Pápa és Vidéke, 1937 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1937-05-23 / 21. szám
POLITIKAI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő utca 21. Telefonszám: 199. Kiadóhivatal: Csákyr utca 21. Telefonszám: 157. Laptulajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmiliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus és Szent István Jubileum A magyar püspöki kar pásztorlevele Krisztusban kedves Híveink! Mélységes öröm és hála érzete töltött el mindnyájunkat, amikor arról értesültünk, hogy a nemzetközi eucharisztikus kongresszusok állandó bizottságának egyhangú állásfoglalása alapján Őszentsége XI. Pius pápa Magyarország fővárosát, Budapestet jelölte ki a legközelebbi Eucharisztikus Világkongresszus színhelyéül. Mindnyájan átérezzük a magas kitüntetést, amely ebben a megbízásban megnyilatkozik, hiszen a pápa s a katolikus világ ezáltal mintegy a mi kezünkbe tette le a legközelebbi eucharisztikus kongresszus sikerét; minket tett meg az Oltáriszentség nemzetközi diadalmenetének zászlóvivőivé s ránk ruházta a feladatot, hogy a nemzetek hódolatát az Oltáriszentség előtt méltó keretek közé foglaljuk. Öt világrész katolikusainak figyelme irányul most reánk s várja tőlünk e szent és felséges megbízatás megfelelő betöltését. Annál inkább jól esett szívünknek Őszentsége elhatározása, mert hiszen ebben az elhatározásban része volt annak a megfontolásnak, hogy az 1938. évben üljük nemzetünk első királya, az országszervező Szent István halálának 900 éves fordulóját. Amint 1930-ban Szent Ágoston halálának másfélezer éves fordulója alkalmával Karthágó, majd 1932-ben Szent Patriknak, Írország megtérítőjének ugyancsak másfélezer éves halálévfordulója alkalmával Dublin lett az eucharisztikus világkongresszus színhelye, úgy most Szent István megdicsőülésének 900-ik fordulóján Magyarország kapja ezt a magas kitüntetést. A budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust e kitüntető megbízatás alapján 1938. május 26-tól, áldozócsütörtöktől 29-ig, vasárnapig bezárólag fogjuk megtartani. Hétfőn, május 30-án pedig csatlakozólag megnyitjuk a Szent István jubileumi év ünnepségeit. Minden kitüntetés természetszerűleg kötelességekkel jár s ha egyszer elvállaltuk, hogy ezt a nemzetközi eucharisztikus kongresszust megrendezzük, akkor valamennyiünknek becsületbeli, nemzeti és katolikus kötelessége, hogy annak sikere érdekében minden lehetőt el is kövessünk. Sikeren elsősorban nem külső fényt és ünneplést értve, hanem miként ez itt a dolog természetéből következik, legfőkép a lelki hatások minél magasabb fokát; vagyis azt, hogy az Oltáriszentségnek ez a ritka jelentőségű nemzetközi ünnepe ne csak külső lefolyásában legyen pompás és lélekemelő, hanem erkölcsi és vallási kihatásaiban is teremje meg száz meg százezer lélekben itthon és az egész világon a hit és a Krisztusszeretet legszebb gyümölcseit. Hiszen az eucharisztikus világkongresszusok igazi és legfőbb célja nem a külső ünnepségek káprázata, hanem az, hogy a külső megnyilatkozáson keresztül az eucharisztikus Krisztus Király tartsa diadalmenetét újból és újból a lelkekben. Maga az állam és a főváros, a szellemi és társadalmi élet különböző közületei is felismerve az alkalomnak nemcsak nemzeti, hanem erkölcsi jelentőségét, ugyancsak kötelességüknek ismerik a kongresszus támogatását, mennyivel inkább kötelességünk ez nekünk, a papságnak és a katolikus hívőknek és az egész katolikus társadalomnak. Mert hát mi is nekünk az Oltáriszentség ? Jézus maga felel meg erre a kérdésre, amikor így szól: „Én vagyok az élet kenyere; aki hozzám jön, nem fog éhezni." (Ján. 6, 38.) „Én vagyok az élet kenyere... És a kenyér, melyet majd én adok, az én testem a világ életéért... Aki eszik engem, az is él énáltalam." (Ján. 6, 35. 52. 