Pápa és Vidéke, 1932 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1932-01-03 / 1. szám

Pápa és Vidéke 6 1932 január 10 Megtakarítja a postaköltséget, ha nálam fizet elő a ti „TUNDERUJJAK mert megkapja az ajándék szőnyeget a hozzávaló összes gyapjú­val együtt költségmentesen. Mivel az ajándékok az előfizetés sorrendjében kerülnek forgalomba, ajánlatos minél előbb előjegyeztetni. IFJ. STERN LIPÓT Pápa: Csevegjünk hát még! Megvolt a nagy szenzáció egy szürke kis cikk miatt. Levelek, hírek beszélik, hogy a vidék is felfigyelt. Jó, ha az embert néha az alapos kri­tika tövissel kitűzdelt vánkosára ülte­tik ; legalább nem lesz puha, álmos. Talán észbe is kap. Most hírül adom, ha még valaki nem tudná, hogy a Levente Egyesü­let elnöke nyilatkozott. A nyilatkozat meglehetősen gyatra, igazságtalan. A keményen kimondott igazsággal szem­ben érzi tehetetlenségét, ezért a cikk­író személyeseken rosszhiszeműsé­gét, stb. Hasonlítsa bárki össze a cikket a nyilatkozattal. Észreveszi azonnal, hogy hangban, szellemben, bizonyításban mekkora a kettő között a különbség — a cikk javára. Lega­lább a tényeknek felelt volna meg az a nyilatkozat ! Mindenek előtt megállapítom, hogy semmiféle „úri társadalom" ellen nem uszítottam, legkevésbbé a „levente­intézmény érdekében önzetlenül fá­radozó úri társadalom ellen". Meg­állapítom, hogy a levente intézményt még halaványan se támadtam. Vagy csak nem azonosítják némelyek saját, sérthetetlennek vélt személyiségüket a leventegondolattal? Ki ilyen vak­merő ? Személyeket nem tartok táma­dásra méltónak, annyira nem tak­sálok senkit. Tényeket szögeztem le, ezekhez megdönthetetlen igazságokat fűztem. Fáj ez ? Fájjon is! Valótlan az, hogy az Emericana rendezett volna teeljesen ugyanolyan jellegű szórakozást." Tény az, hogy a szentimrés família teaestélye alkal­mával néhányan táncoltak. A veze­tőségnek ebben semmi része nincs, az adventszegekkel nem azonosítja magát. Egyházunk szent törvényét sérthetetlennek tartja. Egyébként is a nyilvánosan megrendezett, szán­dékos, vagy nem szándékos advent­szegés nem lesz kissebb, ha mások is hibáztak. Hivatkozni mások hibá­jár gyerektempó! Cikkem megjelenése után, — név­telen levélből — értesültem az u. n. „kath." táncról, írásban kértem az Emericana perjelségétől felvilágosí­tást. Ezzel példát adtam egyeseknek. Hogy pedig mit kell „perhorresz­teálni" adventban, azt egy kath. pap jobban tudja, mint egy világi ember, aki református vallású. A nyilatkozat egy melankólikus akkordban végződik, hogy t. i. a cikket a felsőbbséghez küldték elbí­rálás végett. No, erre a kitüntetésre igazán nem voltam elkészülve, egé­szen meghst engem ez a figyelmes­ség. Ha erre figyelmeztettek volna, még írtam volna néhány szót a cikkhez. Vagy azt hiszik az urak, hogy megijedtem a mumustól ? Hát mit is gondolnak tulajdonképen egy kath. papról? Talán lehet a kath. papot hol a papi hatóságnál, hol a minisz­tériumban kijelentgetni, levélben, vagy levél nélkül, vagy ide oda he­lyeztetni ? Ha a kath. pap kinyitja a száját, visszadörrent rá az öregágyú, aztán: fuss ! Nem, az egyházi ható­ság senki szép szeme kedvéért sem fog szájkosarat rakosgatni becsüle­tes papjai szájára és nem rakja kalo­dába