsko­zásra ülnek össze, amelyen a politikai helyzeten kívül a belügyminiszteri tárca végleges betöltésével is foglalkoznak. Erősen tartja magát az a hír, hogy a korm­­ány tagjai Tomcsányi Vilmosnak végleges kinevezéséhez ragaszkodnak, igazságügyminiszternek pedig dr. Koszó István kinevezését terjesztik föl.—Ma dél­után 6 órakor a Keresztény Nemzeti Egye­sülés Pártja a Károlyi palotában lévő klubhelyiségében vezetőség-választó ér­tekezletet tart, utánna pedig este 8 órakor a Gellért szálló éttermében gróf Andrássy Gyula tiszteletére bankett lesz. Sikkasztó banktiszta is elíí. Budapest, febr. 24. A rendőrség tegnap délután letartóztatta Szente Andor bankhivatalnokot. A letartóztatás a Nem­zeti Takarékpénztár Rt. feljelentésére történt. Szente az egyik szekrényből ellopott 19 drb. Nemzeti Faipari Rész­vénytársasági skiccet, amely­­ 20—25 részvény értékének felel meg. A bank kára 480 ezer korona. Az összes ha­misítványok megkerültek. Szentét a rend­őrség letartóztatásba helyezte.

Next