Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1878
I. Értekezés: A franczia nyelv étymologiája. E. Szabó Lajostól
I. A francia nyelv étymologiája. (tanulmány). Az étymologia, — mely a szavak eredetét és a nyelvek átalakulásának törvényeit kutatja — még ifjú tudománynak nevezhető, mely alig négy tized óta jelent meg a tudományok körében, és rendkívül hasznos szolgálatai által tekintélyes helyet és rangot vivott ki magának. Az etymologia is, mint minden más tudomány, sokáig homályban tapogatott, küzdött a kezdetlegesség és a kétely minden akadályaival mig nem a tökély azon fokára emelkedett, melyen jelenleg van. A görögöknél Plató, a rómaiaknál Varró és Quintilian, a francziáknál Ménage foglalkozott az étymologiával, hanem olyan téves alapon, hogy az étymologia mai álláspontját tekintve, eljárásaikat álom vagy ábrándok szüleményének tekinthetnék. Például minden utógondolat nélkül kötötték egybe két szó: jeune (böjt) és jeune (ifjú) fogalmát, azon téves logikára alapítva, miszerint az ifjúság az élet reggele, és hogy az ember reggelre kelve rendesen éhes. Sokszor alakilag teljesen különböző szavakat származtattak egymásból, közvetítékül azután képzelt betűket és szótagokat vettek fel, melyekkel a kérdéses szavak között levő kétes hézagot pótolták. Ménage például rat , patkány szót így származtatta: mus, muratus, ratus, rat. Sőt feltételezték, hogy valamely fogalom a vele épen ellenkező jelentőségű fogalomtól is vehette elnevezését, amenynyiben az állítás tagadást is idézhet elő, így jön a lucus a non lucere-ből származtatva. És annyira eltértek az etymologisták az ésszerűségtől, hogy tévedéseik miatt közmondásossá váltak, így történt, hogy ezen tudomány elveszte a világ előtt minden hitelét. — Miként jön mégis oly fontossá és nélkülözhetetlenné a nyelvészek előtt, ennyi tévedés és ferde felfogás után? Az összehasonlító módszer felfedezése és annak alkalmazása által. Az összehasonlító módszer a tudomány leghatalmasabb eszköze, a tudomány valóban általános tényekből áll, a tudás a