Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1873
Székfoglaló beszéd, melyet Karsa István jogtanár beiktatása alkalmával—1874. mártius 2-án — tartott. Főtisztelendő Egyházkerület, Nagytiszteletü s Tekintetes tanári kar, Mélyen tisztelt Közönség, Nemes tanuló ifjúság! A főtiszteletü dunántúli evang. reform, egyházkerület bizalma által főtanodánk tanárául elválasztatván, kitűnő örömömre szolgál e megtisztelő bizalmat, itta nyilvánosság előtt köszönni meg. " Jól ismerem pályám nehézségeit s ezekkel szemben tehetségemnek aránytalanul csekély voltát; minthogy azonban ezek a mélyen tisztelt választók előtt is eléggé ismert ténykörülmények valának: a fáradozásom felett hozandó ítélet elnéző méltányosságára bizton számítok. Mit és mennyit óhajtok tenni munkakörömben, azt vázolni időelőttinek tartom, már azért is, mivel úgy vagyok meggyőződve, hogy, minden Demosthenesnél jobban beszél a tett! Ezen tétel igazságát folyvást szem előtt tartva, foglalom el tanári székemet, értekezvén ez alkalommal A jogi szemé lyekről. Közönséges felfogás szerint jogok és kötelmek alanya csak az élő ember, akit a jog épen a természetes akarat képességre való tekintettel személyiséggel ruházott fel, úgy hogy a természetes alany egyszersmind jogalany is. A jog azonban még egy lépéssel tovább ment; nevezetesen a jogalanyiságot nem csupán a természetes alanyhoz kötötte, hanem maga is alkotott az embereken kívül egyéb alanyokat, melyeket azután szintén személyiséggel és jogalanyisággal ruházott fel, miként ezt már a legrégibb időben találjuk. A jogtörténelem ugyan nem ad az iránt kellő útbaigazítást, hogy mikor s mi által jutottak a rómaiak vagy más népek azon gondolatra, hogy az embereken kívül másnak is tulajdonítsanak jogalanyiságot. Minthogy pedig e jelenségekre szakadatlanul egész a mai napig akadunk, ezen egyéb jogalanyok alkotásának oka bizonyosan oly viszonyokban rejlik, melyeket a polgári társadalom hozott egyátalában létre. És valóban azt találjuk, hogy az emberiség különféle hasznos czéljainak elérése azon vezérelv, mely e tekintetben mindenkor döntő volt. Azonban nem minden hasznos célok teszik e mesterséges jogalanyokat szükségesekké, hanem leginkább csak azok, melyek — miként az állam célok — általában valamennyi állampolgár érdekében állanak, vagy legalább sokakra és legtöbb esetben az utókorra is kihatnak, tehát az egyes ember életén túlterjednek s rendszerint magánérdekeiktől egészen függetlenek. E különféle célok megvalósítása közönségesen vagy emberek összeségéhez van kötve, kik a kitűzött célra való tekint