harcosait, akik Egyházunk szent jogait ignorálni, feledni, figyelmen kívül hagyni nem tűrik. Hova gon­dolnak ? Hát vegyék tudomásul: helyén van és helyén lesz a szivem is, az eszem is. Akarom is, tudom is meg­védeni az ügyet, melyre rátettem éle­temet, halálomat. Isten engem úgy segéljen! Mosolyogni van azonban kedve az embernek. Eszembe jutott a rakon­cátlan kölyök, aki, mikor az egyik jól elnadrágolja, kiáltja: „Öreganyám, ütnek!" Hangomat is „durvának" mondta és „a papi személyhez méltatlannak8. Nem a hang fájt, hanem az igazság őszinte, magyaros kimondása. Vagy talán az fáj, hogy holt vizeken többé már nem lehet ficánkolni nyugodtan, gondtalan halak módjára, mert csuka került a tóba? De nézzék, ideálom nekem az a jordánparti szent kitörő, Ker. János, aki ezt is mondta : „Vi­perák rajzait .. ." ; mesterem nekem a világtörténelem örökké győzelmes zarándoka, Krisztus, aki ilyeneket is mondott: „Olyanok vagytok, mint a bemeszelt sírok ... Jaj nektek, kép­mutatók .. .8 Befejezésül még valami búcsúszót. Nemrégiben végrehajtó ment az egyik zsidó pacienshez. A végrehajtó­nak nem volt szerencséje. Miért ? Szombat volt, a zsidó nem engedett Talpig derék, becsületes, következe­tes volt ez a zsidó ember ! Bátran megszoríthatják kezét az urak is ! — A zsidó leventék szombaton nem foglalkoznak a sábesz miatt. Helyes, így is van ez rendjén. De miért nem annyira szent pl. a keresztény va­sárnap is mint a szombat? A kath. leventének joga van arra, hogy va­sárnap délelőtt nyugodtan ünneplőbe (ilyenben nem foglalkozhatik) öltöz­ködhessék és minden herce-hurca nélkül Isten házába mehessen szent­misére és a prédikációra. Ez a kath. leventének joga és kötelessége is. A kath. társadalomnak elementáris erővel össze kell fognia és nem sza­bad tűrnie hogy a kath. ifjúság lelké­ben gyöngüljön a vallási kötelesség érzete. Mindenekfölött az Ist­en és a vallás! Ezzel áll és dől haza, nem­zet, társadalom! Az édesanyának egy pillanatig se legyen nyugta, míg látnia kell, miként tépik ki — ön­tudatosan, vagy szándékosság nélkül fiának fiatal lelkéből azt a drága hitet, amelyet a bölcső fölött­­ imád­kozott reája és amelyet belecsókolt, beleszeretett abba a fiúba. Szeretem én is nagyon azokat a fiúkat. Tetterős, áldozatos szeretet­ben velem, paptársaimon kívül, keve­sen versenyezhetnek. Ezért meg fo­gom védeni ezeknek a fiatal lelkek­nek szent jogait! Ez papi kötelesség. A pápai kerület papsága nagyon panaszkodott őszi gyűlésén a leventék vasárnapi misemulasztása miatt; a helybeli ipariskolában is emiatt van 265 Kossuth Lajos­ utca 13. Fontos! Minden előfizetőnket bebiztosítjuk az Anker Biztosító Rt-nál 1 évig 100 pengőre. panasz. Megtörtént, hogy kora reggel kivitték a fiukat célbalőni és csak délután engedték haza őket. Hát már mi fontosabb: Isten-e, vagy valami verseny? Itt dönteni kell ! Fölhívom kath. paptársaimat, hogy mint egy ember álljunk, a szülőkkel és az egész kath. társadalommal együtt. Egyházunk és a lelkek jogainak vé­delmére, tiszteletben tartására! Határozott célként arra kell töre­kednünk, hogy vasárnap délelőtt minden leventemunka, verseny hala­déktalanul megszűnjön. Ha majd a pápai leventék foglalkoztatása és­­ nevelése megtisztul ettől és egyéb csökevényektől, akkor lesz csak iga­zán a magyar szebb jövőnek nem egyetlen, de egyik igen értékes hordo­zója az egyesület. Adja meg ezt a magasságos Isten, szent Egyházunk és hazánk boldogu­lására ! Dr. Czethofer Antal. ••• Igen tisztelt előfizetőinknek, olva­sóinknak, hirdetőinknek és munka­társainknak boldog új évet kívánunk. Szerkesztőség és kiadóhivatal. A szegények karácsonya a Ranolder-intézetben. 