58.) Vagyis: az Oltáriszentség maga az örök élet s a halhatatlanság, az Oltáriszentség maga az üdvösség. Hogyne örülnénk neki, hogyne ragaszkodnánk hozzá, hogyne hálálkodnánk érte! Szent Ágoston írja: „Aki élni akar, van honnan éljen, csak jöjjön ide, higyjen, egyesüljön Krisztussal és keljen életre általa... Alakuljanak át a hívek Krisztus testévé, ha élni akarnak Krisztus lelkéből... Ha tehát te is élni akarsz Krisztus lelkéből, válj egy testté Krisztussal !" (In Joan. tract. 26.) Az Oltáriszentség a mi lelkünk élete, mert Jézussal egyesít s mert általa Jézus közvetlenül hinti szét lelkünkben a természetfölötti élet magvait. Az ősegyház hitének egyik kiváló szóvivője, Alexandriai Szent Cirill írja: „Amikor Krisztus nálunk van, lecsendesíti testünk lángolását a lélek törvénye ellen, feléleszti bennünk az istenfélelmet, lecsillapítja bennünk a lélek viharait, meggyógyítja betegségeit, behegeszti sebeit s mint a jó pásztor, aki életét adja juhaiért, minden bukásunkból felemel bennünket.* (In Joan, IV. 17.) Ugyanakkor azonban az Oltáriszentség a felebaráti szeretet kiváló iskolája is, hiszen csodálatosan egyesít mindnyájunkat, akik Krisztus gyermekei vagyunk s ugyanazzal a szent eledellel táplálkozunk. Ahol ketten egyesülnek egy harmadikkal, ott egymásközt is egyek. A katolikus hívek az Oltáriszentség vétele által Jézussal egyesülnek s így egyesülnek egymásközt is. Igazi testvérek, a szó szoros értelmében vérrokonok lesznek Jézus azonos teste s vére által. Szent Pál apostol maga utal az Oltáriszentség csodálatos egybefűző erejére s a testvériségre, amely belőle fakad, amikor így ír: „Az áldás kelyhe, melyet megáldunk, nemde Krisztus vérében való részesülés- e ? Mert egy kenyér, egy test vagyunk sokan, mindnyájan, kik egy kenyérben részesülünk." (1 Kor. 10, 16. 17.) Joggal kiált fel ezért Szent Ágoston is az Oltáriszentségről szólva: „Ó kegyesség szentsége! Ó egység jelképe! Ó szeretet köteléke !m (In Joan. tract. 26.) A nagy egyházatyának ezt az utolsó szavát: Vinculum caritatis — az Oltáriszentség a szeretet köteléke — választotta budapesti Eucharisztikus Kongresszusunk is jelmondatának. Az Oltáriszentségnek ezt az egységesítő és testvériesítő erejét különösen időszerűnek kell éreznünk ma, amikor az emberiséget annyi ellenséges táborba lépi s oly boldogtalanná teszi a harc, az irigység és a gyűlölet Mert hiszen mi okozza a háborúkat, a társadalmi igazságtalanságokat és feszültségeket, a versengéseket és viszályokat, ha nem az önzés, a kapzsiság, az irigység, a bosszúvágy és a gyűlölködés? A vallástalan életfelfogás, azt mondhatnók, valósággal társadalmi alapelvként szervezte meg a gyűlölet rendszerét a társadalmi együttélésben s az embereket osztály, foglalkozás, nyelv, műveltségi fok és vagyoni helyzet szerint valósággal gyűlölködésre tanította egymással szemben. Maga az a gazdasági rend, amelyet ma a világ követ, s amelyet a kereszténytelen szellem létesített s amelyet Szentséges Atyánk a „Quadragesimo anno" körlevélben mint igazságtalant s a békétlenségek forrását rótt meg, szintén a féktelen önzésből és szeretetlenségből fakad és tobzódó gyűlölködésre, elkeseredésre és forradalmakra vezet. Az önzés és szeretetlenség szelleme magában a családi szentélyben is, ahol a szeretetnek legfőkép kellene virágoznia, elvetette az egyenetlenség csíráját és esküszegő válásokra, a családi élet felbomlására és a gyermeknevelés elhanyagolására vezet, hiszen sok tízezer gyermek már kora ifjúságában a gyűlölet példáit látja ott, ahonnan a szeretetet kellene tanulnia. Valóban mennyire szükségünk van tehát az Oltáriszentség szeretetet lehelő, testvériségre tanító és egységesítő hatásaira! A véres harcok közt, a gyűlölet tengerének háborgásai közepett mennyire szükség lenne ismét arra emlékeznünk, hogy valamennyiünket ugyanannak az Istenembernek vére váltott meg s fűzött egybe szent testvériségbe, a szentek boldog egyességébe ! Az Eucharisztikus Világkongresszus csakugyan kiváló alkalom arra, hogy szent hitünket a lelkekben megszilárdítsa. Hiszen az Oltáriszentség egész hitünknek és hitéletünknek középpontja, eleven s éltető forrása. Krisztus csodálatos jelenléte az Oltáriszentségben, a szentmisében megmegújuló vérontás nélküli áldozat s a