Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1879

Középtanodáink. Non ego sum veterum, sum non-assecla novorum Sen vetus est verum, diligo sive novum. Marlon István. A középtanoda rendeltetése, feladata, hogy 1. mint önczélű in­tézmény a növendéknek általános képzettséget adjon a tudományok világából, 2. mint közép, a népiskolát kösse össze az egyetem­mel, tehát, hogy a népiskolákból kellő elemi ismeretekkel a közép­tanodába fölvett tíz éves gyermeket 8—9 éven át olyan és annyi ösmerettel ruházza föl, hogy az egyetembe lépő ifjú ez is­meretek alapján a szaktudományok akármelyikét sükerrel tanul­hassa, sőt azokat egész, mélységekben sajátjává tenni bírja. Okosan rendezte ezt be őseink akár öntudatos bölcsesége akár szellemi ösz­töne úgy, hogy a létező tudományok mindegyikéből általános ösmere­teket gyűjtsön a növendék, tehát úgy hogy a középtanodákból kike­rült növendékekben, egész, concret embereket nyerjen a haza, a világ, kiket érdekeljen minden a mi igaz, jó és szép, s kik hévvel szeres­senek mindent a­mi e három eszme körébe esik. Azért nem tartóz­kodom kimondani, hogy a reáliskolákat végzett egyébkép alapos em­bereinket, kiknek tanulmányaiból hiányzik a classicus világ, és philosophia ösm­erete , csak fél, abstract embereknek, purus purus mérnök- vagy mechanicusoknak stb. tartom, és jobbnak vélném, ha e tárgyak is fölvétetvén az egyetem szaktudományai közé, ifjaink e speciális irányra a végzett középtanoda után lépnének. A tudományok világa jelenleg nagy­yában e következő 5 cso­portra vagy ágakra oszlik : nyelvtudomány, történetek és földirat, meny­nyiségtan (mathesis), természettudományok, és philosophia. Ezekből általános ismeretekkel gazdagon kell kilépni az ifjúnak a középtano­dából — de ám ezeket nem obiter, hanem alaposan úgy kell sajátí­tania, hogy ismereteit nyelvtanilag correcte és — a tárgy szerint —­­*

Next