16-án a tanítóképző-intézet December növen­dékeinek Szeretet-szakosztálya 12 szegény család között osztott ki ka­rácsonyi ajándékot: 45 drb. használt női- és gyermekruhát és kötényt, 17 drb. új alsó ruhát, 7 drb. kabátot, 17 pár használt női- és gyermekci­pőt, 10 drb. sapkát és 4 pár haris­nyát. Élelmiszerben 64 kg. lisztet, 12 kg. darát, 6 kg. szalonnát, 6 kg. cukrot, 5 kg. kávét, 5 kg. burgonyát, 5 kg. szappant, 25 kis csomó do­hányt. A gyermekes családoknak 6 drb. feldíszített kis karácsonyfát ad­tak. December 19 én az intézet be­járó növendékeinek­ 92 pár cipőt, 81 öltözet ruhát, 26 kötényt és egyéb ruhafálét osztottak ki. A szegények karácsonyához adományokat küldtek. A városi szegény akció 74 pár cipőt; Okolicsányi Józsefné (Bpest) 2 drb. télikabátot, 15 öltözet ruhát, 30 drb. különféle ruhaneműt, cukorkát, cse­megét, játékot. Vitéz Karcsay Béla A falu rossza. Régóta és méltán rászolgált erre a névre Szűcs község és környékének réme, Féger Henrik, ki sem isteni, sem emberi törvényt nem respektál, tekintélyt nem tisztel, tulajdonjogot nem akar elismerni, a község lakóit fölgyújtással fenyegeti és nemcsak a csendőrségnek szegül ellen, mint a legutóbbi szűcsi bucsun is, de min­den ok nélkül beleköt a járókelőkbe, és mert veszteni valója nincs, garázda kedvét tetszése szerint tölti ki min­denkin. Az ünnep másnapján is minden legcsekélyebb ok nélkül megtámadta Szűcsön a bakonykoppányi Peidl Márkust, és egy éretlen suhancokból álló, jó magyarán mondva csürhével együtt ezt a szerencsétlen fiatalem­bert, ki soha senkit nem bántott, valóságos vadállatias kegyetlenséggel ütötte-verte, míg kabátja cafatokban lógott le róla, és haját is csomókban tépték ki fejéről. Hiába kiabált se­gítségért, hiába szaladt be egy ház udvarára, a ház gazdája embertele­nül kilökte üldözői közé. A szegény áldozat elment orvoshoz, de az le­beszélte, hogy ne tegyen jelentést, a látlelet és a vizsgálat sokba kerül, a pör még többe... Itt a baj. A falu népe fél a tanúskodástól, s mint Fégernek egyik perében bebizonyult, maguk a beidézett kárvallottak nem mertek elmenni a tárgyalásra, miért is Fégert a bíróság kénytelen volt fölmenteni. Kérdezzük immár, vájjon egy ilyen ludvércnek garázdálkodása ellen nin­csen törvény Magyarországon és nincs oltalma a védtelen polgárság­nak ? Hogy mibe kerül a látlelet, az most mellékes, de annak a társada­lomnak nevében, melyet Féger Hen­rik büntetlenül ordít burzsujnak, kö­­­veteljük, hogy a hatóság tegye rá súlyos kezét az olyan falu rosszára, kit erkölcsi oldalról már úgysem le­lehet megközelíteni. Még a farkasok is kimarják redves társukat a falká­ból, és a hartai szigorított dolog­házat, ha valakinek az ég alatt s a föld fölött, bizonyára az ilyen mák­virágoknak szánta a büntető novella.

Next